Médiabíráskodás nyomására több nevezetes ügyben is megalapozatlan ítéletek születtek. Az Emberi Jogok Európai Bíróságához intézett kérelemben vádiratot fogalmaztam meg igazságzolgáltatásunkkal szemben.

Renner Erika bátran állíthatta volna, hogy lerántotta támadója maszkját és látta, hogy Bene Krisztián volt. Ez nyilván hazugság lenne, de soha se derült volna ki, ha ehhez tartja magát. Mit mondhatott volna erre Bene Krisztián? Frappáns válasz lett volna, ha felkiált, hogy hazudik, s egyben bizonyíték bűnösségére. Renner Erika azonban első kihallgatásakor nem kockáztatta meg, hogy Bene Krisztiánt megvádolja. Nyilván azért, mert nem ismerte fel. Ezek után megkésve előrukkolni a felismeréssel valóban gyanús lett volna. Jogi képviselőivel nyilván megtanácskozták, hogyan lehet megnyerni a vámon, amit vesztettek a réven.

Elkezdték sulykolni Renner Erika szavahihetőségét. Milyen ember ez, aki akkor se hazudik, amikor a lebukás legcsekélyebb kockázata nélkül tehetné? Ő a megtestesült szavahihetőség. De mire jó ez, kérem? Hát arra, hogy a hölgy zseniális következtetései alapján bizonyítható a vádlott bűnössége. Hetet havat összehordott Renner Erika, hogy mi mindent kellett tudnia róla támadójának. A kutyasétáltatás időpontját. Na azt ugyan miért? Mert a reggeli kutyasétáltatásra induló Erikát támadta meg. De ettől nem kellett tudnia a kutyasétáltatásról. A támadó odament reggel, és mázlija volt, mert Erika kijött, ami egyébként várható volt. Valamikor reggel kutya nélkül is elindult volna. Erika gerincbántalma és klausztrofóbiája a helyszínen kiderült a támadónak. A hevederzárat azért zárhatta a támadó a kezébe adott kulccsal, mert az ajtónyitáskor a hevederzár surrogását hallotta, ami eltér a közönséges zár zajától, s ezért juthatott eszébe azt zárni. A támadónak tehát az ég világon semmit sem kellett tudnia Erikáról a címén kívül. Ha ötletszerűen választotta ki áldozatát, akkor még a címet se kellett tudnia. De a cselekményből valamilyen szexuális jellegű motívumra lehet következtetni. Lehet, hogy egy nagyon rosszul kivitelezett nemi erőszak történt. És a DNS nyomok eltávolításához használt vegyszer okozhatta a sérüléseket.

De folytassuk a remekbe szabott bizonyítást! Renner Erikát csakis három személy ismerte annyira, mint támadója. Na ezt meg honnan szedték? Csakis a sértettnek lehetett erről fogalma, azonban a lista teljessége éppen ezért semmiképpen sem ellenőrizhető. Nagy kár, mert innen már szinte kikezdhetetlen a bizonyítás. Renner Erika ugyanis garantáltan megszimatolta volna volt férje vagy élettársa bagószagát, így ezek bűnössége kizárható, így a vádlott bűnösségére következtetett Csiha Gábor ügyész, akit az említett hibák nem zavarták.

A manipulált felismerésre bemutatás eredménye nélkülözi a bizonyítóerőt, mert a nyomozóknak nem sikerült elkerülniük, hogy a tanú a rendőrség aulájában találkozzon az ügyvédje társaságában bemutatásra várakozó gyanúsítottal.

A VV Fanni ügyben a holttest maradványainak hiányában az se bizonyítható, hogy Fanni halott. Lehet, hogy szexrabszolgaként sínylődik. Más lehetőségek is felmerülnek, de ennyi untig elég. Ha nem bizonyítható a halála, akkor az emberölés még kevésbé. Az inkompetens Ujvári Ákos kollégiumvezető bíró a lúgos orvos és a VV Fanni ügyben egyaránt megalapozatlan ítéletet hozott.

A darnózseli ügyben a maradványok alapján megállapítható volt, hogy a hentes felesége elhunyt, de hogy miként, az nem. Ezért lehetséges például, hogy baleset áldozata lett. A bíróság a bizonyítékok hiányára hivatkozva, valójában alaptalanul zárta ki ezt a lehetőséget.

Következtetéseim a megalapozatlan bírósági határozatok alapos tanulmányozásán alapulnak.