Tisztelt Elnök Asszony / Úr!
Az ügyészség által Ibolya Tibor ötlete alapján folytatott koncepciós perek története 2015-ig nyúlik vissza, amikor Ibolya Tibor a Fővárosi Ítélőtáblának a Biszku ügyben hozott hatályon kívül helyező határozatára reflektáló írásában felvetette „zseniális” ötletét, miszerint a terhelt elítélése érdekében a terhére értékelt tényeket nem kell feltétlen zárt logikai láncot alkotó érveléssel bizonyítani. A koncepciós per elnevezés, ahogy használom talán kissé furcsa, de indokolt. Az általam koncepciósnak minősített ügyek legtöbbje nem politikai per. A koncepció általában az, hogy el kell ítélni a vádlottat, mert valamiért jelentős az ügy. Legtöbbször a média nyomása, médiabíráskodás miatt, a Biszku ügy az ügyészség politikai szívügye volt, a VV Fanni ügyet talán azért erőltették, mert olyan nyilvánvalónak látszott, épp csak a holttest hiányzott, engem pedig Csiha Gábor alezredes katonai ügyész sértett kedvéért kellett elítélni, s kritikámra is ezúton kívántak csattanós választ adni a jogászok. Ibolya Tibor így vázolta elképzelését:
"A közvetett bizonyítékok zárt logikai láncolatának látszólag tetszetős elméletével az a fő probléma, hogy jogállami keretek között, valódi bűncselekmény bebizonyításának megkísérlésekor, különösen összetett, több szereplős, bonyolult ügyek esetén nagyon sokszor lehetetlen a zárt logikai láncolat felállítása, még gondos, szakszerű nyomozás lefolytatását követően is. A személyi bizonyítás néhány látványos kudarca, a felismertetés hibái vagy a szubjektíve igaz, de objektíve hamis tanúvallomások negatív szerepének felismerése, a krimináltechnika hihetetlen fejlődésével együtt egyébként is világszerte az objektív bizonyítékok felértékelődését hozta magával. Ezek a közvetett bizonyítékok azonban egy ügyön belül sem alkotnak feltétlenül egyetlen zárt logikai láncolatot, lehetséges, hogy egymás mellett több láncolat is kialakítható, amelyek mind ugyanazon vádlott személyére mutatnak, de nem kapcsolhatók össze, mégis valamilyen zárt rendszert alkotnak." (Egy önkényuralmi bizonyítékértékelési elmélet továbbéléséről, Magyar jog, 2015. 9.)
Az ilyen nem összefüggő érveléstől azonban hiába várnánk a büntetőeljárásról szóló 2017. évi Be. 7. § (4) bekezdésében megfogalmazott In dubio pro reo elvnek megfelelő bizonyosságot, melyhez nem fér ésszerű kétség. Ibolya Tibor ötletének köszönhetően számos jelentős ügyben hoztak megalapozatlan ítéletet.
Jogorvoslati rendszerünk pedig fabatkát nem ér. A Be. ugyanis alaptörvény-ellenesen korlátozza a jogorvoslatot. A 615. § a másodfellebbezés lehetőségét kizárólag a másodfokú bíróság ellentétes döntésével szemben teszi lehetővé, a 619. § (1) bekezdés értelmében az tényállás ellentétes döntéssel nem érintett része nem támadható a másodfellebbezés elbírálása során, felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás egyáltalán nem támadható a 650. § (2) bekezdés értelmében, pedig az alaptörvény XXVIII. cikkének (7) bekezdése teljes általánosságban biztosítaná a jogorvoslatot, annak, akinek jogát vagy jogos érdekét bírósági eljárásban megsértették. Az Alkotmánybíróság sem védelmezi a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot az alaptörvény-ellenesen megalapozatlan ítélettel szemben, mert az alkotmánybírók nem hajlandóak a bizonyítékértékelésre vonatkozó alkotmányjogi érvelést mérlegelni, azt állítva, hogy a bizonyítékértékelés a rendes bíróságok kizárólagos hatásköre. ez nem igaz. Az Alkotmánybíróságnak is joga van bizonyítékértékelést végezni az alaptörvény-ellenesen megalapozatlan ítélet megsemmisítése érdekében. A büntetőeljárásban az ártatlanság vélelme, ami a tisztességes bírósági eljáráshoz való joghoz tartozik garantálja, hogy senki sem tekinthető bűnösnek, amíg törvény szerint el nem ítélték, speciálisan az In dubio pro reo elvbe ütközik, ha kétséget kizáróan nem bizonyított tényt értékelt a bíróság a terhelt terhére. A lúgos orvos ügy igazságszolgáltatásunk állatorvosi lova, melyben valamennyi említett probléma előfordult.
Tisztelettel:
Radnóti László
