Mérő Vera Lúg című művének bővített harmadik kiadása helyreigazítást tesz szükségessé, mivel személyemre vonatkozólag néhány igen sérelmes valótlan állítást tartalmaz, s alaptalanul tüntet fel rossz színben. A rólam szóló rész alapján kétséget kizáróan azonosítható vagyok teljes nevem és matematikus végzettségem alapján. Az alábbi közös közlemény közzétételét indítványoztam a kiadónak.

Helyreigazítás Mérő Vera Lúg című könyvéhez

Radnóti László (továbbiakban: Sértett) és a Felhő Café Könyvek Kft. (továbbiakban: Kiadó) között született megegyezés alapján a Kiadó az alábbiakban Sértett álláspontja szerinti helyreigazítást közöl. Sértett hozzájárult, hogy a Kiadó saját véleményét is kifejtse a helyreigazításhoz csatlakozva, A kiadó különvéleménye cím alatt. A közlésre szánt szöveg végső formáját mindkét fél jóváhagyta.

Sértett az alábbiakban fejti ki álláspontját a lúgos orvos ügyről és cáfolja a Lúg című könyvben közzé tett valótlan állításokat.

»Renner Erika horrorpornója« cím alatt ír rólam a szerző. Renner – aki bírói felszólítására nem volt hajlandó orvosszakértő előtt megjelenni sebei vizsgálata céljából – taktikai megfontolásból hozzájárult az intim testfelületén található sebeit bemutató fotósorozat közzétételéhez. Az igazságügyi orvosszakértői vélemények is ilyen fotók alapján készültek. Amennyiben nem szakértő nézi az efféle képeket, akkor horrorpornó. Ez a precíz kifejezés. Ezért neveztem így. Jelenleg is megtalálható a sorozat az Interneten Mérő Vera Lúg című könyvének elektronikus mellékleteként. Aki nagykorúnak vallja magát, megnézheti. Az ilyesmit Renner Erika „érdekében” vagy éppenséggel őt kritizálva megosztani ízléstelen. Miután Mérő Vera nyilvánosságra hozta a fényképeket, félretéve skrupulusaimat pedagógiai céllal magam is megosztottam.

Mérő Vera otromba csúsztatással kezdi a rólam szóló részt. Formabontó stílusa nem könnyíti meg, hogy megtippeljem, milyen szintű egységet képez a szerénységemnek szentelt három oldal: fejezet, alfejezet vagy mi a szösz. Persze, ha úgy ír rólam, hogy szóba se áll velem, és nem olvassa el amit neki írok – édesapja még tökéletesebben csinálja, olvasatlanul továbbítja hozzá (Mérő Lászlóhoz) intézett leveleimet Verának (Celeb-professzor apukájáról is megvan a véleményem.) –, akkor nem csoda, hogy tévedésbe esik. De tévedései cseppet sem jóindulatúak és rendkívül sérelmesek számomra:

„2021-re Erikát a másodfok óta válogatott módokon gyalázkodó, Bene ártatlanságában megingathatatlanul hívő Radnóti László aktivitása tetőfokára hágott.”

Nem a válogatott gyalázkodással van probléma itt, mert ha az embert nem akarják megérteni, akkor ne csodálkozzanak, ha alkalomadtán indulatos lesz. Renner Erika, annak ellenére, hogy borzalmas gaztett áldozata, kiérdemelte a válogatott gyalázkodást. Néha valóban nem válogattam meg szavaimat, de csak ritkán fakadtam ki alpári durvaságban, azonban az nyilván emlékezetes neki, s amit higgadtan és megalapozottan állítok, az még rosszabb. Az viszont csúsztatás, hogy Bene ártatlanságában megingathatatlanul hinnék. A csúsztatás nem hazugság, ezért nem annyira cáfolom, mint inkább pontosítom. De a pontosítás lényeges: Megingathatatlanul hiszek Bene Krisztián ártatlanságának lehetőségében, mert kétséget kizáróan bizonyítottam, hogy bűnösségét nem sikerült bizonyítani. Természetesen tudatában vagyok, hogy annak ellenére, hogy nem sikerült bűnösségét bizonyítani, elkövethette a terhére értékelt bűncselekményt, hiszen alibije megdőlt, míg valóban van néhány bűnösségére utaló körülmény és bizonyíték. Ám a bizonyítékok nem elégségesek. A felismerésre bemutatás pedig manipulált volt. A megismételt másodfok eljárás során elfogadott bizonyítás pedig érvénytelen. Ezen a ponton dióhéjban ki kell fejtenem álláspontomat a lúgos orvos ügyre vonatkozólag. Nem vagyok jogász, de mondanivalóm nagyobb részt nem is jogi, hanem kriminalisztikai, s büntetőjogi állításaimat is alaposan ellenőriztem.

Gál András ügyvéd médiabíráskodással csikart ki megalapozatlan ítéleteket botrányos bűnügyekben Mérő Vera támogatásával. A kriminalisztikai szempontból is érdekes borzalmas bűncselekmény iránti érdeklődésemet kielégítendő regisztráltam a lúgos orvos ügy megismételt másodfokú eljárására, és a védőbeszéd kivételével végighallgattam a tárgyalásait. Az általam vizsgált ügyekben releváns ítéleteket a Bírósági Határozatok Gyűjteményéből töltöttem le.

Többek között a lúgos orvos ügyben hozott ítéletek megalapozatlanságát állapítottam meg. Ez nem tetszik a jogászoknak, s láthatólag Mérő Verának és pártfogoltjának, Renner Erikának sem. A kifogásolt határozatok persze jogerősek. A lúgos orvos ügy és a bicskei pedofil ügyhöz kapcsolódó kényszerítési ügy felülvizsgálatát a Kúria öttagú tanácsa végezte. A jogerős ítéletek mégis megalapozatlanok. Ez úgy lehetséges, hogy hazánkban nem garantált a hatékony jogorvoslat. A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban: Be.) inkább azt garantálja, hogy akit egyszer elítéltek, ne részesülhessen hatékony jogorvoslatban. A felülvizsgálat példának okáért általában azért hiábavaló, mert a Be. 650. § (2) bekezdése értelmében a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás felülvizsgálati indítványban nem támadható. Ha tehát valakit megalapozatlan tényállás alapján egyebekben szabályosan ítéltek el, akkor felülvizsgálattal hiába is próbálkozik. A Be. 615. § értelmében pedig másodfellebbezésre is kizárólag a másodfokú bíróság ellentétes döntésével szemben van lehetőség.

A lúgos orvos ügyben a vádlott bűnösségének bizonyítása azon alapult, hogy állítólag csak hárman lehettek mindazon Renner Erikára vonatkozó ismeret a birtokában, amit Renner Erika támadójának tulajdonított, s közülük a támadó szeme színe alapján csakis Bene Krisztián követhette el a bűncselekményt. Ez érvénytelen érvelés. Amit három ember tud, arról más is tudomást szerezhet tőlük. Az érvelés nyilvánvalóan Renner Erikától származik, minden bizonnyal jogi képviselői segítettek kitalálni, és elhitetni Renner Erikával és az ügyészekkel, hogy ez bizonyítás.

A felismerésre bemutatás eredménye jóformán önmagában is bizonyította volna a vádlott bűnösségét, ha bizonyítóerőt tulajdoníthatnánk neki, miszerint a felismerő tanú valóban Bene Krisztiánt látta a bűncselekmény napján a tetthelyhez vezető lépcsőházban. Azonban a felismerésre bemutatás manipulált volt. A felismerésre bemutatást megelőzően a gyanúsított jól felismerhető képével illusztrált tudósítások jelentek meg a bűncselekményről. A felismerő tanú azonban tagadja, hogy látta volna a gyanúsított fényképét. Ám erre is vonatkozik a negatio nulla probatio elve. A tagadás nem bizonyíték. Az viszont tény, hogy a tanú is láthatta a gyanúsított képét, hiszen azt bárki láthatta. A rendőrségen a tanú összetalálkozott az ügyvédje társaságában bemutatásra várakozó gyanúsítottal. A tanúnak persze erre is volt magyarázata: A találkozásnak véletlennek kellett lennie, mert a nyomozók előre figyelmeztették egy ilyen találkozás nem kívánatos voltára. Azonban nem az a kérdés, hogy szándékos volt-e a találkozás, hanem az, hogy milyen szerepet játszott a gyanúsított sikeres kiválasztásában a felismerésre bemutatáskor. A felismerő tanú azt állította, hogy már a rendőrség aulájában történt találkozáskor felismerte a gyanúsítottat, mint azt a férfit, akit a bűncselekmény napján látott. Ennek azonban semmi jelét nem adta, csak a „sikeres” felismerésre bemutatást követő kihallgatásakor tett említést a találkozásról, akkor azonban már a felismerésre bemutatás alapján sejthette, hogy a gyanúsítottal találkozott.

Megkíséreltem megértetni Renner Erikával is, hogy félrevezette a hatóságokat, de természetesen ugyanúgy nem értette, mint az ügyész, mivel nem érdekük érteni.

Nem kizárólag Renner Erika és Gál András hibásak a törvénytelenségekben. Az inkompetens Ibolya Tibor büntetőjogi legfőbb ügyész helyettes ásta alá igazságszolgáltatásunk törvényességét, még főügyészként a Biszku ügyben hozott hatályon kívül helyező végzésre reflektáló cikkében fejtegetve, hogy nem szükséges a vádlott bűnösségét zárt logikai láncot alkotó érveléssel bizonyítani, ha ez nehézségbe ütközik. Az ügyészség koncepciós pereket folytat, abban az értelemben, hogy koncepciója szerint a vádlottat el kell ítélni, és e célból kreálnak érvénytelen bizonyítást bűnösségére, a bírók pedig együttműködnek az ügyészséggel, ami a bíró pártatlansága és függetlensége tekintetében sérti a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot.

A darnózseli ügyben csak az a hiba, hogy nem sikerült bizonyítani az idegenkezűséget a fellelt maradványok alapján. Ha valóban emberölés áldozata lett az asszony, azt minden bizonnyal a férje követte el. Mivel ésszerű kétség merül fel a tekintetben, hogy az asszony csakugyan emberölés áldozata-e, a vádlottat fel kellett volna menteni.

Gál András a bicskei pedofil ügyben is megalapozatlan ítéleteket csikarhatott ki. Utóbbi alapügyre vonatkozó ítéletek ugyan nem hozzáférhetőek, de a Novák Katalin lemondásához vezető kegyelmezési botrányt kiváltó kényszerítési ügyben megalapozatlan ítéletet hoztak, mert a kiskorú sértett nem kényszer hatása alatt vonta vissza vádjait, hanem azért, hogy a gyermekotthon a gyermekvédelmi gyám döntését felülbírálva visszafogadhassa. Az alapügyben ügydöntő ítéletet hozó tanács bírái az ítéletükkel elégedetlen Gál András szerint teljesen alkalmatlanok, ami megalapozhatná ítéletük megkérdőjelezését, ha hitelt érdemelne Gál András véleménye.

Mérő Vera Lúg című könyvében valótlan állításokat tett rólam. A szerző nem érzékeny az ellentmondásokra. Egy fejezeten, egyetlen oldalon belül is ellentmondó állításokat fogalmaz meg:

„Aztán Radnóti elkövette azt a hibát, hogy telefonon életveszélyesen megfenyegette dr. Csiha Gábor ügyészt, hogy elvágja a torkát.” (Lúg, 321. oldal lap alja)

Majd Renner Erika Csiha rágalmainak súlyát bagatellizálva a Gál András hamis vádja, illetve Renner feljelentése alapján ellenem folyt büntetőeljárások megszüntetését így panaszolja:

„2022. december 22-én kaptam meg ennek a bűncselekménynek – szinte mondhatom, hogy menetrend szerinti – ügyészségi megszüntető határozatát.

Az indokolás szerint »nevezett kóros állapotban követte el a cselekményt, mely kizárta azt, hogy cselekménye következményeit felismerje, ill. a felismerésnek megfelelően cselekedjen (paranoid pszichotikus állapotban)«.

Előtte néhány nappal, 2022. december 13-án jelent meg a sajtóban, hogy Radnótit az ügyész egyszeri, telefonon, telefonon történt felhívása, valamint néhány neki küldött e-mail miatt viszont elítélték.” (Lúg, 322. oldal 2-4. bekezdés)

Nem tudhatom, hogy Renner mit mondott Mérőnek, de őt egyáltalán nem fenyegettem, a rágalmazó ügyészt is csak tréfásan, e-mailben, ezért nem is arra alapozták a vádat, hanem inkább a Csiha Gábor által kitalált életveszélyes fenyegetésre. Renner Erika persze fenyegetésnek értékelheti állításomat, miszerint Bene Krisztián rehabilitálni kell, s a bíróság félrevezetésével kicsalt kártérítést vissza kell fizetni.

Renner ráhibázott, hogy a meghurcolásomban az ügyészséggel együttműködő elmeorvos-szakértők valóban sarlatánok:

„Azon az egy napon, amikor az ügyésznek telefonált, épp teljesen jól volt, nem volt kóros elmeállapotban. Micsoda pech! És ezt a szakértők visszamenőleg meg tudták állapítani! Akkor megértettem (ha még nem tett volna eleget a azért rendszer, hogy megértsem), hogy a nem hivatalos személyek (mint például én) élete, biztonsága egyáltalán nem ér annyit (ha egyáltalán ér valamit), mint a hivatalos személy élete.

Egyszer ezt már átéltem, azóta úgy nevezem, hogy a beosztáshoz, hivatáshoz mért »jogszolgáltatás«.

Renner Erikának nem igazságszolgáltatásunk hibájából, hanem azért volt nehéz és hosszadalmas kiharcolnia igazát, mert nem volt igaza. Ő áldozat, ez tény. Ő azt hiszi – talán nem is teljesen alaptalanul – , hogy Bene Krisztián követte el ellene a bűncselekményt, de ezt nem sikerült bizonyítani, a Renner következtetéseire alapozott bizonyítás érvénytelen, a felismerésre bemutatás manipulált volt. Ráhibázott erika, hogy igazságszolgáltatásunk részrehajló az ügyészek javára, de a világon mindenütt tradicionálisan, és mellesleg indokoltan kiemelt törvényes védelmet élveznek a fokozott kockázatnak kitett hivatalos személyek.

Ami a téves diagnózist illeti, az alapvető hiba abban a joggyakorlatban rejlik, hogy az elmeorvos-szakértői véleményt a tárgyalás előtt kell elkészítenie a szakértőnek, amikor még eldöntetlen, hogy történt-e bűncselekmény, s milyen tények értékelhetőek a terhelt terhére. Ez pedig a terhelt mentális állapota szempontjából abszolút releváns lehet. A szakértőnek igen gyakran azt kellene megállapítania, hogy a terhelt mentális állapota attól is függ, hogy elkövette-e a bűncselekményt, ezért nem alakítható ki végleges szakvélemény. Attól tartok, hogy ilyen korrekt szakértői véleményre nem volt példa. Ha egy szakértő venné a bátorságot, egy ilyen kompetens véleményhez, az ügyészség inkompetensnek tartaná.

Végül a teljesség igénye nélkül a jelentősebb valótlan állításokat cáfolom, de a könyvből csak a rólam szóló részt olvastam el tüzetesebben.

1. Bene Krisztián és a darnózseli hentes ártatlanságában nem, csupán ártatlanságuk lehetőségében hiszek megingathatatlanul, mivel bűnösségükre nem adtak érvényes bizonyítást, s ezért fel kellett volna menteni, és ártatlannak kell tekinteni őket.

2. Csiha Gábor Sándor alezredes katonai ügyész rágalmai alapján terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés miatt folyt ellenem büntetőeljárás. Mérő Vera hitelt ad Csiha Gábor rágalmainak. Elismerem, hogy felhívtam Csiha Gábort hivatali vezetékes telefonján, hogy felhívjam az ügyész figyelmét a vádlott bűnösségének bizonyításaként a lúgos orvos ügy megismételt másodfokú eljárásának tárgyalásán előadott érvelés érvénytelen voltára. Azonban nem igaz, hogy kényszeríteni akartam volna az ügyészt, s e célból megfenyegettem volna telefonbeszélgetésük során. A telefonbeszélgetést elmulasztották rögzíteni. Így nem dönthető el, mi az igazság. Ennek ellenére jogerősen elítéltek. Ártatlannak vallom magam.

3. Még a rágalmazó Csiha Gábor sem állította, hogy kilátásba helyeztem volna, hogy elvágom a torkát, hamis vádja szerint „Készüljön fel, mert kinyírom!” fordulattal fenyegettem meg.

4. Bene Bélával nem „dolgoztam össze”. Amikor még nem tették közzé a lúgos orvos ügyben hozott ítéleteket kérésemre Bene Béla megküldte a határozatok másolatát. Kész lettem volna segítséget nyújtani a megalapozatlanul elítélt Bene Krisztián rehabilitálása ügyében, de Bene Béla inkább kétes alakok iránt táplált bizalmat, Véleményem nem érdekelte, talán éppen azért, mert nem hallgattam el, hogy Bene Krisztián ártatlanságáról egyáltalán nem győzött meg a sikertelen alibi igazolási kísérlet. Bár nem tartom kizártnak, hogy a jogászok és a munkáltató nyomást gyakorolhattak a tanúkra, hogy ne igazolják Bene Krisztián alibijét.

5. Gál András csak azért jutott sérelmi díjhoz jogtalan követelése alapján, mert a perben kötelező volt a jogi képviselet, s mivel ügyem képviseletét senki se vállalta a kollégával szemben, végül egy bírósági meghagyás jogerőre emelkedett anélkül, hogy lehetőségem lett volna érvelni illetve fellebbezni.

6. Mérő tévesen állítja, hogy előzetes letartóztatásomat a Csiha Gábor ügyész életveszélyes megfenyegetése miatt rendelték el. Ezt jobban kellene tudnia, mert előzetes letartóztatásomat Gál András rágalmainak és Mérőéknek köszönhetem. Visszaköveteltem a jogosulatlan sérelmi díjat. Az ügyvéd ezt alaptalanul vélelmezte zsarolásnak. Nem is 90 nappal hosszabbították meg indokolatlan előzetes letartóztatásomat, lelkiismeretlen bírók határozatai alapján többször meghosszabbított letartóztatásomból 162 nap után szabadultam.

7. Mérő Vera hitelt adva a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikája Forenzikus Pszichiátriai Munkacsoportja az ügyészség által félrevezetett Baran Brigitta főorvos vezetésével felállított megalapozatlan diagnózisának – amely a megalapozatlan ítélet indokolásában ismertetett tényállásban olvasható – elmebetegnek állít be. Mentálisan teljesen egészséges vagyok. Az ügyészségnek nem tetsző nézeteimet kóros tudattartalomnak vélelmezve állapították meg a paranoid személyiségzavart. A tudathasadásos személyiségzavarnak még hamis alapja sincs. Talán annak indokolása érdekében született, hogy következetesen tagadom Csiha Gábor vádjait, melyek azonban minden alapot nélkülöznek. Az igaz, hogy az ügyész makacs ostobaságától ingerülten emailban igen durván „megfenyegettem” az ügyészt, miszerint fenéken billentem, ha nem válaszol, de végszükségben éltem meglehetős durva verbális kifejezéssel, igazságszolgáltatásunk törvényességének helyreállítása érdekében, mivel a jogászok nem akarják helyreállítani.

8. Nem kutattam ki Renner Erika lakcímét. Fel akartam hívni telefonon. A tudakozóban megtaláltam a lakcímét is. Mivel rettegése közismert, felhívtam figyelmét rá, hogy nem tette meg a legkézenfekvőbb óvintézkedéseket sem, lakcímét bárki könnyen megtudhatta. Gyermekeit nem akartam zaklatni, bár pszichológiailag fel kell készíteni őket arra, hogy édesanyjuk ostobasága le fog lepleződni. Renner Erika félrevezette a hatóságokat, de nem gazemberégből, csak ostobaságból. A család mobil telefonjai kissé összekeveredtek.

9. Ami a fenyegetést illeti, hogy Mérő Verának fájni fog – írhattam ilyesmit. Máriáról és Renner Erikáról rögtön a fájdalom jut eszünkbe. Sajnálom Renner Erikát, aki egy aljas őrült áldozata. Nem kizárt, hogy Bene Krisztián tette, de a tárgyalásán semmi jelét nem mutatta őrületének. Persze diszszimulálhatott is. De bűnössége nem bizonyított. Fizikai fájdalmat semmiképp sem okoznék Mérő Verának. Rendkívül bosszant, hogy igazamat ostoba jogászok nem hajlandók elismerni. Arra utalhattam, hogy Mérő Verának fájni fog, amikor szembesülnie kell azzal, hogy Renner Erika méltatlan az ügye érdekében kifejtett erőfeszítéseire. Renner Erikáról írt könyvében a cáfolt valótlan állításokon és Bene Krisztián bűnösségében való vak hitből következő megalapozatlanságokon kívül nem sok hiba van, de a mű értékéből sokat levon Renner Erika igazságának felemás jellege.