Valószínűleg Polt Péter is épp úgy megfelne az Alkotmánybíróság elnökeként a Fidesznek, mint annak idején Sulyok Tamás köztársasági elnök. De minek?

A Felvilágosodás mindenre kiterjedő változásokat hozott a gondolkodásban. A jogászok sem maradhattak ki. Felismerték a kényszervallatás értelmetlenségét, hogy bűn az az emberiesség ellen. Blackstone és Benjamin Franklin nagy hatású propagátorai voltak annak az elvnek, hogy ártatlant nem szabad elítélni. Benjamin Franklin megfogalmazásában: "Inkább ússza meg 100 bűnös, mint egy ártatlan szenvedjen."

A Felvilágosodás azonban - különösen a büntetőjog számára korai volt. Nem álltak még rendelkezésre a hatékony nyomozást lehetővé tevő kriminalisztikai eljárások. Ezért a felvilágosodott igazságszolgáltatás elveit részint nem érvényesítették teljeskörűen, részint kiábrándító eredményre vezettek a bűnüldözés hatékonysága tekintetében. A modern kriminalisztikai eljárások bevezetésével - melyek közül az ujjlenyomat alkalmazása az egyik legelső vívmány - a XX. század derekára megvalósultak a hatékony nyomozás feltételei. Ennek ellenére 

Üldözött, rágalmazók és törvénytelen igazságszolgáltatásunk áldozata vagyok. Az áldozatok mellé általában felsorakozik a média, s médiabíráskodással, a közvélemény nyomása és egy ügyes ügyvéd segítségével, s elnyerve ügyészek és bírók együttérző részrehajlását elérhetik, hogy akár megalapozatlan ítéletek révén is igazságot szolgáltassanak nekik. Erre én nem számíthatok. Annyi előnyöm azonban - sok nevezetes ügy áldozatával szemben - van, hogy én bizonyítom is igazamat.

Céljaim:

1. A hatékony jogorvoslatot lehetővé tevő törvénymódodítás elérése, mivel a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény azt jelenleg meghiúsítja a támadott bírósági határozat által megállapított tényállás támadhatóságát korlátozva másodfellebbezésben a 619. szakasz (1) bekezdése, illetve felülvizsgálati indítványban a 650. szakasz (2) bekezdése értelmében,
2. Az in dubio pro reo elvnek megfelelő bizonyítási standardot megfogalmazó irányelv rögzítése (példának okáért jogegységi döntésben),
3. Az Alkotmánybíróság teljeskörűen védelmezze a tisztes bírósági eljáráshoz való jogot, vizsgálja felül bizonyítékértékelésre vonatkozó elveit!
4. Igazságszolgáltatásunk alkalmatlan vezetőinek, nevezetesen a Kúria és a Fővárosi Ítélőtábla elnökeinek, büntetőkollégium vezetőinek, az Alkotmánybíróság főtitkárának és három bírájának, valamint a legfőbb ügyész buntetőjogi helyettesének, ráadásképp Csiha alezredes katonai ügyész, Magócsi István bíró és Kónya István nyugalmazott elnökhelyettes megbuktatása, Ezek folyományaként Polt Péternek is ajánlom a lemondást, bár személyes hibáival nem foglalkoztam. Azonban alkalmatlan kollégáit nagyra becsüli és közérdekü bejelentéseimben leleplezett hibáik ellenére ragaszkodik hozzájuk.

Céljaimat az ügyeszség és a bíróság vezetőihez intézett közérdekű bejelentésekkel kívántam eleinte elérni. Korábban egyes vezetők megbuktatása még nem szerepelt céljaim között. Érveimet megfontolás nélkül, arra hivatkozva utasították el, hogy nekem bizonyos ítéletek nem tetszenek, ám azok jogerősek és semmi kózöm hozzájuk, holott kezdeti ügyetlenkedésem után már csak céljaim indokoltságának példákkal való alátámasztásaként hivatkoztam megalapozatlan ítéletekre. Látva igazságszolgáltatásunk vezetőinek tárgyalóképtelenségét, s tudomásulvéve a médiabíráskodásban érdekelt, részrehajló média teljes közömbösségét véleményem iránt, nézeteim közösségi hálón való terjesztéséhez, nézeteimmel összefüggő kis tárgyi súlyú cselekmények révén bírósági ügyek provokálásához láttam. Némelyiket sikeresen felfújták rágalmazóim. Csiha Gábor alezredes rágalmai alapján terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés miatt ellenem folyt büntetőügyben elmebetegnek bélyegeztek és érvénytelen karakterbizonyítás alapján jogerősen elítéltek. Az Emberi Jogok Erópai Bírósága megalapozott kérelmemet egyesbíróként eljárva visszautasította, mivel az Alkotmánybíróság előzőleg így járt el alkotmányjogi panaszomat illetően, mindeközben Karsai Dániel kérelmét az EJEB Nagy Kamarája tárgyalta, holott nem is volt befogadható: Mivel az EU nem ismeri el általánosan az eutanáziához való jogot, nem volt helye a dpeciális esetére vonatkozó kérelemnek sem, s egyesbírói eljárásban kellett volna elutasítani. Azonban az Emberi Jogok Európai Bíróságának bíráit is érzelmeik befolyásolják, avagy a média alapján vélelmezett közvélemény. Védekezésem ezen alapszik. Az Emberi Jogok Európai Bíróságához intézett két kérelmem és elnökének írt levelem érvelése fejti ki és támasztja alá itt csupán érintőlegesen vázolt nézeteimet.

Tisztelt Alkotmánybíróság!

Tisztelt ELnök Úr!

Darák Péter, az előző főbíró azon élcelődött egy előadásában, hogy az emberek azt várják a bíróságtól, hogy igazságot szolgáltasson nekik, az pedig csak jogot szolgáltat. Ez körmönfont megfogalmazása, annak az egyszerű ténynek, hogy a bíróság csak törvényes keretek közt szolgáltathatna igazságot, s ezzel sokan elégedetlenek. Előszöris pedig a média szomjúhozza az igazsábíróságtól.got, és mindjárt meg is mondják, hogy mit várnak a

TIsztelt Bíróság!

Igazságszolgáltatásunk alapvető problémájára világít rá a Hableány ügyben hozott ítélet hatályon kívül helyezése. A helyes megközelítés szerint az ítélet megalapozottsága lenne a kulcskérdés a bíró munkája illetve az ítélet megítélésében. Ezzel szemben igazságszolgáltatásunkban az ítélet megalapozottságával és a hatékony jogorvoslattal keveset törődnek. A jogerős ügydöntő ítélet által megállapított tényállás megalapozottsága nem is támadható felülvizsgálati indítványban, ellenben egy  Majláth György országbíróig visszavezethető ósdi tradíció lényegében azt az elvárást támasztja a bíró viselkedésével szemben, hogy a tárgyaláson az ítélethirdetést megelőzően ne nyilvánítson olyan véleményt, amely valamely félnek kedvez. Ennek következtében a bírók nem mernek állást foglalni egyes bizonyítékértékelési kérdésekben az ítélethirdetést megelőzően, sőt, úgy tűnik szabállyá tették, hogy a bizonyítékértékeléssel csak a bizonyítási eljárás lezárulta és a perbeszédek elhangzása után, az ítélethirdetést megelőző döntéshozatal során foglalkozhat a bíróság. Így a bírók kommunikációja gyakorlag azon a fikción alapul, hogy a perben szereplő felek képviselői, büntetőügyben tehát a váda képviseletét ellátó ügyész és a védők pontosan tudnak fogalmazni, és a bírók minden érthető állítást helyesen értenek, s nem szükséges a bíró értelmezését ellenőrizni. Ez megszámlálhatatlan félreértés forrása, amit a bíróság adott eljárásában már nem tud kijavítani, mert csak az ítélethoirdetéssel, vagy az írásba foglalt ítéletből derülhet ki a félreértés.

Ilyen félreértés volt a lúgos orvos ügy megismételt másodfokú eljárásában, amikor a védő a felismerésre bemutatás eredményének kirekesztését kérte a bizonyítékok közül, törvénysértésre hivatkozva. A bíró többé-kevésbé helyesen állapította meg, hogy nem történt törvénysértés a felismerésre bemutatás során, mert a felismerésre bemutatás nagyon lazán lett szabályozva. Azonban, ha az elnök még végleges döntése előtt közli, hogy nem történt törvénysértés a felismerésre bemutatás során, akkor a védő korrigálhatta volna hibáját, miszerint a törvényesen lefolytatott felismerésre bemutatás eredményéből nem lehet arra következtetni, hogy a tanúnak azért sikerült kiválasztania a gyanúsítottat, mert őt látta a bűncselekmény napján a tetthelyhez vezető lépcsőházban, mivel a sikeres kiválasztást eredményezhette, hogy a felismerő tanú - állításával ellentétben - mégis látta a felismerésre bemutatást megelőzően a bűncselekményről szóló tudósítások illusztrációjaként a gyanúsítottról közzétett fényképek némelyikét, és a tanúnak a bemutatásra várakozó gyanúsítottal a rendőrségen történt - úgymond véletlen - találkozása is hozzájárulhatott a kiválasztás sikeréhez.

A Bírók Etikai Kódexe a függetlenség és a pártatlanság követelményét teljesen egyformán kezeli.

I.
Függetlenség

1. A bírónak tisztsége gyakorlása során tartózkodnia kell minden olyan megnyilvánulástól, amely kétséget kelthet a bírói függetlenség érvényesülését illetően.
2. A bírónak az alkotmányos értéket jelentő bírói függetlenség iránti közbizalom megóvása érdekében különösen kerülnie kell az olyan helyzetbe kerülését, amely döntésének a törvényhozó vagy végrehajtó hatalomhoz, illetőleg politikai tevékenységet (is) folytató szervezethez fűződő kapcsolata általi befolyásolásának látszatát keltheti.

II.
Pártatlanság

3. A bíró tisztségének gyakorlása során nem tanúsíthat olyan magatartást, amely azt a látszatot keltheti, hogy döntését nem pártatlanul, illetve elfogulatlanul hozta meg.
4. A bírónak tisztsége gyakorlása során minden olyan megnyilvánulástól tartózkodnia kell, amely az eljárás bármely résztvevőjével szembeni előítélet-, illetve az egyenlő bánásmód megsértésének látszatát keltheti.

Mindkét cím alatt azt a sémát követi az Etikai Kódex, hogy a bírót a helytelen magatartás kerülésére kötelezi, majd a helytelen magatartásra utaló tipikus megnyilvánulásoktól való tartóüzkodásra inti a bírót. A függetlenség esetében ez nyilvánvalóan tökéletesen ésszerű, a pártatlanságra vonatkozó követelmény analóg módon lett megfogalmazva, mégsem jó. A függetlenség és a pártatlanság valójában nagyon különböző fogalom. A befolyásolás látszatának elkerülése végtelenül egyszerű. Példának okáért Fasiszta bírókkal előfordult, hogy hangot adtak pártszimpátiájuknak. De az ilyesmi szélsőségesen durva. Azonban a per szereplői a bíró bármely számukra kedvezőtlen megnyilvánulásában pártosságot fedezhetnek fel, kivéve, ha a bíró kedvezőtlen állítása cáfolhatatlan. Pedig fontos lenne, hogy a bíró magyarázatot kérhessen, ha valamely érvelést hibásnak értékel. Azonban, ha a kérdezett nem tud válaszolni, akkor - legjobb védekezés a támadás -. a bíró pártosságára hivatkozhat. Ezért a bírók kommunikációja igen beszűkült. A bonyolultabb félreértések tisztázására így nincs esély.

A Fővárosi Törvényszék sajtóközleménye semmi konkrétumot nem tartalmaz:

Új elsőfokú büntetőeljárás lesz a Hableány-baleset ügyében

2025.01.15. - 12:48

A másodfokon eljárt Fővárosi Törvényszék hatályon kívül helyezte a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletét és új eljárásra utasította az elsőfokú bíróságot a dunai hajókatasztrófa miatt indult büntetőeljárásban. A terhelt bűnügyi felügyeletét a törvényszék továbbra is fenntartotta a megismételt eljárásra utasított bíróságnak a megismételt eljárásban a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, vagy – fellebbezés esetén – az ítélőtáblának a bűnügyi felügyelet tárgyában hozott döntéséig. A bűnügyi felügyelet magatartási szabályait továbbra is a terhelt mozgását nyomon követő technikai eszközzel kell ellenőrizni.

A Fővárosi Törvényszék a döntését azzal indokolta, hogy a kerületi bíróság feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabályszegést követett el: az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt, ugyanis a büntetőeljárási törvény rögzíti, hogy egy ügyben bíróként nem járhat el például olyan személy, akitől az adott ügy elfogulatlan megítélése nem várható. Egy ügy tárgyilagos megítélését garantáló magatartás hiánya – köznyelven: az elfogultság – egyrészt megmutatkozhat a bizonyítási eljárás során az eljárási cselekményekben, a bizonyítás mikéntjéhez és a tények alapjául szolgáló bizonyítékok bírói mérlegeléséhez kapcsolódóan, másrészt megjelenhet az ügyben született ítélet indokolásában, érvelésében is.

 

Tóth M. Gábor védő, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke szerint:

A tárgyalás vezetése, valamint a bizonyítás felvétele során történt bírói megnyilatkozások a pártatlanság, a tárgyilagos megítélés követelményét megsértették, és ezáltal azok befolyásolták – a másodfokú bíróság szerint is – az elsőfokú eljárást, és az az ügydöntő határozat érvényességére kiható, mintegy előrehozott bizonyítékértékelést eredményezett.

Formálisan igaza lehetett Tóth M. Gábornak, mert Az előrehozott bizonyítékértékelés mindenkinek csak jó lehet. Igazságszolgáltatásunk rákfenéje, hogy a bírók viselkedésével szemben támasztott

Tisztelt Bíró / Ügyész / Ügyvéd Asszony / Úr!

A magyar jogászok talán átlagosan nem is nagyon különböznek nyugati kollégáiktól, lehet, hogy sok magas beosztású jogász ostobasága mellett csak azért vált becstelenné is, mert szembesíteni próbáltam a hibákkal.

Ibolya Tibor büntetőjogi legfőbb ügyész helyettes szerint a vádlott elítéléséhez nem szükséges bűnösségét zárt logikai láncot alkotó deduktív bizonyítással bizonyítani, a vádlott elítélhető bűnösségére utaló különféle érvelések alapján - fejtette ki, akkor még fővárosi főügyészként a Magyar Jog 2015. évi 9. számában megjelent Egy önkényuralmi bizonyítékértékelési elmélet továbbéléséről című cikkében. Ám azzal elmulasztott foglalkozni, hogy az általa javasolt bizonyítási módszer- ha egyáltalán beszélhetünk módszerről - milyen feltételek mellett biztosítaná az in dubio pro reo elv által megkövetelt (közel) kétségtelen bizonyosságot. Az ügyészség számára fontos ügyekben - különösen olyan botrányos ügyekben, amelyekben a média és civil szervezetek nyomást gyakorolnak az igazságszolgáltatásra a vádlott elítélése érdekében az ügyészek elképesztő "csavaros logikájú", valójában logikai bukfenceket tartalmazó "bizonyításokat" adnak elő, s sok bíró elfogadja ezeket a bizonyításokat. Ibolya Tibor ostobaságára közérdekű bejelentések sorában hívtam fel kollégái, kiváltképp a legfőbb ügyész figyelmét. Mindhiába. Felelőtlen, becstelen kollégáit, speciálisan a legfőbb ügyészt nem izgatja a probléma, ragaszkodik az alkalmatlan, ostoba, becstelen Ibolya Tiborhoz, aki éppen ezen tulajdonságainak köszönhetően rendkívüli hatékonyságot képes megvalósítani a megbízhatóság rovására. Nem lenne katasztrófa egy-egy megalapozatlan ítélet, ha érvényesülne a hatékony jogorvoslathoz való jog. Azonban a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény alaptörvény-ellenesen korlátozza a  jogorvoslatot (Be. 615. §, 619. § (1), 650. § (2), stb.).

Renner Erika nem ismerte fel maszkos támadóját. Semmi baj, nem feladata a sértettnek a támadót azonosítani, bár egyszerűsítette volna a helyzetet. A lúgos orvos ügyben az ostoba Renner Erika - talán jóhiszeműen - jogi képviselői segítségével félrevezette a hatóságokat. Végighallgatva a lúgos orvos ügy megismételt másodfokú tárgyalását megállapítottam, hogy az ítélet megalapozatlan, Bene Krisztián bűnössége nem bizonyított. A sértett állításaira alapozott érvelés, miszerint csak hárman tudhatták mindazt, amit a sértett szerint támadójának tudnia kellett róla, s közülük a támadó kék szeme alapján kizárólag Bene Krisztián követhette el a bűncselekményt, azért nem alkalmas a vádlott bűnösségének bizonyítására, mert, amiről már három személy tud, azt tőlük bárki más is megtudhatja. Ezeket az információkat nem sokan ismerhették. Lehet, hogy a támadó is csak a helyszínen jött rá némelyikre. Például a kutyasétáltatásról sem kellett tudnia, bár biztos örömmel konstatálta, hogy áldozata végre előjött, kutyát sétáltatni. De a kutyasétáltatásra vonatkozó ismeret nélkül is feltételezhette, hogy áldozata reggel valamikor elindul otthonról. De Renner Erikának elhitték az ügyészek és bírók, hogy támadója a kutyasétáltatás időpontjáról is tudott. Jogi képviselői nagy súlyt fektettek a sértett szavahihetőségének hangsúlyozására. Talán volt is bizonyos szándék a sértettben az igazmondásra, bár határozottan képmutatónak tűnik, amikor azt mondja, hogy neki mindegy, mikor szabadul Bene Krisztián. Nyilván azt szeretné, hogy ez soha se történjék meg, és mindent meg is tesz késleltetése érdekében. Azt is elintézte, hogy jó magaviselete ellenére se szabadulhasson Bene Krisztián. Igaz, hogy bűnössége esetén ez talán indokolt is lenne. Azonban bűnössége kétséges, azaz eleve fel kellett volna menteni.

A felismerésre bemutatás alapján is bizonyított lenne a vádlott bűnössége. Azonban a manipulált felismerésre bemutatás nem fogadható el annak bizonyítékaként, hogy a felismerő tanúnak azért sikerült a gyanúsítottat kiválasztania, mert őt látta a bűncselekmény napján. Kiválaszthatta azért is mert mégis látott egy fényképet róla, amely a felismerésre bemutatást megelőzően a bűncselekményről szóló tudósítás illusztrációjaként jelent meg, vagy a rendőrségen bemutatásra várakozó gyanúsítottal történt - úgymond véletlen - találkozása is szerepet játszhatott a "sikeres" kiválasztásban.

Ujvári Ákos, a Fővárosi Ítélőtábla büntetőkollégiumának vezetője a lúgos orvos ügyben minden zöldséget bevett a sértett kedvéért, illetve a sértett következtetéseire alapozott bizonyítást előadó Csiha Gábor alezredes katonai ügyésznek. Ujvári Ákos nem csak a lúgos orvos ügyben tett látványos tanúbizonyságot alkalmatlanságáról, VV Fanni elvileg ma is élhet. Maradványok hiányában ugyanis kizárt, hogy halála bizonyítható lenne, mégis emberölésért ítélték el a vádlottat. Megjegyzendő, hogy a darnózseli ügyben sem bizonyított az idegenkezűség, de ez már nem Ujvári hibája. Így megy ez kis hazánk bíróságain, speciel a Győri Ítélőtáblán is. Ujvári Ákos alkalmatlanságára több közérdekű bejelentésben hívtam fel Ribai Csilla elnök figyelmét, aki különböző válaszaiban önmagával is ellentmondásba keveredve időnként még azt is tagadta, hogy egyáltalán eljárhatna alkalmatlan bírójával szemben. Nyilvánvaló, hogy a lúgos orvos ügy Ribai szívügye volt. A tárgyalás időpontjának megválasztásával is a sértettnek kedveztek szimbólikusan, és a civil szervezetek akadálytalanul agitálhattak a bíróság előtt. Később Mérő Vera sárgarózsás tüntetést szervezett, hogy az Alkotmánybíróság se szolgáltasson igazságot Bene Krisztiánnak. Nehéz lenne megmondani, hogy azok az alkotmánybírók álltak-e kevésbé hivatásuk magaslatán, akik az elnök szavazatával többségbe kerülve a hiábavaló felülvizsgálatot elrendelő határozatra szavaztak, vagy akik egyszerűen el akarták utasítani Bene Krisztián megalapozott alkotmányjogi panaszát. A Be. 650. § (2) bekezdése értelmében ugyanis felülvizsgálati indítványban nem volt támadható a jogerős ügydöntő határozat által megállapított megalapozatlan tényállás, miszerint a terhelt lúggal leöntve sértett nemi szervét súlyos sérüléseket okozott, pedig az alkotmányjogi panaszból világosan kiderült, hogy az indítványozó ártatlannak vallja magát, tehát az eljárásjogi okból támadhatatlanná vált tényállást kívánná támadni. Az Alkotmánybíróságnak az indítványnak megfelelően a támadott határozatokat meg kellett volna semmisítenie. Varga Zs. András, a Kúria elnöke Bene Krisztián alkotmányjogi panaszának előadó alkotmánybírájaként igen gyenge színvonalú munkát végzett, amivel hiába próbálom közérdekű bejelentéseimben szembesíteni. HelyetteCsák Zsolt kollégiumvezető utasítja vissza közérdekű bejelentéseimet, akinek a lúgos orvos ügy harmadfokú eljárásában való részvétele alapján hiába kértem kizárását közérdekű bejelentéseim elbírálására vonatkozólag.

A Kúria öttagú tanácsa tehát nem tehetett egyebet, helyben kellett hagynia a megalapozatlan határozatokat érdemi felülvizsgálat nélkül. Azonban az öttagú tanács nem érte be ennyivel. Azt is állította végzésében, hogy a Kúria, mint harmadfokú bíróság már teljes körben vizsgálta a tényállás megalapozottságát. Csakhogy ez nem igaz, mert a tényállás már a Kúria jogerős ítéletet eredményező harmadfokú eljárásában is támadhatatlannak minősült. A Kúria öttagú tanácsát ugyan etekintetben félrevezette a legfelsőbb ügyészség, de ha az öttagú tanács bírái elolvasták volna az ítéletet, aminek a felülvizsgálata lett volna a dolguk, abból világosan kiderült volna számukra is, hogy a Kúria harmadfokú bíróságként sem vizsgálhatta, s ezért nem is vizsgálta a tényállás megalapozottságát.

Amikor Csiha Gábor alezredes katonai ügyészt próbáltam szembesíteni tévedésével az ügyész makacssága feletti felháborodásomban végül igen durva hangvételű leveleket írtam neki. A sértett ügyész megrágalmazott, hogy telefonbeszélgetésünk során életveszélyesen megfenyegettem, miszerint "Készüljön fel, mert kinyírom!". Ez persze hazugság. Hasonlót se mondtam. Beszélgetésünket sajnos nem rögzítették, így nem tudtam bizonyítani ártatlanságomat. Hitvány kollaboráns igazságügyi elmeorvosszakértők közreműködésével ártatlanul meghurcoltak. A Fővárosi Ítélőtábla másik hülye bírója, Magócsi István jogerősen elítélt. Ribai Csilla elnök ebben sem lát semmi kivetnivalót.

Végül közlöm a hivatalukra méltatlan jogászok rövid listáját: A legfőbb ügyész és büntetőjogi helyettese, a Kúria elnöke és büntetőkollégiumának vezetője, a Fővárosi Ítélőtábla elnöke és büntetőkollégiumának vezetője, valamint Kónya István a Kúria büntetőkollégiumának nyugalmazott vezetője, a lúgos orvos ügyet felülvizsgáló öttagú tanács elnöke és Csiha Gábor alezredes katonai ügyész.

A lúgos orvos ügyben hozott fontosabb határozatok:

Fővárosi Törvényszék, mint elsőfokú bíróság 31.B.1146/2015/31. számú ítélete

Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság 16.Bf.212/2017/71. számú ítélete

Kúria, mint harmadfokú bíróság Bhar.I.690/2018/12. számú ítélete

A Kúria Bfv.X.430/2020/9. számú végzése

Tisztelettel:

Radnóti László

Ibolya Tibor büntetőjogi legfőbb ügyész helyettes szerint a vádlott elítéléséhez nem szükséges bűnösségét zárt logikai láncot alkotó deduktív bizonyítással bizonyítani, a vádlott elítélhető bűnösségére utaló különféle érvelések alapján - fejtette ki, akkor még fővárosi főügyészként a Magyar Jog 2015. évi 9. számában megjelent Egy önkényuralmi bizonyítékértékelési elmélet továbbéléséről című cikkében. Ám azzal elmulasztott foglalkozni, hogy az általa javasolt bizonyítási módszer- ha egyáltalán beszélhetünk módszerről - milyen feltételek mellett biztosítaná az in dubio pro reo elv által megkövetelt (közel) kétségtelen bizonyosságot. Az ügyészség számára fontos ügyekben - különösen olyan botrányos ügyekben, amelyekben a média és civil szervezetek nyomást gyakorolnak az igazságszolgáltatásra a vádlott elítélése érdekében az ügyészek elképesztő "csavaros logikájú", valójában logikai bukfenceket tartalmazó "bizonyításokat" adnak elő, s sok bíró elfogadja ezeket a bizonyításokat. Ibolya Tibor ostobaságára közérdekű bejelentések sorában hívtam fel kollégái, kiváltképp a legfőbb ügyész figyelmét. Mindhiába. Felelőtlen, becstelen kollégáit, speciálisan a legfőbb ügyészt nem izgatja a probléma, ragaszkodik az alkalmatlan, ostoba, becstelen Ibolya Tiborhoz, aki éppen ezen tulajdonságainak köszönhetően rendkívüli hatékonyságot képes megvalósítani a megbízhatóság rovására. Nem lenne katasztrófa egy-egy megalapozatlan ítélet, ha érvényesülne a hatékony jogorvoslathoz való jog. Azonban a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény alaptörvény-ellenesen korlátozza a  jogorvoslatot (Be. 615. §, 619. § (1), 650. § (2), stb.).

Zacher Gábor szakértői véleményét többek közt a sértett volt férje és élettársa bűnösségének kizárására használták a lúgos orvos ügyben, mivel a támadó által alkalmazott kombinált anesztézia alkalmazását orvosi végzettség nélkül elképzelhetetlennek tartják. Vajon Zacher tisztában volt-e azzal, hogy erre vonatkozó véleményét a vádlott bűnösségének bizonyítására használják? Ha a sértett élettársa lett volna a vádlott, és azzal próbál védekezni, hogy nem tud kombinált anesztéziát alkalmazni, pillanatnyi gondot sem okozott volna a vád képviselőjéne Zacher Gábor szakértői véleménye: Próba, szerencse. A vádlott könnyen utána nézhetett szakkönyvekben, vagy interneten a kombinált anesztéziának, és a kockázatokkal megbékélve minden bizonnyal alkalmazni is tudta az eljárást. Tehát a bűncselekményt a kombinált anesztézia használatát figyelembe véve még bárki elkövethette, bár valószínűbb, hogy orvos követte el.

Renner Erika nem akarta igazságügyi orvosszakértőknek megmutatni sebeit, ezért fényképsorozat alapján vizsgálták sérüléseit. Alapvető elv, hogy amit közvetlenül is meg lehet vizsgálni, azt közvetlenül is meg kell vizsgálni. Ettől függetlenül az is kérdéses, hogy a fényképsorozat legalább hiteles volt-e jogi értelemben.

Az igazságügyi elmeorvos-szakértők az utóbbi évtizedekben keveset gondolkodhattak tevékenységük alapvető elvein. Világszerte elfogadott eljárás lehet, hogy bizonyos büntetőügyekben a bírósági tárgyalást megelőzően igazságügyi elmeorvos-szakértőt rendelnek ki a büntethetőség megállapítása céljából. Ez a gyakorlat általában két okból is helytelen. A terhelt (büntetőjogi értelemben) elmeállapotának megítélése szempontjából releváns lehet az elkövetett bűncselekmény - esetemben például abszolút releváns volt, hogy életveszélyesen megfenyegettem-e Csiha Gábor alezredes katonai ügyészt, az ügyész rágalmainak megfelelően -, a terhelt bűnössége azonban csak az ügydöntő ítélet jogerőre emelkedésével lesz eldöntött tény. A megbízható diagnózis érdekében ezért indokolt megvárni az ügydöntő ítéletet. A szakértői vélemény korábbi elkészültéhez valójában nem fűződik törvényes érdek. A terhelt bűnössége esetén a büntethetőség kérdésében egyszerű büntetésvégrehajtási bírói eljárással figyelembe vehető az ügydöntő ítéleten alapuló igazságügyi elmeorvos-szakértői vélemény. Ha az igazságszolgáltatási hatóságok véleménye szerint mégis nélkülözhetetlen lenne a bírósági eljáráshoz az előzetes elmeorvos-szakértői vélemény, valójában éppen ellenkező a helyzet. Nem kívánatos, hogy a bíróság döntését az elmeorvos-szakértői vélemény befolyásolhassa. A bűnösség kérdése valójában szinte teljesen független a terhelt esetleges elmebetegségétől. A bíró a terhelt elmebetegségének ismeretében hajlamos lehet akkor is bűnösnek vélelmezni a terheltet, ha bűnössége nem bizonyított az in dubio pro reo elv standardja szerint (lényegében) kétséget  kizáróan. Léteznek az elmebetegséget kriminalizáló plauzibilis érvelések, amelyek azonban semmiképp sem felelnek meg a bűnösség bizonyításával szemben támasztott szigorú követelménynek. A Háború és béke második epilógusának 9. pontjában Tolsztoj ilyen érvelést fogalmaz meg:

„Ha pedig maga az az ember, akinek tettét szemléljük, az értelmi fejlettség legalsó fokán áll, mint például a gyermek, az őrült vagy a bolond – akkor cselekvésének okát és jellemének, eszének egyszerűségét ismerve, már olyan nagy hányadát látjuk a szükségszerűségnek, oly kicsiny hányadát a szabadságnak, hogy mihelyt ismerjük az okot, amelynek elő kell idéznie a cselekvést, már meg is jósolhatjuk a cselekvés bekövetkezését.

Csakis ezen a három alapon épül fel a bűnösök beszámíthatatlanságának és az enyhítő körülményeknek valamennyi törvényhozásban meglevő fogalma. A beszámíthatóságot nagyobbnak vagy kisebbnek képzeljük el aszerint, hogy jobban vagy kevésbé ismerjük azokat a körülményeket, amelyek között a tettes volt; hosszabb vagy rövidebb idő telt-e el a tett elkövetése és a róla való ítélkezés között; többé vagy kevésbé értjük-e a tett okát.”

Ha a terhelt elmebetegségének ismeretébenben a bíró hasonlóképpen gondolkodna, az helytelen lenne. Betegsége hajlamossá teheti a terheltet bizonyos bűncselekmények elkövetésére, de az elkövetés bizonyítására nem alkalmas az elmebetegség ténye. A kleptomániás például hajlamos lehet a lopásra, de a lopás tényét a kleptomániás esetében ugyanolyan standard szerint kell bizonyítani, mint normális elkövetők esetében. Hajlamából semmi körülmények között sem következik, hogy adott esetben is aszerint járt el. Az olyan bizonyítás, amely az elmebeteg terhelt hajlama alapján következtet bűnösségére, érvénytelen karakterbizonyítás, a terhelt tisztességes bírósági eljáráshoz való alapvető jogát sérti.

A kirendelt igazságügyi szakértő azonban mindezt nem gondolja végig, hanem egíüttműködik az igazságügyi hatóságokkal, abban a hiszemben, hogy az igazságügyi hatóságtól kapott megbízás biztos törvényes módon teljesíthető. A terbhet elmeállapotára vonatkozó szakértői vélemény mindenesetre belekerül a bíróság határozata által megállapított tényállásba, a sajtó pedig gyakran még a büntetőeljárás befejezése előtt megszellőzteti a szakértői véleményt, befolyásolva a bütetőüggyel kapcsolatban a közvéleményt, s közvetve a bíróságot.

Tisztelt Dr. Sulyok Tamás Köztársasági Elnök Úr!

Sine ira et studio, igazságszolgáltatásunk vezetői alkalmatlanságukról tettek tanúságot. Ibolya Tibor büntetőjogi legfőbb ügyész helyettes tudatlan semmirekellő, aki a zárt logikai láncot alkotó deduktív bizonyítás elvét támadva aláásta igazságszolgáltatásunk törvényességét. Az ostoba Csiha Gábor alezredes katonai ügyész a lúgos orvos ügy megismételt másodfokú eljárásában a sértett és jogi képviselői által kifundált ostobaságot adott elő a vádlott bűnösségének bizonyításaként, miszerint csak hárman tudhatták mindazt, amit támadójának a sértettről tudnia kellett, s közülük csak Bene követhette el a bűncselekményt. A sértett Csiha Gábor később megrágalmazott. A Fővárosi Törvényszék, majd Ítélőtábla elítélt. Ezek nem bíróságok. Ujvári Ákos kollégiumvezető a lúgos orvos ügy mellett VV Fanni ügyében is megalapozatlan ítéletet hozott. A hölgy elvileg ma is élhet, mert halála nem bizonyított, mégis emberölésért ítélte el a vádlottat. A Novák Katalin lemondásához vezető kegyelmi botrányt kiváltó kényszerítési ügyben ugyancsak megalapozatlan ítéletet hoztak, mert a kiskorú sértett önszántából vonta vissza vádjait, hogy a gyermekotthon a gyermekvédelmi gyám döntését felülbírálva visszafogadhassa. Az ostoba semmirekellő jogászokat lebuktatom.

A hatalmi ágak szétválasztása folytán Ön nem avatkozhat bele ezekbe az ügyekbe, azonban jogászként megállapíthatja, hogy hazánkban nem érvényesül a hatékony jogorvoslathoz való jog, mert a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény alaptörvény-ellenesen korlátozza azt. A hatékony jogorvoslathoz való jogot biztosítani kell. Az Alkotmánybíróságnak az a gyakorlata, hogy nem akarván bizonyítékértékeléssel foglalkozni, nem védi hatékonyan a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot szintén alaptörvény-ellenes. Kiemelem az Alkotmánybíróság főtitkárának felelősségét. Súrgősen cselekedjen, ha indokoltnak tartja! Mert ha bízhatok reményeimben, igazságszolgáltatásunk képmutató rendszere rövidesen összeomlik.

Tisztelettel:

Radnóti László