Üldözött, rágalmazók és törvénytelen igazságszolgáltatásunk áldozata vagyok. Az áldozatok mellé általában felsorakozik a média, s médiabíráskodással, a közvélemény nyomása és egy ügyes ügyvéd segítségével, s elnyerve ügyészek és bírók együttérző részrehajlását elérhetik, hogy akár megalapozatlan ítéletek révén is igazságot szolgáltassanak nekik. Erre én nem számíthatok. Annyi előnyöm azonban - sok nevezetes ügy áldozatával szemben - van, hogy én bizonyítom is igazamat.

Céljaim:

1. A hatékony jogorvoslatot lehetővé tevő törvénymódodítás elérése, mivel a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény azt jelenleg meghiúsítja a támadott bírósági határozat által megállapított tényállás támadhatóságát korlátozva másodfellebbezésben a 619. szakasz (1) bekezdése, illetve felülvizsgálati indítványban a 650. szakasz (2) bekezdése értelmében,
2. Az in dubio pro reo elvnek megfelelő bizonyítási standardot megfogalmazó irányelv rögzítése (példának okáért jogegységi döntésben),
3. Az Alkotmánybíróság teljeskörűen védelmezze a tisztes bírósági eljáráshoz való jogot, vizsgálja felül bizonyítékértékelésre vonatkozó elveit!
4. Igazságszolgáltatásunk alkalmatlan vezetőinek, nevezetesen a Kúria és a Fővárosi Ítélőtábla elnökeinek, büntetőkollégium vezetőinek, az Alkotmánybíróság főtitkárának és három bírájának, valamint a legfőbb ügyész buntetőjogi helyettesének, ráadásképp Csiha alezredes katonai ügyész, Magócsi István bíró és Kónya István nyugalmazott elnökhelyettes megbuktatása, Ezek folyományaként Polt Péternek is ajánlom a lemondást, bár személyes hibáival nem foglalkoztam. Azonban alkalmatlan kollégáit nagyra becsüli és közérdekü bejelentéseimben leleplezett hibáik ellenére ragaszkodik hozzájuk.

Céljaimat az ügyeszség és a bíróság vezetőihez intézett közérdekű bejelentésekkel kívántam eleinte elérni. Korábban egyes vezetők megbuktatása még nem szerepelt céljaim között. Érveimet megfontolás nélkül, arra hivatkozva utasították el, hogy nekem bizonyos ítéletek nem tetszenek, ám azok jogerősek és semmi kózöm hozzájuk, holott kezdeti ügyetlenkedésem után már csak céljaim indokoltságának példákkal való alátámasztásaként hivatkoztam megalapozatlan ítéletekre. Látva igazságszolgáltatásunk vezetőinek tárgyalóképtelenségét, s tudomásulvéve a médiabíráskodásban érdekelt, részrehajló média teljes közömbösségét véleményem iránt, nézeteim közösségi hálón való terjesztéséhez, nézeteimmel összefüggő kis tárgyi súlyú cselekmények révén bírósági ügyek provokálásához láttam. Némelyiket sikeresen felfújták rágalmazóim. Csiha Gábor alezredes rágalmai alapján terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés miatt ellenem folyt büntetőügyben elmebetegnek bélyegeztek és érvénytelen karakterbizonyítás alapján jogerősen elítéltek. Az Emberi Jogok Erópai Bírósága megalapozott kérelmemet egyesbíróként eljárva visszautasította, mivel az Alkotmánybíróság előzőleg így járt el alkotmányjogi panaszomat illetően, mindeközben Karsai Dániel kérelmét az EJEB Nagy Kamarája tárgyalta, holott nem is volt befogadható: Mivel az EU nem ismeri el általánosan az eutanáziához való jogot, nem volt helye a dpeciális esetére vonatkozó kérelemnek sem, s egyesbírói eljárásban kellett volna elutasítani. Azonban az Emberi Jogok Európai Bíróságának bíráit is érzelmeik befolyásolják, avagy a média alapján vélelmezett közvélemény. Védekezésem ezen alapszik. Az Emberi Jogok Európai Bíróságához intézett két kérelmem és elnökének írt levelem érvelése fejti ki és támasztja alá itt csupán érintőlegesen vázolt nézeteimet.