Tisztelt Bíró / Ügyész / Ügyvéd Asszony / Úr!
A magyar jogászok talán átlagosan nem is nagyon különböznek nyugati kollégáiktól, lehet, hogy sok magas beosztású jogász ostobasága mellett csak azért vált becstelenné is, mert szembesíteni próbáltam a hibákkal.
Ibolya Tibor büntetőjogi legfőbb ügyész helyettes szerint a vádlott elítéléséhez nem szükséges bűnösségét zárt logikai láncot alkotó deduktív bizonyítással bizonyítani, a vádlott elítélhető bűnösségére utaló különféle érvelések alapján - fejtette ki, akkor még fővárosi főügyészként a Magyar Jog 2015. évi 9. számában megjelent Egy önkényuralmi bizonyítékértékelési elmélet továbbéléséről című cikkében. Ám azzal elmulasztott foglalkozni, hogy az általa javasolt bizonyítási módszer- ha egyáltalán beszélhetünk módszerről - milyen feltételek mellett biztosítaná az in dubio pro reo elv által megkövetelt (közel) kétségtelen bizonyosságot. Az ügyészség számára fontos ügyekben - különösen olyan botrányos ügyekben, amelyekben a média és civil szervezetek nyomást gyakorolnak az igazságszolgáltatásra a vádlott elítélése érdekében az ügyészek elképesztő "csavaros logikájú", valójában logikai bukfenceket tartalmazó "bizonyításokat" adnak elő, s sok bíró elfogadja ezeket a bizonyításokat. Ibolya Tibor ostobaságára közérdekű bejelentések sorában hívtam fel kollégái, kiváltképp a legfőbb ügyész figyelmét. Mindhiába. Felelőtlen, becstelen kollégáit, speciálisan a legfőbb ügyészt nem izgatja a probléma, ragaszkodik az alkalmatlan, ostoba, becstelen Ibolya Tiborhoz, aki éppen ezen tulajdonságainak köszönhetően rendkívüli hatékonyságot képes megvalósítani a megbízhatóság rovására. Nem lenne katasztrófa egy-egy megalapozatlan ítélet, ha érvényesülne a hatékony jogorvoslathoz való jog. Azonban a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény alaptörvény-ellenesen korlátozza a jogorvoslatot (Be. 615. §, 619. § (1), 650. § (2), stb.).
Renner Erika nem ismerte fel maszkos támadóját. Semmi baj, nem feladata a sértettnek a támadót azonosítani, bár egyszerűsítette volna a helyzetet. A lúgos orvos ügyben az ostoba Renner Erika - talán jóhiszeműen - jogi képviselői segítségével félrevezette a hatóságokat. Végighallgatva a lúgos orvos ügy megismételt másodfokú tárgyalását megállapítottam, hogy az ítélet megalapozatlan, Bene Krisztián bűnössége nem bizonyított. A sértett állításaira alapozott érvelés, miszerint csak hárman tudhatták mindazt, amit a sértett szerint támadójának tudnia kellett róla, s közülük a támadó kék szeme alapján kizárólag Bene Krisztián követhette el a bűncselekményt, azért nem alkalmas a vádlott bűnösségének bizonyítására, mert, amiről már három személy tud, azt tőlük bárki más is megtudhatja. Ezeket az információkat nem sokan ismerhették. Lehet, hogy a támadó is csak a helyszínen jött rá némelyikre. Például a kutyasétáltatásról sem kellett tudnia, bár biztos örömmel konstatálta, hogy áldozata végre előjött, kutyát sétáltatni. De a kutyasétáltatásra vonatkozó ismeret nélkül is feltételezhette, hogy áldozata reggel valamikor elindul otthonról. De Renner Erikának elhitték az ügyészek és bírók, hogy támadója a kutyasétáltatás időpontjáról is tudott. Jogi képviselői nagy súlyt fektettek a sértett szavahihetőségének hangsúlyozására. Talán volt is bizonyos szándék a sértettben az igazmondásra, bár határozottan képmutatónak tűnik, amikor azt mondja, hogy neki mindegy, mikor szabadul Bene Krisztián. Nyilván azt szeretné, hogy ez soha se történjék meg, és mindent meg is tesz késleltetése érdekében. Azt is elintézte, hogy jó magaviselete ellenére se szabadulhasson Bene Krisztián. Igaz, hogy bűnössége esetén ez talán indokolt is lenne. Azonban bűnössége kétséges, azaz eleve fel kellett volna menteni.
A felismerésre bemutatás alapján is bizonyított lenne a vádlott bűnössége. Azonban a manipulált felismerésre bemutatás nem fogadható el annak bizonyítékaként, hogy a felismerő tanúnak azért sikerült a gyanúsítottat kiválasztania, mert őt látta a bűncselekmény napján. Kiválaszthatta azért is mert mégis látott egy fényképet róla, amely a felismerésre bemutatást megelőzően a bűncselekményről szóló tudósítás illusztrációjaként jelent meg, vagy a rendőrségen bemutatásra várakozó gyanúsítottal történt - úgymond véletlen - találkozása is szerepet játszhatott a "sikeres" kiválasztásban.
Ujvári Ákos, a Fővárosi Ítélőtábla büntetőkollégiumának vezetője a lúgos orvos ügyben minden zöldséget bevett a sértett kedvéért, illetve a sértett következtetéseire alapozott bizonyítást előadó Csiha Gábor alezredes katonai ügyésznek. Ujvári Ákos nem csak a lúgos orvos ügyben tett látványos tanúbizonyságot alkalmatlanságáról, VV Fanni elvileg ma is élhet. Maradványok hiányában ugyanis kizárt, hogy halála bizonyítható lenne, mégis emberölésért ítélték el a vádlottat. Megjegyzendő, hogy a darnózseli ügyben sem bizonyított az idegenkezűség, de ez már nem Ujvári hibája. Így megy ez kis hazánk bíróságain, speciel a Győri Ítélőtáblán is. Ujvári Ákos alkalmatlanságára több közérdekű bejelentésben hívtam fel Ribai Csilla elnök figyelmét, aki különböző válaszaiban önmagával is ellentmondásba keveredve időnként még azt is tagadta, hogy egyáltalán eljárhatna alkalmatlan bírójával szemben. Nyilvánvaló, hogy a lúgos orvos ügy Ribai szívügye volt. A tárgyalás időpontjának megválasztásával is a sértettnek kedveztek szimbólikusan, és a civil szervezetek akadálytalanul agitálhattak a bíróság előtt. Később Mérő Vera sárgarózsás tüntetést szervezett, hogy az Alkotmánybíróság se szolgáltasson igazságot Bene Krisztiánnak. Nehéz lenne megmondani, hogy azok az alkotmánybírók álltak-e kevésbé hivatásuk magaslatán, akik az elnök szavazatával többségbe kerülve a hiábavaló felülvizsgálatot elrendelő határozatra szavaztak, vagy akik egyszerűen el akarták utasítani Bene Krisztián megalapozott alkotmányjogi panaszát. A Be. 650. § (2) bekezdése értelmében ugyanis felülvizsgálati indítványban nem volt támadható a jogerős ügydöntő határozat által megállapított megalapozatlan tényállás, miszerint a terhelt lúggal leöntve sértett nemi szervét súlyos sérüléseket okozott, pedig az alkotmányjogi panaszból világosan kiderült, hogy az indítványozó ártatlannak vallja magát, tehát az eljárásjogi okból támadhatatlanná vált tényállást kívánná támadni. Az Alkotmánybíróságnak az indítványnak megfelelően a támadott határozatokat meg kellett volna semmisítenie. Varga Zs. András, a Kúria elnöke Bene Krisztián alkotmányjogi panaszának előadó alkotmánybírájaként igen gyenge színvonalú munkát végzett, amivel hiába próbálom közérdekű bejelentéseimben szembesíteni. HelyetteCsák Zsolt kollégiumvezető utasítja vissza közérdekű bejelentéseimet, akinek a lúgos orvos ügy harmadfokú eljárásában való részvétele alapján hiába kértem kizárását közérdekű bejelentéseim elbírálására vonatkozólag.
A Kúria öttagú tanácsa tehát nem tehetett egyebet, helyben kellett hagynia a megalapozatlan határozatokat érdemi felülvizsgálat nélkül. Azonban az öttagú tanács nem érte be ennyivel. Azt is állította végzésében, hogy a Kúria, mint harmadfokú bíróság már teljes körben vizsgálta a tényállás megalapozottságát. Csakhogy ez nem igaz, mert a tényállás már a Kúria jogerős ítéletet eredményező harmadfokú eljárásában is támadhatatlannak minősült. A Kúria öttagú tanácsát ugyan etekintetben félrevezette a legfelsőbb ügyészség, de ha az öttagú tanács bírái elolvasták volna az ítéletet, aminek a felülvizsgálata lett volna a dolguk, abból világosan kiderült volna számukra is, hogy a Kúria harmadfokú bíróságként sem vizsgálhatta, s ezért nem is vizsgálta a tényállás megalapozottságát.
Amikor Csiha Gábor alezredes katonai ügyészt próbáltam szembesíteni tévedésével az ügyész makacssága feletti felháborodásomban végül igen durva hangvételű leveleket írtam neki. A sértett ügyész megrágalmazott, hogy telefonbeszélgetésünk során életveszélyesen megfenyegettem, miszerint "Készüljön fel, mert kinyírom!". Ez persze hazugság. Hasonlót se mondtam. Beszélgetésünket sajnos nem rögzítették, így nem tudtam bizonyítani ártatlanságomat. Hitvány kollaboráns igazságügyi elmeorvosszakértők közreműködésével ártatlanul meghurcoltak. A Fővárosi Ítélőtábla másik hülye bírója, Magócsi István jogerősen elítélt. Ribai Csilla elnök ebben sem lát semmi kivetnivalót.
Végül közlöm a hivatalukra méltatlan jogászok rövid listáját: A legfőbb ügyész és büntetőjogi helyettese, a Kúria elnöke és büntetőkollégiumának vezetője, a Fővárosi Ítélőtábla elnöke és büntetőkollégiumának vezetője, valamint Kónya István a Kúria büntetőkollégiumának nyugalmazott vezetője, a lúgos orvos ügyet felülvizsgáló öttagú tanács elnöke és Csiha Gábor alezredes katonai ügyész.
Tisztelettel:
Radnóti László
