Üldözött, rágalmazók és törvénytelen igazságszolgáltatásunk áldozata vagyok. Az áldozatok mellé általában felsorakozik a média, s médiabíráskodással, a közvélemény nyomása és egy ügyes ügyvéd segítségével, s elnyerve ügyészek és bírók együttérző részrehajlását elérhetik, hogy akár megalapozatlan ítéletek révén is igazságot szolgáltassanak nekik. Erre én nem számíthatok. Annyi előnyöm azonban - sok nevezetes ügy áldozatával szemben - van, hogy én bizonyítom is igazamat.

Céljaim:

1. A hatékony jogorvoslatot lehetővé tevő törvénymódodítás elérése, mivel a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény azt jelenleg meghiúsítja a támadott bírósági határozat által megállapított tényállás támadhatóságát korlátozva másodfellebbezésben a 619. szakasz (1) bekezdése, illetve felülvizsgálati indítványban a 650. szakasz (2) bekezdése értelmében,
2. Az in dubio pro reo elvnek megfelelő bizonyítási standardot megfogalmazó irányelv rögzítése (példának okáért jogegységi döntésben),
3. Az Alkotmánybíróság teljeskörűen védelmezze a tisztes bírósági eljáráshoz való jogot, vizsgálja felül bizonyítékértékelésre vonatkozó elveit!
4. Igazságszolgáltatásunk alkalmatlan vezetőinek, nevezetesen a Kúria és a Fővárosi Ítélőtábla elnökeinek, büntetőkollégium vezetőinek, az Alkotmánybíróság főtitkárának és három bírájának, valamint a legfőbb ügyész buntetőjogi helyettesének, ráadásképp Csiha alezredes katonai ügyész, Magócsi István bíró és Kónya István nyugalmazott elnökhelyettes megbuktatása, Ezek folyományaként Polt Péternek is ajánlom a lemondást, bár személyes hibáival nem foglalkoztam. Azonban alkalmatlan kollégáit nagyra becsüli és közérdekü bejelentéseimben leleplezett hibáik ellenére ragaszkodik hozzájuk.

Céljaimat az ügyeszség és a bíróság vezetőihez intézett közérdekű bejelentésekkel kívántam eleinte elérni. Korábban egyes vezetők megbuktatása még nem szerepelt céljaim között. Érveimet megfontolás nélkül, arra hivatkozva utasították el, hogy nekem bizonyos ítéletek nem tetszenek, ám azok jogerősek és semmi kózöm hozzájuk, holott kezdeti ügyetlenkedésem után már csak céljaim indokoltságának példákkal való alátámasztásaként hivatkoztam megalapozatlan ítéletekre. Látva igazságszolgáltatásunk vezetőinek tárgyalóképtelenségét, s tudomásulvéve a médiabíráskodásban érdekelt, részrehajló média teljes közömbösségét véleményem iránt, nézeteim közösségi hálón való terjesztéséhez, nézeteimmel összefüggő kis tárgyi súlyú cselekmények révén bírósági ügyek provokálásához láttam. Némelyiket sikeresen felfújták rágalmazóim. Csiha Gábor alezredes rágalmai alapján terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés miatt ellenem folyt büntetőügyben elmebetegnek bélyegeztek és érvénytelen karakterbizonyítás alapján jogerősen elítéltek. Az Emberi Jogok Erópai Bírósága megalapozott kérelmemet egyesbíróként eljárva visszautasította, mivel az Alkotmánybíróság előzőleg így járt el alkotmányjogi panaszomat illetően, mindeközben Karsai Dániel kérelmét az EJEB Nagy Kamarája tárgyalta, holott nem is volt befogadható: Mivel az EU nem ismeri el általánosan az eutanáziához való jogot, nem volt helye a dpeciális esetére vonatkozó kérelemnek sem, s egyesbírói eljárásban kellett volna elutasítani. Azonban az Emberi Jogok Európai Bíróságának bíráit is érzelmeik befolyásolják, avagy a média alapján vélelmezett közvélemény. Védekezésem ezen alapszik. Az Emberi Jogok Európai Bíróságához intézett két kérelmem és elnökének írt levelem érvelése fejti ki és támasztja alá itt csupán érintőlegesen vázolt nézeteimet.

Tisztelt Alkotmánybíróság!

Tisztelt ELnök Úr!

Darák Péter, az előző főbíró azon élcelődött egy előadásában, hogy az emberek azt várják a bíróságtól, hogy igazságot szolgáltasson nekik, az pedig csak jogot szolgáltat. Ez körmönfont megfogalmazása, annak az egyszerű ténynek, hogy a bíróság csak törvényes keretek közt szolgáltathatna igazságot, s ezzel sokan elégedetlenek. Előszöris pedig a média szomjúhozza az igazsábíróságtól.got, és mindjárt meg is mondják, hogy mit várnak a

TIsztelt Bíróság!

Igazságszolgáltatásunk alapvető problémájára világít rá a Hableány ügyben hozott ítélet hatályon kívül helyezése. A helyes megközelítés szerint az ítélet megalapozottsága lenne a kulcskérdés a bíró munkája illetve az ítélet megítélésében. Ezzel szemben igazságszolgáltatásunkban az ítélet megalapozottságával és a hatékony jogorvoslattal keveset törődnek. A jogerős ügydöntő ítélet által megállapított tényállás megalapozottsága nem is támadható felülvizsgálati indítványban, ellenben egy  Majláth György országbíróig visszavezethető ósdi tradíció lényegében azt az elvárást támasztja a bíró viselkedésével szemben, hogy a tárgyaláson az ítélethirdetést megelőzően ne nyilvánítson olyan véleményt, amely valamely félnek kedvez. Ennek következtében a bírók nem mernek állást foglalni egyes bizonyítékértékelési kérdésekben az ítélethirdetést megelőzően, sőt, úgy tűnik szabállyá tették, hogy a bizonyítékértékeléssel csak a bizonyítási eljárás lezárulta és a perbeszédek elhangzása után, az ítélethirdetést megelőző döntéshozatal során foglalkozhat a bíróság. Így a bírók kommunikációja gyakorlag azon a fikción alapul, hogy a perben szereplő felek képviselői, büntetőügyben tehát a váda képviseletét ellátó ügyész és a védők pontosan tudnak fogalmazni, és a bírók minden érthető állítást helyesen értenek, s nem szükséges a bíró értelmezését ellenőrizni. Ez megszámlálhatatlan félreértés forrása, amit a bíróság adott eljárásában már nem tud kijavítani, mert csak az ítélethoirdetéssel, vagy az írásba foglalt ítéletből derülhet ki a félreértés.

Ilyen félreértés volt a lúgos orvos ügy megismételt másodfokú eljárásában, amikor a védő a felismerésre bemutatás eredményének kirekesztését kérte a bizonyítékok közül, törvénysértésre hivatkozva. A bíró többé-kevésbé helyesen állapította meg, hogy nem történt törvénysértés a felismerésre bemutatás során, mert a felismerésre bemutatás nagyon lazán lett szabályozva. Azonban, ha az elnök még végleges döntése előtt közli, hogy nem történt törvénysértés a felismerésre bemutatás során, akkor a védő korrigálhatta volna hibáját, miszerint a törvényesen lefolytatott felismerésre bemutatás eredményéből nem lehet arra következtetni, hogy a tanúnak azért sikerült kiválasztania a gyanúsítottat, mert őt látta a bűncselekmény napján a tetthelyhez vezető lépcsőházban, mivel a sikeres kiválasztást eredményezhette, hogy a felismerő tanú - állításával ellentétben - mégis látta a felismerésre bemutatást megelőzően a bűncselekményről szóló tudósítások illusztrációjaként a gyanúsítottról közzétett fényképek némelyikét, és a tanúnak a bemutatásra várakozó gyanúsítottal a rendőrségen történt - úgymond véletlen - találkozása is hozzájárulhatott a kiválasztás sikeréhez.

A Bírók Etikai Kódexe a függetlenség és a pártatlanság követelményét teljesen egyformán kezeli.

I.
Függetlenség

1. A bírónak tisztsége gyakorlása során tartózkodnia kell minden olyan megnyilvánulástól, amely kétséget kelthet a bírói függetlenség érvényesülését illetően.
2. A bírónak az alkotmányos értéket jelentő bírói függetlenség iránti közbizalom megóvása érdekében különösen kerülnie kell az olyan helyzetbe kerülését, amely döntésének a törvényhozó vagy végrehajtó hatalomhoz, illetőleg politikai tevékenységet (is) folytató szervezethez fűződő kapcsolata általi befolyásolásának látszatát keltheti.

II.
Pártatlanság

3. A bíró tisztségének gyakorlása során nem tanúsíthat olyan magatartást, amely azt a látszatot keltheti, hogy döntését nem pártatlanul, illetve elfogulatlanul hozta meg.
4. A bírónak tisztsége gyakorlása során minden olyan megnyilvánulástól tartózkodnia kell, amely az eljárás bármely résztvevőjével szembeni előítélet-, illetve az egyenlő bánásmód megsértésének látszatát keltheti.

Mindkét cím alatt azt a sémát követi az Etikai Kódex, hogy a bírót a helytelen magatartás kerülésére kötelezi, majd a helytelen magatartásra utaló tipikus megnyilvánulásoktól való tartóüzkodásra inti a bírót. A függetlenség esetében ez nyilvánvalóan tökéletesen ésszerű, a pártatlanságra vonatkozó követelmény analóg módon lett megfogalmazva, mégsem jó. A függetlenség és a pártatlanság valójában nagyon különböző fogalom. A befolyásolás látszatának elkerülése végtelenül egyszerű. Példának okáért Fasiszta bírókkal előfordult, hogy hangot adtak pártszimpátiájuknak. De az ilyesmi szélsőségesen durva. Azonban a per szereplői a bíró bármely számukra kedvezőtlen megnyilvánulásában pártosságot fedezhetnek fel, kivéve, ha a bíró kedvezőtlen állítása cáfolhatatlan. Pedig fontos lenne, hogy a bíró magyarázatot kérhessen, ha valamely érvelést hibásnak értékel. Azonban, ha a kérdezett nem tud válaszolni, akkor - legjobb védekezés a támadás -. a bíró pártosságára hivatkozhat. Ezért a bírók kommunikációja igen beszűkült. A bonyolultabb félreértések tisztázására így nincs esély.

A Fővárosi Törvényszék sajtóközleménye semmi konkrétumot nem tartalmaz:

Új elsőfokú büntetőeljárás lesz a Hableány-baleset ügyében

2025.01.15. - 12:48

A másodfokon eljárt Fővárosi Törvényszék hatályon kívül helyezte a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletét és új eljárásra utasította az elsőfokú bíróságot a dunai hajókatasztrófa miatt indult büntetőeljárásban. A terhelt bűnügyi felügyeletét a törvényszék továbbra is fenntartotta a megismételt eljárásra utasított bíróságnak a megismételt eljárásban a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, vagy – fellebbezés esetén – az ítélőtáblának a bűnügyi felügyelet tárgyában hozott döntéséig. A bűnügyi felügyelet magatartási szabályait továbbra is a terhelt mozgását nyomon követő technikai eszközzel kell ellenőrizni.

A Fővárosi Törvényszék a döntését azzal indokolta, hogy a kerületi bíróság feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabályszegést követett el: az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt, ugyanis a büntetőeljárási törvény rögzíti, hogy egy ügyben bíróként nem járhat el például olyan személy, akitől az adott ügy elfogulatlan megítélése nem várható. Egy ügy tárgyilagos megítélését garantáló magatartás hiánya – köznyelven: az elfogultság – egyrészt megmutatkozhat a bizonyítási eljárás során az eljárási cselekményekben, a bizonyítás mikéntjéhez és a tények alapjául szolgáló bizonyítékok bírói mérlegeléséhez kapcsolódóan, másrészt megjelenhet az ügyben született ítélet indokolásában, érvelésében is.

 

Tóth M. Gábor védő, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke szerint:

A tárgyalás vezetése, valamint a bizonyítás felvétele során történt bírói megnyilatkozások a pártatlanság, a tárgyilagos megítélés követelményét megsértették, és ezáltal azok befolyásolták – a másodfokú bíróság szerint is – az elsőfokú eljárást, és az az ügydöntő határozat érvényességére kiható, mintegy előrehozott bizonyítékértékelést eredményezett.

Formálisan igaza lehetett Tóth M. Gábornak, mert Az előrehozott bizonyítékértékelés mindenkinek csak jó lehet. Igazságszolgáltatásunk rákfenéje, hogy a bírók viselkedésével szemben támasztott

Tisztelt Ügyészség!

Feljelentést teszek ismeretlen tettesek ellen a Kúria öttagú tanácsának, azaz hatóság félrevezetése miatt a lúgos orvos ügy Bfv.X.430/2020. számú felülvizsgálati eljárásában. Renner Erika és jogi képviselői, valamint a lúgos orvos ügyben manipulált felismerésre bemutatást lefolytató nyomozók ellen hamis tanúzás, illetve hatóság félrevezetése miatt. Azt nem tudom pontosan megmondani, eredetileg mikor és milyen hatóságot vezettek félre Renner Erikáék, de a Kúria Bhar.III.574/2017/18. számú hatályon kívül helyező határozatában a megismételt másodfokú eljárás számára adott útmutatás már tartalmazta a megismételt másodfokú eljárásban elfogadott érvénytelen érvelések félrevezetésen alapuló elemeit. A Kúria Bhar.I.690/2018/12. számú ítéletben a bírók világosan leírták:

„Miután az adott ügyben az életveszélyt okozó testi sértés bűntette, a kifosztás bűntette és az ezzel alaki halmazatot alkotó okirattal visszaélés és készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége kapcsán nem hozott a másodfokon eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróságéval - a 615. § (2) bekezdésének megfelelő - ellentétes döntést, és így ezek kapcsán fellebbezésnek a másodfokú ítélet ellen a hatályos törvény szerint nincs helye, ezért az e cselekményekhez kapcsolódó tényállás megalapozottsága nem vizsgálható.

Így nem vizsgálható sem az, hogy a tényállás alapjául szolgáló bizonyítékok törvényesek, illetve hitelesek-e.

Azaz a vádlott és a védő a bíróság által figyelembe vett bizonyítékok helytállóságát, a bíróság bizonyíték-értékelő tevékenységét vitató érveit a Kúria nem vizsgálhatta, és nem is vizsgálta.” (Kúria Bhar.I.690/2018/12. számú határozat, 11. oldal, 6-8. bekezdés)

A Legfőbb Ügyészség BF.719/2016. számú átiratában félrevezetően azt a hamis látszatot keltette, mintha a tényállás érdemi felülvizsgálatát mégis elvégezte volna a Kúria:

[Az ügyész az átiratban] „Kifejtette, hogy a Kúria a harmadfokú jogerős ítélet indokolásában utalt ugyan arra, hogy az ellentétes döntéssel nem érintett bűncselekményekkel - így a testi sértés bűntettével, a kifosztás bűntettével és az ezzel alaki halmazatban álló okirattal visszaélés, valamint készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségével - összefüggésben nincs helye harmadfokú eljárásnak, azonban a nyilvános ülés időpontjában már hatályba lépett Be.-nek a harmadokú felülbírálat terjedelmére vonatkozó rendelkezéseinek korlátai között e bűncselekmények felülbírálata is ténylegesen megtörtént. Így a Kúria minden, a másodfokú ügydöntő határozattal érintett bűncselekménnyel összefüggésben vizsgálta, hogy az első- és a másodfokú bíróság nem vétett-e feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést, ezen kívül a testi sértés bűntette, a kifosztás bűntette és az ezzel alaki halmazatban álló okirattal visszaélés, valamint készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége kapcsán felülbírálta a Be. 590. § (5) bekezdés a)-c) pontjaiban írtakat is (a terheltet e bűncselekmények alól nem kell-e felmenteni, illetve a jogi minősítések helytállók-e). A felülbírálat tényleges elvégzését igazolja, hogy a Kúria az ellentétes döntéssel nem érintett kifosztás bűntette tekintetében a jogi minősítést pontosította.” (Kúria Bfv.X.430/2020/9. számú végzés II. szakasz)

Az öttagú tanács bírái annak ellenére, hogy elolvashatták volna a Kúria határozatát, hitelt adva a Legfőbb Ügyészség átiratának iratellenesen állították:

„A hivatkozottak alapján egyértelmű, hogy a harmadfokú bíróság a tényállás megalapozottságát érintő vizsgálatát valójában teljes egészében elvégezte,” (Kúria Bfv.X.430/2020/9. számú végzés III. szakasz)

Renner erika jogi képviselői segítségével félrevezette a hatóságokat. A Fővárosi Ítélőtábla megismételt másodfokú eljárásában Bene Krisztiánt bűnösségének érvénytelen bizonyítása alapján ítélték el, miszerint a sértett által támadójának tulajdonított ismereteknek csak három személy lehetett birtokában, s közülük szeme színe alapján csak Bene Krisztián követhette el a bűncselekményt. Azonban, amiről hárman tudnak, azt bárki tudhatja, ha nem hadi titok. Így a támadónak tulajdonított ismeretek - bármily meglepőek - mégsem alkalmasak a lehetséges elkövetők körének korlátozására. Az érvelés nyilván Renner Erikáéktól ered.

A felismerésre bemutatás manipulált volt, mert a sajtó a gyanúsított arcképével illusztrált tudósításokat közölt a felismerésre bemutatást megelőzően a bűncselekményről, melyeket a tanú is láthatott, ha tagadta is, a rendőrségen pedig a tanú - állítólag véletlenül - találkozott az ügyvédje társaságában bemutatásra várakozó gyanúsítottal. A nyomozók jónak látták a manipulált felismerésre bemutatást sikeresnek feltüntetni a hatóságok előtt.

Ha a Legfőbb Ügyészség átiratában nem vezetik félre a Kúria öttagú tanácsát, nem sikerült volna ilyen szépen elsimítani ezt a disznóságot. Bene Krisztiánt fel kellett volna menteni.

Mellékelem az Emberi Jogok Európai Bíróságához intézett kérelmemet, melynek különösen függeléke függeléke releváns az ügyben

Tisztelettel:

Radnóti László

Renner Erika retteg és hazudozik. Szó sincs róla, hogy meg lennék győződve Bene Krisztián ártatlanságáról, csak az a biztos, hogy fel kellett volna menteni. Erikát sajnálom, sose bántanék nőt. De, ha retteg, hát csak rettegjen, mert leleplezem. 

Tisztelt Dr. Polt Péter Legfőbb Ügyész Úr!

Ön hitvány ostoba fasiszta, ezért nem hajlandó megválni bűntársától, Ibolya Tibortól ismételt figyelmeztetésem ellenére sem. A fasiszta Ibolya Tibor a deduktív bizonyítás logikai elvét támadva aláásta igazságszolgáltatásunk törvényességét. Gál András, a vízilabdázóból lett botcsinálta ügyvéd, sorozatosan megalapozatlan ítéleteket ér el a vád képviseletében Ibolya Tibornak köszönhetően: a lúgos orvos és a darnózseli ügyben, s - meglehet - a bicskei pedofil ügyben is - az ítéletet legalábbis nem merték nyilvánosságra hozni, a Novák Katalin köztársasági elnök lemondásához vezető botrányt kiváltó kényszerítési ügyben pedig nyilvánvalóan megalapozatlan ítélet született: A kiskorú sértett nem kényszerítés hatására, hanem azért vonta vissza vádjait, hogy a gyermekvédelmi gyám intézkedését felülbírálva a gyermekotthon visszafogadhassa.

VV Fanni elvileg ma is élhet. A lúgos orvos ügyben a sértett ostoba okoskodásait szajkózó hitvány Csiha Gábor Sándor alezredes katonai ügyész hamis vádja alapján engem is elítéltek terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés miatt. Gál András hamis vádja alapján 162 napig voltam előzetes letartóztatásban. Takarodjon!

Ibolya Tiborra vonatkozó korábbi közérdekű bejelentésemet mellékelem.

Tisztelettel:

Radnóti László

Renner Erikát, a lúgos orvos ügy áldozatát - talán Zacher Gábor igazságügyi orvosszakértő szellemességének köszönhetően - rongybabává varázsolt asszonyként ismertük meg. E szellemesség arra vonatkozhatott, hogy a kombinált eutanázia alkalmazása következtében a sértett izomzata tónustalanná vált, kiszolgáltatva a támadó kénye-kedvének az asszonyt. Médiánkban az újságírók nem éppen kényes ízlésének köszönhetőleg annak idején széles körben elterjedt ez a szellemesség. A sértettre nézve ez egyáltalán nem volt hízelgő, de a sértett félretette érzékenységét a médiával való felhőtlen kapcsolat érdekében.

Mondandóm jelentősége messze túlmutat Renner Erika, a lúgos orvos ügy áldozatának leleplezésén. Ez a leleplezés azonban attól csattanós, hogy jogi képviselői - éppen a vádlott bűnösségének bizonyítása céljából - valóságos mítoszt költöttek Erika szavahihetőségéről.

Azonban többről van itt szó. A büntetőjogászoknak nem elég hatékony az In https://www.emag.hu/shop/finish#ultimateplusdubio pro reo elv értelmében megkövetelt kétséget kizáró bizonyosságot nyújtó zárt logikai láncot alkotó deduktív bizonyítás, ezért világszerte általános jelenség, hogy a bírók mindenféle bizonyításnak látszó érvelést elfogadnak szükség esetén a vádlott elítélése érdekében, illetve a vádlott hihető védekezését nem fogadják el. Utóbbira példa Pistorius esetében a szándékosság bizonyítása, ami azon múlott, hogy a bíró alaptalanul ellentmondást vélt felfedezni a vádlott védekezésében, miszerint betolakodót gyanítva adott le lövéseket a mellékhelyiség ajtaján keresztül. A megalapozatlan ítéletek jogerőre emelkedéséről és érvényben maradásáról a jogorvoslatnak a jogorvoslathoz való alapvető jogot súlyosan sértő korlátozásával gondoskodnak. Hazánkban erről büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvényben gondoskodnak a 615. szakaszában a másodfellebbezést korlátozva, 619. § (1) és 650. § (2) bekezdésében pedig a tényállás támadhatóságának korlátozásával, illetve kizárásával a másodfellebbezés elbírálása, illetve a felülvizsgálat során.

Azért vagyok kénytelen szerencsétlen Renner Erikát kipécézni, mert a köztársasági elnök, a miniszterelnök, a Kúria és a Fővárosi Ítélőtábla elnökének, a kormánypárti és ellenzéki politikusok becsülete, pontosabban annak hiánya nem téma, evidencia. Próbálkoztam Renner Erika érzékeny lelkületű jogi képviselőjének, a sértegetésével. De a vízilabdázó Gál András ügyvéd a kutyát se érdekli.

Renner Erikát nem szívesen bántom, mert áldozat, és fogalma sincs róla, hogy félrevezette a hatóságokat. Ő csak következtetett, és a bíróság el is fogadta következtetéseit, miszerint az általa támadójának tulajdonított rá vonatkozó ismeretekkel csak hárman rendelkezhettek, s közülük kizárólag Bene Krisztián követhette el a bűncselekményt. A Fővárosi Ítélőtábla megismételt másodfokú eljárásában Ujvári Ákos kollégiumvezető és tanácsa ennek a "bizonyításnak" és a manipulált felismerésre bemutatás alapján állapította meg a vádlott bűnösségét. Hasztalan igyekeztem szalonképesen megértetni az illetékes jogászokkal, hogy az ítélet megalapozatlan, mert amit hárman tudnak, azt bárki megtudhatja, s így a támadónak tulajdonított ismeretek akkor sem alkalmasak a lehetséges elkövetők körének szűkítésére, ha a támadó csakugyan olyan kiváló ismerője lett volna Renner Erikának. Így végül az érvénytelen bizonyítás alapján a sértett javára megalapozatlan ítéletet hozó Ujvári bírót cikizve megkérdeztem, hogy "megbaszta-e Renner Erikát?", az ostoba megalapozatlan ítélet motívumát firtatva. Renner Erika, aki okoskodásával bűnössége bizonyítása nélkül juttatta börtönbe Bene Krisztiánt, aki teljesen ártatlan lehet, 10.000.000,- forint sérelmi díjra perel.

Renner Erikával szemben azonban nem követhettem el becsületsértést, mert nincs becsülete. Ez nem az ő hibája, hanem jogi képviselőié, nyilván Regász Mária és Gál András látták el "jó" tanácsokkal.

Tisztelt Dr. Sulyok Tamás Köztársasági Elnök Úr!

A hétköznapi morált alá kell rendelni a szakmai etikának. Ez elsősorban azon alkalmazott tudományos területeken merül fel élesen, ahol valamilyen formában emberekkel érintkezik a szakértő. Ez tipikusan és legélesebben az egészségügyben és az igazságszolgáltatásban merül fel, nyilván a vallásos jogászoknak és orvosoknak okozhat elsősorban nehézséget a valláserkölcs és a szakmai etika közti konfliktus feloldása. A konfliktus alapvetően a felvilágosult gondolkozás megkívánta szkepticizmus és a valláserkölcsi tételeknek a hitből fakadó dogmatikus alkalmazása között feszül, ami gyakran nem kívánatos érzékenységben és részrehajlásban nyilvánul meg. A fegyveres testületek esetében egészen speciálisan, de általában sokkal egyszerűbben merül fel ez a konfliktus.

A felvilágosodás korszakának győzelmes lezárulása nem jelentette a felvilágosodás végét. Azért se jelenthette, mert nem volt ez a győzelem soha sem tökéletes és teljes. A francia forradalom ugyan egy hatalmas győzelem katartikus érzetét keltette,, de ez az érzet rögvest csalókának bizonyult. A felvilágosodásnak a legtöbb eredménye mindazonáltal visszafordíthatatlannak bizonyult. Az enciklopédiák  azóta egyre sokasodnak, a tudományos kutatás jobbára szabad, az inkvizíciót, a jezsuitákat, a tudomány egyházi cenzúráját végérvényesen elsöpörte a haladás.