TIsztelt Bíróság!
Igazságszolgáltatásunk alapvető problémájára világít rá a Hableány ügyben hozott ítélet hatályon kívül helyezése. A helyes megközelítés szerint az ítélet megalapozottsága lenne a kulcskérdés a bíró munkája illetve az ítélet megítélésében. Ezzel szemben igazságszolgáltatásunkban az ítélet megalapozottságával és a hatékony jogorvoslattal keveset törődnek. A jogerős ügydöntő ítélet által megállapított tényállás megalapozottsága nem is támadható felülvizsgálati indítványban, ellenben egy Majláth György országbíróig visszavezethető ósdi tradíció lényegében azt az elvárást támasztja a bíró viselkedésével szemben, hogy a tárgyaláson az ítélethirdetést megelőzően ne nyilvánítson olyan véleményt, amely valamely félnek kedvez. Ennek következtében a bírók nem mernek állást foglalni egyes bizonyítékértékelési kérdésekben az ítélethirdetést megelőzően, sőt, úgy tűnik szabállyá tették, hogy a bizonyítékértékeléssel csak a bizonyítási eljárás lezárulta és a perbeszédek elhangzása után, az ítélethirdetést megelőző döntéshozatal során foglalkozhat a bíróság. Így a bírók kommunikációja gyakorlag azon a fikción alapul, hogy a perben szereplő felek képviselői, büntetőügyben tehát a váda képviseletét ellátó ügyész és a védők pontosan tudnak fogalmazni, és a bírók minden érthető állítást helyesen értenek, s nem szükséges a bíró értelmezését ellenőrizni. Ez megszámlálhatatlan félreértés forrása, amit a bíróság adott eljárásában már nem tud kijavítani, mert csak az ítélethoirdetéssel, vagy az írásba foglalt ítéletből derülhet ki a félreértés.
Ilyen félreértés volt a lúgos orvos ügy megismételt másodfokú eljárásában, amikor a védő a felismerésre bemutatás eredményének kirekesztését kérte a bizonyítékok közül, törvénysértésre hivatkozva. A bíró többé-kevésbé helyesen állapította meg, hogy nem történt törvénysértés a felismerésre bemutatás során, mert a felismerésre bemutatás nagyon lazán lett szabályozva. Azonban, ha az elnök még végleges döntése előtt közli, hogy nem történt törvénysértés a felismerésre bemutatás során, akkor a védő korrigálhatta volna hibáját, miszerint a törvényesen lefolytatott felismerésre bemutatás eredményéből nem lehet arra következtetni, hogy a tanúnak azért sikerült kiválasztania a gyanúsítottat, mert őt látta a bűncselekmény napján a tetthelyhez vezető lépcsőházban, mivel a sikeres kiválasztást eredményezhette, hogy a felismerő tanú - állításával ellentétben - mégis látta a felismerésre bemutatást megelőzően a bűncselekményről szóló tudósítások illusztrációjaként a gyanúsítottról közzétett fényképek némelyikét, és a tanúnak a bemutatásra várakozó gyanúsítottal a rendőrségen történt - úgymond véletlen - találkozása is hozzájárulhatott a kiválasztás sikeréhez.
A Bírók Etikai Kódexe a függetlenség és a pártatlanság követelményét teljesen egyformán kezeli.
I.
Függetlenség
- A bírónak tisztsége gyakorlása során tartózkodnia kell minden olyan megnyilvánulástól, amely kétséget kelthet a bírói függetlenség érvényesülését illetően.
- A bírónak az alkotmányos értéket jelentő bírói függetlenség iránti közbizalom megóvása érdekében különösen kerülnie kell az olyan helyzetbe kerülését, amely döntésének a törvényhozó vagy végrehajtó hatalomhoz, illetőleg politikai tevékenységet (is) folytató szervezethez fűződő kapcsolata általi befolyásolásának látszatát keltheti.
II.
Pártatlanság
- A bíró tisztségének gyakorlása során nem tanúsíthat olyan magatartást, amely azt a látszatot keltheti, hogy döntését nem pártatlanul, illetve elfogulatlanul hozta meg.
- A bírónak tisztsége gyakorlása során minden olyan megnyilvánulástól tartózkodnia kell, amely az eljárás bármely résztvevőjével szembeni előítélet-, illetve az egyenlő bánásmód megsértésének látszatát keltheti.
Mindkét cím alatt azt a sémát követi az Etikai Kódex, hogy a bírót a helytelen magatartás kerülésére kötelezi, majd a helytelen magatartásra utaló tipikus megnyilvánulásoktól való tartóüzkodásra inti a bírót. A függetlenség esetében ez nyilvánvalóan tökéletesen ésszerű, a pártatlanságra vonatkozó követelmény analóg módon lett megfogalmazva, mégsem jó. A függetlenség és a pártatlanság valójában nagyon különböző fogalom. A befolyásolás látszatának elkerülése végtelenül egyszerű. Példának okáért Fasiszta bírókkal előfordult, hogy hangot adtak pártszimpátiájuknak. De az ilyesmi szélsőségesen durva. Azonban a per szereplői a bíró bármely számukra kedvezőtlen megnyilvánulásában pártosságot fedezhetnek fel, kivéve, ha a bíró kedvezőtlen állítása cáfolhatatlan. Pedig fontos lenne, hogy a bíró magyarázatot kérhessen, ha valamely érvelést hibásnak értékel. Azonban, ha a kérdezett nem tud válaszolni, akkor - legjobb védekezés a támadás -. a bíró pártosságára hivatkozhat. Ezért a bírók kommunikációja igen beszűkült. A bonyolultabb félreértések tisztázására így nincs esély.
A Fővárosi Törvényszék sajtóközleménye semmi konkrétumot nem tartalmaz:
Új elsőfokú büntetőeljárás lesz a Hableány-baleset ügyében
2025.01.15. - 12:48A másodfokon eljárt Fővárosi Törvényszék hatályon kívül helyezte a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletét és új eljárásra utasította az elsőfokú bíróságot a dunai hajókatasztrófa miatt indult büntetőeljárásban. A terhelt bűnügyi felügyeletét a törvényszék továbbra is fenntartotta a megismételt eljárásra utasított bíróságnak a megismételt eljárásban a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, vagy – fellebbezés esetén – az ítélőtáblának a bűnügyi felügyelet tárgyában hozott döntéséig. A bűnügyi felügyelet magatartási szabályait továbbra is a terhelt mozgását nyomon követő technikai eszközzel kell ellenőrizni.
A Fővárosi Törvényszék a döntését azzal indokolta, hogy a kerületi bíróság feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabályszegést követett el: az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt, ugyanis a büntetőeljárási törvény rögzíti, hogy egy ügyben bíróként nem járhat el például olyan személy, akitől az adott ügy elfogulatlan megítélése nem várható. Egy ügy tárgyilagos megítélését garantáló magatartás hiánya – köznyelven: az elfogultság – egyrészt megmutatkozhat a bizonyítási eljárás során az eljárási cselekményekben, a bizonyítás mikéntjéhez és a tények alapjául szolgáló bizonyítékok bírói mérlegeléséhez kapcsolódóan, másrészt megjelenhet az ügyben született ítélet indokolásában, érvelésében is.
Tóth M. Gábor védő, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke szerint:
A tárgyalás vezetése, valamint a bizonyítás felvétele során történt bírói megnyilatkozások a pártatlanság, a tárgyilagos megítélés követelményét megsértették, és ezáltal azok befolyásolták – a másodfokú bíróság szerint is – az elsőfokú eljárást, és az az ügydöntő határozat érvényességére kiható, mintegy előrehozott bizonyítékértékelést eredményezett.
Formálisan igaza lehetett Tóth M. Gábornak, mert Az előrehozott bizonyítékértékelés mindenkinek csak jó lehet. Igazságszolgáltatásunk rákfenéje, hogy a bírók viselkedésével szemben támasztott