A büntetőjogászoknak nem felel meg a rendes deduktív bizonyítás, mert nem minden jelentős ügyben sikerül ilyet összehozni. Ibolya Tibor büntetőjogi legfőbb ügyész helyettes kitalálta, hogy el lehet ítélni a vádlottat akkor is, ha bűnösségét nem tudják zárt logikai láncot alkotó érveléssel bizonyítani. Persze az Ibolya Tibor elképzelése szerinti fércműveket a hatékony jogorvoslat gyorsan felfejtené. De ne aggódjunk, nem kell tartani hatékony jogorvoslattól. A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) alaptörvény-ellenesen ugyan, de annál hatékonyabban korlátozza a jogorvoslatot, kivált ami a másodfellebbezést és a felülvizsgálatot illeti. Perújítással sok mindent meg lehetne oldani, ha teljesíthetőek lennének a jogalkotó elvárásai a perújítási indítvánnyal szemben. A jogorvoslat általában azon fut zátonyra, hogy a megalapozatlan tényállás eljárásjogi okból nem támadható.
A lúgos orvos ügyben a Fővárosi Ítélőtábla megismételt másodfokú eljárásban hozott megalapozatlan ítélete után többé nem volt lehetőség hatékony jogorvoslatra, mert a megalapozatlan tényállás - miszerint Bene Krisztián a sértettet lúggal leöntve súlyos sérüléseket okozott - már nem volt támadható. Ezért az Alkotmánybíróság részéről kegyetlen tréfa volt a céltalan felülvizsgálat elrendelése. Meglehet, nem minden alkotmánybíró látott át a szitán. Ahhoz a büntetőeljárásról szóló törvény ismerete lett volna szükséges, s a törvény épp akkoriban változott.
Renner Erika nem csupán sérelme megtorlásában volt érdekelt a lúgos orvos ügyben, de kártérítéshez is szeretett volna jutni. Világos, hogy ha a kórházigazgató nem is gazdag ember, azért szegénynek se mondható, ha sikerül elítélését elérni, vele szemben bizonyos kárigény érvényesíthető.
A legendás szavahihetőségű Renner Erika a lúgos orvos ügyben félrevezette a hatóságokat. Renner Erika jogi képviselői - Regász Mária és Gál András - előnyt kovácsoltak abból, hogy Renner Erika nem ismerte fel maszkos támadóját. Bár a sajtóból úgy tűnik, hogy halvány kísérleteket tett arra, hogy mégis úgy állítsa be, mintha támadójában felismerte volna Bene Krisztiánt, de mivel első kihallgatásakor még nem jutott ez eszébe, kétségbe vonható lett volna a felismerés, ezért célravezetőbbnek találták, hogy beismerésére - miszerint nem ismerte fel támadóját - legendás szavahihetőségének mítoszát alapozzák.
Most tehát elvárták, hogy a hatóságok mindent higgyenek el Erikának, s éltek is a bizalommal. Erika mindenféle megalapozatlan következtetést adott elő arra nézve, hogy mi mindent kellett tudnia a támadónak róla. Volt amire a támadó rájöhetett a helyszínen, volt amiről egyáltalán nem kellett tudnia, s bizonyos információkat megtudhatott harmadik személytől.Erika ráadásul azt is elhitette, hogy a támadónak tulajdonított ismeretekkel csak három férfi rendelkezett, akik közül csakis Bene Krisztián követhette el a bűncselekményt. Még ha igaz is, hogy csak három férfi volt a szóban forgó ismeretek birtokában, hogy is lehetne bizonyítani ilyesmit?
De sebaj, sikeres volt a felismerésre bemutatás. S mit keresett Bene Krisztián a tetthelyhez vezető lépcsőházban a bűncselekmény reggelén, ha állítása szerint intézménybejárást végzett? Csakhogy itt is van néhány bökkenő. A felismerő tanú nem tudott érdemleges személyleírást adni az általa látott férfiról. Így nem csoda, hogy a nyomozóknak eleinte eszükbe se jutott felismerésre bemutatást lefolytatni. Mire hónapok múltán sor került a felismerésre bemutatásra, egy csomó tudósítás jelent meg a bűncselekményről a gyanúsított fényképével illusztrálva. A fényképek nyilván a sértettől származtak, de talán nem látta át, hogy a felismerésre bemutatást befolyásolja ezzel. A tanú azt állította, hogy nem látta a gyanúsított fényképét. Nem is kérdéses azonban, mit ér egy ilyen állítás. hiszem, ha akarom, Ujvári bíró hinni akart. Hinni akarta azt is, amikor a tanú azt állította, hogy véletlen volt a bemutatásra várakozó gyanúsítottal történt találkozása, és már akkor felismerte, noha a tanú erről a találkozásról csak a "sikeres" felismerésre bemutatást követő kihallgatása során tett említést. Ujvári bírónál szkeptikusabbak számára azonban az ilyen felismerésre bemutatás bizonyítóerejéhez kétség fér. Renner Erika azt is kijárta, hogy jó magaviselete miatt se helyezzék szabadlábra Bene Krisztiánt, pedig törvény szerint el se ítélhették volna. Rehabilitációja azonban elkerülhetetlen, akkor is, ha némelyeknek ez kissé kínos lesz. Sajnálom, hogy Erikának is. Ő semmit sem értett, csak azt látta, hogy mindenki az ő igazának drukkol.
A darnózseli ügy lényegesen egyszerűbb volt. Dióhéjban az volt a probléma, hogy a maradványok alapján nem volt megállapítható az idegenkezűség. Ezt észrevételezve a körmönfont érvelések kritikáját, amelyek alapján a Győri Ítélőtábla és a Kúria megalapozatlanul mégis elítélte a vádlottat mellőzhetjük is. Mellékesen jegyzem meg, hogy a VV Fanni ügyben holttest maradványa nélkül állapította meg a bíróság az emberölés tényállását. Nagy ritkán ez sem lehetetlen, de ez nem az az eset volt. A sértett testéről a vádlott kezei között videó felvétel állt rendelkezésre ugyan, de arról nem lehetett hitelt érdemlően megállapítani, hogy a sértett élő-e vagy halott.
A bicskei pedofil ügy, ha fejtörést nem is, de több éves vívódást okozott nekem. Különösen azért volt nehéz állást foglalnom, mert nem tudok hozzájutni a pedofil ügy ítéleteihez, nem kerültek be a Bírósági Határozatok Gyűjteményébe, ahol más ügyek ítéleteit megtaláltam. Ez is gyanús, de az ítélet ismerete hiányában mégis bátorságos állást foglalni. Az jelentette a döntő lökést, amikor a kegyelmi botrány nyomán Kónya Endre igazgatóhelyettes a pedofil ügyhöz kapcsolódó kényszerítési ügyének ítéleteire magam is rábukkantam, s kiderült, hogy a kiskorú sértettet nem kellett kényszeríteni, azért vonta vissza vádjait, hogy a gyermekvédelmi gyám döntését felülbírálva visszafogadhassák az intézménybe. A gyermekek védelmét mindenek felett fontosnak tartom, nem kevésbé az intézményekben élő gyermekek védelmét. A lényeg itt annyi, hogy az ügy nyomozhatatlanná vált, mert a sértettek visszavonták, majd évek múltán megismételték vádjukat, Pop Mert Julián nagyot szervezett. Moskovics Judit révén a média is alaposan besegített. Lehet, hogy a gyerekek tényleg azért vonták vissza vallomásukat, mert az igazgatóhelyettes elkísérte őket. Az, hogy az igazgatóhelyettes volt a gyámjuk és e minőségében kísérte őket egyébként nem életszerűtlen. Ha a vallomásukat befolyásolhatta, az a nyomozók hibája. Meg kellett volna köszönniük, hogy elhozta a gyerekeket, megígérni, hogy visszaviszik őket az intézménybe, figyelmeztetni a gyerekek előtt a pedagógust, hogy a vallomásuk tartalmát ne firtassák, és isten hírével el kellett volna küldeniük. Nyilván nem így jártak el a nyomozók. Később állítólag a tévések fuvarozták a sértetteket, de az már késő volt, megdőlt a szavahihetőségük, s a bűnügy is nyomozhatatlanná vált. Gál András egy interjúban teljesen alkalmatlannak nevezte a bicskei gyermekotthon igazgatóját elítélő bírókat.
Amikor először akasztottam bajszot Gál Andrással, még nem tudtam, hogy ekkora csődtömeg, csak a lúgos orvos ügyben elért kétes győzelmét kritizáltam, megkockáztatva, hogy degenerált kontár. Félmillió sérelmi díjat követelt. Talán én is ügyetlen voltam, talán nem, végül jogerős bírósági meghagyás miatt a végrehajtónak fizettem. Gál Andrástól azonnal kártérítést követeltem, de nem akart fizetni. Meg kell hagyni nem voltam egy matyó hímzés, mert kellemetlenül érintett a 800.000 forint, amibe végül Gál András jogtalan követelése került nekem. Erre ő megrágalmazott, és ráadásul hárommillió sérelmi díjat követel. Itt tartunk.
Tisztelt Dr. Polt Péter Legfőbb Ügyész Úr! 
A jogászok az igazságszolgáltatást a saját játszóterüknek tekintik. A laikusnak valóban nincs beleszólása az igazságszolgáltatásba, amíg a jogászok legalább törekednek a hibák kijavítására és nagy vonalakban minden rendben van. Az igazságszolgáltatás azonban olyan játék, amelyben különösen fontos a szabályok szigorú betartása. Ez minden játékban fontos. Csak a következmények mások. Ha sakkozók nem tartják be a szabályokat, legfeljebb egy elvesztett vagy érvénytelen játszma a következmény. A jogászok ellenben emberi sorsokkal játszadoznak. Ezért nem szabad játékként tekinteni az igazságszolgáltatásra. A szabályokat persze a jogászoknak kell megszabniuk, azonban a jogtudomány ésszerű elvek alapján nagy mértékben meghatározza, miként szabályozható az igazságszolgáltatás. Azonban az ügyészség mindenek fölé helyezi a váderedményesség szempontját. A váderedményesség növelése érdekében az ügyészség kész megtámadni az olyan tradícionális ésszerű jogállami alapelveket, mint az In dubio pro reo elv. Mivel 
Médiabíráskodás nyomására több