Tisztelt Ügyészség!

És nem sejthetem, mikor lesz elég ok

előkotorni azt a kartotékot,

       mely jogom sérti meg.

(József Attila: Levegőt!)

Feljelentést teszek dr. Ibolya Tibor és dr. Csiha Gábor Sándor ügyészek, Renner Erika sértett, Mérő Vera feminista, Moskovics Judit riporter, dr. Regász Mária és a vízilabdázó dr. Gál András ügyvéd sértetti jogi képviselő, Dobrev Klára, Kálmán Olga, Magyar Péter és társaik ellen a hatóság félrevezetése, illetve annak elősegítése és egyéb bűncselekmények miatt. Nagyon pontatlanul fogalmaztam meg a gyanút, és nagyon általánosságban, az alábbiakban pontosítom.

Amennyiben a feljelentésem egy észéről a feljelentésemet elbíráló ügyész úgy véli, hogy az korábban el lett bírálva, csak olyan dokumentumra való hivatkozást fogadok el, ami ténylegesen elbírálta az elbíráltnak minősített állításokat. Ebben az esetben szíveskedjenek a dokumentumot válaszukhoz csatolva megküldeni! Ez az elővigyázatosság azért szükséges, mert az ügyészek hajlamosak teljesen megalapozatlanul elutasítani feljelentéseket, majd a megalapozatlan elutasításra elbírálásként hivatkozni, az Ütv. 16. § (1) bekezdésébe ütközően.

Megfontolásaimat az ártatlanság vélelmére, pontosabban a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 7. § (4) bekezdésében megfogalmazott In dubio pro reo elvre alapozom, abban az értelemben, hogy kétséget kizáróan nem bizonyított tény akkor sem értékelhető a terhelt terhére, ha korábban jogerős ítélet a terhelt terhére értékelte. Ebben az esetben a (jogerős) ítélet megalapozatlan. Amikor bírósági határozatokról formálok véleményt, illetve megalapozatlanságát állapítom meg, abban semmiféle szerepe nincs annak, hogy az ítélet tartalma szubjektív módon tetszik vagy nem tetszik nekem, kizárólag azzal foglalkozom, hogy a határozat, illetve a határozat által hivatkozott korábbi határozatok indokolásában bizonyítva lettek-e a határozatban megállapított tények.

Akadnak kikezdhetetlen személyiségek is, de velük szemben is meg lehet próbálkozni fabrikált vádakkal. A köztársasági elnök személye az utóbbi másfél évtizedben a politikai támadások kedvelt célpontjává vált, talán azért is mert a Sólyom Lászlót követő elnökök nem foghatóak a korábbiakhoz. Schmitt Pál levadászása valóban mintaszerűen történt. Valaki  kíváncsi lett a doktorijára, utánanézett, lebuktatta a plágiumot. Ez rendben van. Novák Katalin bukása is lényegében rendben lévőnek mondható. Hihető véletlen, hogy a Kúria kiadványában egy szemfüles jogász felfigyelt a kegyelmi ügyre az azt említő végzést olvasva, s magyarázatot kívánt kapni a kegyelem okára. Novák Katalin valóban képtelen volt döntését megindokolni, pedig döntése egyébként helyes lett volna, mert nem történt kényszerítés, a kiskorú sértett azért vonta vissza vallomását, hogy az intézmény a gyermekvédelmi gyám döntését felülbírálva visszafogadhassa, amire vádjai fenntartása esetén aligha lett volna lehetőség. Kónya Endrét tehát fel kellett volna menteni, ami jó ok a kegyelemre, de a köztársasági elnök és jogászai ezt akkor nem ismerték fel, így Novák Katalin önkritikus lemondása csak helyeselhető.

Más a helyzet Sulyok Tamás esetében. Sulyok Tamás először 2002. július 25. napján Szegeden kelt ajándékozási szerződés révén vált érintetté a Dobrev Kláráék által kibogarászott ügyben. Egy 1995. augusztus 23. napján kelt német nyelvű igazolást minősített sajtótájékoztatóján Dobrev Klára zsebszerződésnek, amely  tanúsítja, hogy Gyuris Gyula vagyonügynökként, a saját nevében az AGRONÓMIA Kft. megbízásából - mivel a magyar földtörvény szerint az osztrák tulajdonosok cége nem lehetett vevő - azon termőföldeket vásárolta meg, amelyek a Sulyok Tamás, mint ügyvéd közreműködésével megkötött évekkel későbbi szerződésekben szerepeltek . Az igazolás a megfelelő helyrajzi számokat említi. Az igazolás valóban alkalmasnak látszik a zsebszerződésnek megfelelő illegális jogviszony létesítésére. A zsebszerződésben éppen az a törvényellenes, hogy a termőföld de facto státuszát szerződéskötés nélkül változtatják meg szabálytalan módon, idegen kézre játszva a termőföldet, egy szerződés jellegű irattal - mint a szóban forgó igazolás - nyújtva biztosítékot. A bemutatott igazolás rendkívül gyanús, de csak akkor törvénysértő, ha nem kötöttek legális szerződést az ügyletre vonatkozólag, ami valóban aligha történhetett meg. Mindazonáltal 1996. december 13. napján haszonélvezeti jog lett bejegyezve az igazolásban megbízóként szereplő cég osztrák ügyvezetői részére. Kérdés, hogy a bejegyzés törvénysértéssel, avagy legális szerződés alapján történt-e, bár legálisan aligha történhetett. Ha a haszonélvezet 1996-ban történt bejegyzésében is szerepe volt Sulyok Tamásnak, akkor felmerülhet, hogy törvénysértő ügyletben segédkezett. A haszonélvezet 1996. évi bejegyzése alapjául szolgáló iratot azonban Dobrev Kláráék nem tették közzé, az előttem ismeretlen. A zsebszerződésről Sulyok Tamásnak nem kellett tudnia. Az igazolást aláíró, Gyuris Gyula és Alois Kirchmayr 2002. július 25. napján, mint ajándékozó, illetve haszonélvező kötöttek ajándékozási szerződést a megajándékozott Kocsis Lászlóval, Sulyok Tamás, mint a szerződést ellenjegyző ügyvéd közreműködésével. Amennyiben az igazolás illegális zsebszerződés volt, az azt megkötő felek érdekében állt, hogy senki se tudjon róla, ezért aligha tájékoztatták arról Sulyok Tamást. Az ügyvéd feladata adásvételi szerződés kötése esetén - a szerződés szerkesztése mellett -  abban áll, hogy ellenőrzi, hogy a szerződés az adott feltételek szerint létrejöhet-e a szerződő felek között. Az ellenőrzés a fennálló státuszt illetően hiteles tulajdoni lap alapján végezhető el. Meg kell állapítani, hogy minden érdekelt fél hozzájárul a státusz kívánt megváltozásához, és a létrejövő állapot nem ütközik törvénybe. Ennek során feltételezheti, hogy a tulajdoni lap szerinti állapot törvényes volt, mivel az ügyvéd nem nyomozó. Arra nyilván Sulyok Tamás is felfigyelt, hogy ausztriai címen bejelentett haszonélvezők szerepelnek az ügyletben. De a tulajdoni lap szerinti állapot legalitását feltételezve a haszonélvezeti joguk fenntartható volt. Kocsis László minden bizonnyal igazolni tudta, hogy megfelel a vevő személyével szemben támasztott törvényi feltételeknek. Felmerülhetett a gondolat Sulyok Tamásban, hogy az ajándékozó és a haszonélvező között valamiféle zsebszerződés köttethetett, de ez koránt sem biztos. Megkérdezni nincs értelme. Házkutatást nem tarthat, de nem is akarna. Az ajándékozás mögött is lehet hátsó szándékot gyanítani. Az ügyvédnek nyilván feladata is megkérdezni, hogy mi az oka az ajándékozásnak. Ilyenkor valami legális közös tevékenységet lehet megnevezni, melynek során a megajándékozott az ajándékozó legnagyobb elégedettségére működött együtt, s mivel az ajándékozó feltételezte, hogy az ajándék konkrét formája, adott esetben a termőföld kedvesebb lehet a megajándékozottnak, mint a megfelelő összeg, ekképp kedveskedik neki. Mivel az ügyvéd nem nyomozó, ezt az indokolást kénytelen elfogadni, szerződésbe foglalni aligha szükséges. A  2013. május 29. napján Szegeden kelt kölcsönszerződés szolgálhatott ugyan további biztosítékul egy zsebszerződéshez, de nyilvánvaló, hogy Kocsis László valóban ez úton egyenlítette ki adótartozását, s a kölcsönadó könnyen adhatta legális okát, hogy miért segít ebben kedvező kölcsönnel. A szerződésen magam is találok kifogásolni valót. Nem tartalmazza a kölcsön futamidejét, és a szegedi ellenjegyzéshez tartozó aláírás hiánya minden bizonnyal formai hiba. Azzal nem vádolnám Sulyok Tamást, hogy ért a pénzügyekhez. Súlyos hibának tűnik, hogy Sulyok Tamás határozatlan tartalmú szerződés létrejöttében működött közre, de egy alapértelmezés, miszerint a kölcsönvevő addig törleszti a tőkét, amíg tartozását ki nem egyenlíti megoldhatja ezt a problémát. Itt az ügyvéd fő feladata az ingatlan megterhelhetőségének ellenőrzése volt. Sulyok Tamás ügyvéd mindkét szerződés tekintetében elfogadható módon járt el, és nem volt különös oka a gyanakvásra. A jelzálogjog előttem ismeretlen okból mintegy 1 évvel bejegyzése után törölve lett. Ennek oka lehetett előtörlesztés, esetleg az is szerepet játszhatott, hogy törvénysértésre derült fény, azonban abban Sulyok Tamás nem segédkezett, legfeljebb jóhiszeműen fenntartotta a fennálló törvénytelen állapotot.

Nem is az itt a kérdés, hogy mit követett el Sulyok Tamás, hanem, hogyan turkálták elő Dobrev Kláráéknak ezeket az iratokat. Nyilvánvaló, hogy a célpont Sulyok Tamás volt. A tulajdoni lapok a helyrajzi számok alapján beszerezhetőek, a helyrajzi számok pedig mindkét szerződésben és a zsebszerződésnek minősített igazolásban szerepelnek. A két valódi szerződésnek a földhivatal nyilvántartásában is szerepelnie kell. A zsebszerződés jellemző tulajdonsága azonban épp az, hogy a feleken kívül lehetőleg senki se tudjon róla. Különös, hogy 2003. február 27. napján hiteles fordítás készült az eredeti német nyelvű igazolásról. Ekkor a fordítóiroda tudomást szerzett róla. Ez nem feltétlen nagy kockázat, de a fordíttatás arra is utalhat, hogy a fordíttató tudomása szerint az okirat legális volt. Ezek szerint az igazolás Dobrev Kláráék által bemutatott másolata közvetlenül Gyuris Gyulától vagy az Agronómia Kft-től, vagy nyomozó hatóságtól (feltehetőleg gazdasági rendőrségtől vagy Adóhivatal nyomozó hatósága) származhat, vagy olyan személytől, akinek ezek egyikétől került birtokába. Gyuris és az Agronómia Kft szivárogtatása nagy valószínűséggel kizárható, különösen, ha valóban zsebszerződésről van szó. Az sem valószínű, hogy 20 év után a fordító iroda bogarászta elő, hiszen semmi érdekes nincs rajta, ehhez Sulyoknak nem volt közvetlen köze, nem is tudott róla. A kérdés tehát az, hogyan jutottak Dobrev Kláráék egy nyomozó hatóság által lefoglalt irathoz. Törvényes úton? Az talán egy-két belső vizsgálattal megállapítható, hogy mely hatóságok birtokában volt az igazolás. Az, hogy az iraton nem szerepel a hatóság iktatása, azzal magyarázható, hogy a szivárogtató még az iktatás befejezése előtt hozzáfért az irathoz. Senkit se zavar, ha köztársasági elnökökre vadásznak, de azért mégse engedhetünk meg parttalan kurkászást magániratokban. Ez - azt hiszem -, Sólyom Lászlónak se nagyon tetszett volna, József Attiláról nem is beszélve.

Dobrev Klára és Kálmán Olga tehát megrágalmazta Sulyok Tamást. Láttuk, hogy ha történt is törvénysértés, abban Sulyok Tamás nem működött közre. Az egyszerűség kedvéért fogalmaztam ezt is hatóság félrevezetésének, hiszen ha az ügyészséggel közlik rágalmaikat az egyben hatóság félrevezetésének kísérlete. A személyek különböző csoportjai által megvalósított cselekmények közös nevezőjét a hatóság félrevezetésében találtam meg, de ahogy haladok az ügyek ismertetésével a többi esetben is pontosítani fogom a gyanút. De itt nem csupán rágalmazás történt, hanem okirat kezelésével kapcsolatos visszaélés valamilyen formája is felmerül, esetleg kémkedés - mármint a tekintetben, miként jutottak Dobrev Kláráék az igazolás birtokába. Lehet, hogy teljesen ártatlan módon, de ezt a lehetőséget nem látom. Illetve ők, személyesen ártatlanok lehetnek, ha valaki fogta magát és elküldte nekik, de az illető gyanús. Az ügybe Dobrev Klára esetleg csak férje révén keveredett bele.

Magyar Péter esetében talán még pontatlanabb az első fogalmazásom. Nem teljesen világos számomra, hogy Magyar Péter állított-e bármit is. Nekem olybá tűnt, hogy Rogán Antalt megvádolta, de nem tudom mivel, csak az tűnik világosnak, hogy valahonnan kihúzatott valamit. Az kiderült, hogy a Schadl-Völner ügyben kellett kihúzatnia valamit. Arra is utalás történt, hogy az iratok az Igazságügyi Minisztériumban is megvannak. Esetleg kideríthető, hogy mit húztak ki a két akta összevetése alapján. De lehet, hogy nem is Rogán, hanem Rogán tanácsára Martonovics Bernadett húzatott ki valamit. Magyar Péter feleségével előadott duettje interpretációra szorul. Attól tartok, hogy az egész ország át lett ejtve, és az ügyészség asszisztált hozzá. Ez megfelelt a Fidesz érdekének, mert Magyar Péter első sorban az ellenzéktől von el szavazatokat. Ezért kérem az ügyészséget, hogy adjon pontos tájékoztatást arról, hogy a közzétett hangfelvételt és esetleges további bizonyítékokat miként interpretálta, Magyar Péter, egyáltalán mit adott elő az ügyészség előtt, és miként reagált arra az ügyészség. Természetesen nem arról van szó, hogy hinni fogok az ügyészségnek, csak szeretném tudni, hogy mit állít, hogy ütköztethető legyen Magyar Péter álláspontjával. Van még egy Hódosi Dániel is, akit elküldtek... Mi van vele, Martonovicscsal és főleg Rogán Antallal? Szélhámos-e Magyar Péter vagy van tényleges vádja. Magyar Péter családi kapcsolatával visszaélve leplezett eszközzel jutott bizonyítékhoz.

Dobrev Klára is inkább a közvéleményt akarja félrevezetni a hatóság segítségével, mint az ügyészséget. A feljelentettek csapatának másik felével fordított a helyzet. Ők inkább a nyilvánosság, a média eszközeivel vezették félre a hatóságokat, és gyakoroltak nyomást rájuk, de Moskovics Judit lehet, hogy valóban nagyszerű ember és valóban védtelen gyermekek igaz ügyét karolta fel a bicskei pedofil ügyben, de amíg nem nyilvánosak az ítéletek, addig csak azt tudom, hogy Gál András, a kiskorú sértettek jogi képviselője az igazgatót elítélő bírákat alkalmatlannak tartja, igaz nem épp azért, hanem azért, mert a másodrendű vádlott csak felfüggesztett büntetést kapott. Lehet, hogy igaza van Gál Andrásnak. Mégis furcsa gondolat, hogy a bírók attól függően lennének alkalmasak vagy alkalmatlanok, hogy tetszik-e a döntésük Gál Andrásnak.  Gál András a lúgos orvos és a darnózseli ügyben is megalapozatlan ítéleteket csikart ki. A darnózseli ügyben a holttest maradványai alapján nem volt bizonyítható az idegenkezűség, ezért nem bizonyított, hogy a hentes okozta felesége halálát.

A bicskei pedofil ügyhöz kapcsolódó - a meg nem indokolt elnöki kegyelem révén Novák Katalin köztársasági elnök és Varga Judit igazságügy miniszter bukásához vezető - kényszerítési ügy vádlottait minden bizonnyal fel kellett volna menteni, mivel a kiskorú sértett azért vonta vissza vádjait, hogy a gyermekvédelmi gyám döntését felülbírálva az intézmény - ahol állítólag az igazgató molesztálta - visszafogadhassa. Az meg se fordult a gyerekek fejében, hogy együttes elhelyezésük érdekében a gyermekvédelmi gyámhoz forduljanak, mert jobban bíztak a perverz igazgatóbácsiban. Ez elgondolkodtató. Rettenetesen kíváncsi vagyok az alapügy ítéleteire, amelyek nem férhetőek hozzá a Bírósági Határozatok Gyűjteményében - talán a sértettek félreértelmezett érdekében. Bármit tett is velük az igazgató, az nem rájuk vet rossz fényt, de ha eltitkolják az ítéletet, akkor élek a gyanúperrel, hogy megalapozatlanok az ítéletek, esetleg egy ártatlan embert hurcoltak meg csibész lókötők miatt.

A lúgos orvos ügyről rengeteget írtam már, de megátalkodott makacs ostoba jogászok nem akarják megérteni igazamat. Azért kell nekem náluk is makacsabbnak lennem, mert igazam van. Renner Erika a lúgos orvos ügyben jogi képviselői - Regász Mária és Gál András - segítségével félrevezette a hatóságokat. Mérő Vera - Gál András partnere a Nem Tehetsz Róla, Tehetsz Ellene Alapítvány-ban a társadalmi és médiatámogatásról gondoskodott, megmozdulásokat szervezett, sárga rózsás tüntetőkkel vonult az Alkotmánybíróság székhelyéhez, hogy ne szolgáltassanak igazságot Bene Krisztiánnak. Az Alkotmánybíróság óvakodott is igazságot szolgáltatni. Tréfás kedvükben az alkotmánybírák felülvizsgálatot rendeltek el a lúgos orvos ügyben, amit a Kúria öttagú tanácsának elnökeként a szenilis Kónya István a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) szellemében a törvény betűjét példásan betartva vezényelt le. Ez azt jelentette, hogy a jogorvoslatot alaptörvény-ellenesen korlátozó Be. 650. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati indítványban nem volt támadható a jogerős ügydöntő határozat által megállapított megalapozatlan tényállás, miszerint Bene Krisztián a sértettet lúggal leöntve súlyos sérüléseket okozott, ergo súlyos testi sértést követett el. A felülvizsgálat tehát  esélyt sem adott a vádlottnak a megalapozatlan tényállás megtámadására, és annak révén hatékony jogorvoslatra. Az öttagú tanács ráadásul arcátlanul azt állította végzésében, hogy a Kúria, mint harmadfokú bíróság elvégezte a tényállás megalapozottságának vizsgálatát teljes körben. Ha nagyon szó szerint vesszük, talán el is végezte a maga módján, azaz a jogorvoslatot másként is alaptorvény-ellenesen korlátozó Be. betűje szerint. Éspedig a harmadfokú eljárásban a Be. 615. szakasza és a 619. § (1) bekezdés értelmében szintén nem volt támadható a tényállás említett sarkalatos fordulata, miszerint a terhelt a sértettet lúggal leöntve súlyos sérüléseket okozott, mivel a tényállás e része nem érintett a másodfokú bíróság ellentétes döntése által, s ezért nem támadható másodfellebbezéssel.

Ha megalapozott lett volna a tényállás e tekintetben, akkor nem lett volna semmi probléma. Ha Renner Erika felismerte volna maszkos támadójában Bene Krisztiánt, akkor egyszerű lett volna a helyzet. Meg lehetett volna talán kérdőjelezni, hogy bizonyosan felismerte-e, de alá lehetett volna támasztani egyéb bizonyítékokkal. De Erika nem ismerte fel támadójában Bene Krisztiánt. Talán épp azért, mert nem Bene Krisztián volt a támadója. Tóth Györgyné tanú a bűncselekmény reggelén egy maszkos férfit látott távozni a tetthelyhez vezető lépcsőházon keresztül. A férfiról azonban képtelen volt érdemleges személyleírást adni. Ezért a nyomozók eredetileg aligha terveztek felismerésre bemutatást lefolytatni vele, amire így csak mintegy 9 hónap elteltével került sor. Ez idő alatt a bűnügyről a gyanúsított fényképével illusztrált tudósítások láttak napvilágot. A felismerő tanú a rendőrség aulájában - véleménye szerint véletlenül - találkozott az ügyvédje társaságában bemutatásra várakozó gyanúsítottal, ám erről csak a "sikeres" felismerésre bemutatást követő kihallgatása alkalmával tett említést, de ekkor már azt állítva, hogy az aulában is felismerte már a gyanúsítottat. A felismerésre bemutatást övező zűrzavarban lehetetlen megállapítani, miért sikerült ismételten kiválasztania a tanúnak a gyanúsítottat: Azért-e, mert őt látta a lépcsőházban a bűncselekmény napján, vagy azért, mert állításával ellentétben mégiscsak látott fényképet a gyanúsítottról, avagy az aulában is látott ügyvédet a felismerésre bemutatáson felismerve következtetett arra, hogy a társaságában látott férfi a gyanúsított, akinek a felismerését a nyomozók és minden Renner Erika nemi szervét magáénak érző nő várja tőle?

Csiha Gábor Sándor más irányú bizonyítást is előadott a vádlott bűnösségére vonatkozólag, miszerint a sértettet csak hárman ismerték úgy, mint támadója, s közülük csakis Bene Krisztián követhette el a bűncselekményt. Azonban ez az ostoba maszlag kizárólag a sértett vágyvezérelt következtetésein alapult. A sértett bizonyítani kívánta volt szeretője bűnösségét, akitől elhidegült, s makacs közeledési kísérleteit zaklatásként élte meg. Mindenféle ismeretet tulajdonított támadójának, amiről támadójának egyáltalán nem kellett tudnia, mert a helyszínen bárki rájöhetett például arra, hogy a sértett - gerincbántalma következtében - fektében képtelen a földön kinyújtani lábát, illetve, hogy klausztrofóbiája folytán elviselhetetlen számára, ha betakarják a fejét. Abból, hogy kutyasétáltatásra indultában érte a támadás kétely nélkül következtetett arra, hogy támadója a kutyasétáltatás időpontját is ismerte, Az ostoba Csiha Gábor alezredes mindent bevett. A megismételt másodfokú eljárásban Ujvári Ákos, a Fővárosi Ítélőtábla kollégiumvezetője pedig mindent bevett Csihának, azt is, hogy mindezt kizárólag három személy tudhatta a sértettről. Ez azért csacsiság, mert ekkor már maga a bíró is mindent tudott a sértettről, amit a támadnak tudnia kellett. Bizonyos információk effektíven átadhatóak. Az ujjlenyomat is bizonyos fokig átadható, ujjlenyomat felvétel révén, de a felvett ujjlenyomat nem lesz az eredetivel azonos módon használható. Igen korlátozott mértékben lehet egy ember ujjlenyomatát más személynek mesterségesen elhelyeznie, hogy téves azonosításra vezessen. Ujjlenyomatot hordozó kisebb tárgyak célszerű elhelyezésével megkísérelhető ilyen félrevezetés is. De ha valakinek megmondják, hogy mikor sétáltatja a kutyáját Erika, ezt az információt akadálytalanul hasznosíthatja adandó alkalommal. Ezért az ilyen információ birtoklása nem alkalmas a személy azonosítására, illetve a gyanúsíthatók körének szűkítésére. Ujvári Ákos a VV Fanni ügyben is megalapozatlan ítéletet hozott. Ha az idő múlásával kizártnak tekinthetjük is, hogy az áldozat még életben lehetne, az idegenkezűség holttest hiányában nem bizonyítható, annak ellenére sem, hogy a csomagtartóban azonosított vérfolt valóban meglehetős gyanús.

Csiha Gábor alezredessel megkíséreltem megértetni hibáját. kemény diónak bizonyult. Nem voltam éppen egy matyóhímzés, emailben azzal noszogattam az alezredest, hogy szétrúgom a seggét ha nem válaszol. Ez végső soron fenyegetésnek minősül, de ő nem elégedett meg ezzel. Miután felhívtam hivatali vezetékes telefonján, mivel a mobilján már letiltott, megrágalmazott, hogy telefonbeszélgetésünk során Bene Krisztián perújítását kívántam kikényszeríteni és életveszélyesen megfenyegettem, miszerint "Készüljön fel, mert kinyírom!". Semmit sem akartam kikényszeríteni, csak válaszokat akartam kapni kérdéseimre, illetve értelmes reakciókat állításaimra. Soha életemben senkit sem fenyegetem életveszélyesen. Az említett email-ben szereplő fenyegetés is csak durva tréfa volt. Tényleges tettlegességre egyáltalán nem gondoltam. Durvaságomra alaposan rászolgált az ostoba ügyész. Fapál László ügyvéd úr, egykori honvédelmi minisztériumi államtitkárnál is kiérdemelt Csiha Gábor néhány fricskát a tábornok-perben. Telefonbeszélgetésünk sajnos nem lett rögzítve, így ártatlanságomat nem tudom bizonyítani, de a fenyegetés akkor sem lenne bizonyítható, ha megtörtént volna. A Fővárosi Törvényszék és a Fővárosi Ítélőtábla azonban érvénytelen karakterbizonyítás alapján helyt adott Csiha alezredes rágalmainak, miszerint én olyan vagyok, aki megfenyegeti. Lehet - bár életveszélyesen soha -, de szabad akaratomnál fogva, dönthettem úgy, hogy egyáltalán nem fenyegetem meg. Így is tettem. A hazai jogorvoslati lehetőségeket kimerítve - miután az Alkotmánybíróság visszautasította hiábavaló alkotmányjogi panaszomat, mivel az alkotmánybíróknak derogál bizonyítékértékeléssel foglalkozni, s ezért inkább nem biztosítják a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog védelmét az alaptörvény-ellenesen megalapozatlan ítélettel szemben -, az Emberi Jogok Európai Bíróságához intéztem kérelmet. Kérelmem vádirat igazságszolgáltatásunk ellen.

Furcsa, hogy mennyi megalapozatlan ítéletet hoznak bíróságaink. Mindennek megvan a maga oka. Ennek egyik okát már - különösen a lúgos orvos ügyben - említettem: Azért születhetett megannyi eljárás után mégis megalapozatlan jogerős ítélet a lúgos orvos ügyben, mert a Be. alaptörvény-ellenesen korlátozza a jogorvoslathoz való jogot. Azért alaptörvény-ellenesen, mert az alaptörvény XXVIII. cikke korlátozás nélkül rendeli a bíróság döntéséből eredő sérelmet orvosolni:

"(7) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti."

Azonban a bíróknak eleve nem kellene annyit hibázniuk. Aki nem ismeri a hazai állapotokat, annak érthetetlen, hogyan jut eszébe egy bírónak olyan nyilvánvalóan érvénytelen karakterbizonyítást elfogadni, amilyent esetemben is alkalmaztak. Ibolya Tibor a bűnös. Ismét félrevezetésről van szó. Ezúttal azonban nem kicsiben. Gál Andráshoz hasonlóan Ibolya Tibornak is határozott elképzelése van arról, hogy egy ügyben mi lenne a helyes döntés. Megvallom, időnként nekem is meg van az elképzelésem erről, de azt mindig arra alapozom, hogy mi bizonyítható lényegében kétséget kizáróan. Úgy, hogy ésszerű kétely nem fér hozzá.

Ibolya Tibort közbelépésre ösztönözte, hogy a Biszku ügyben a Fővárosi Ítélőtábla ritka helyes döntései egyikével hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet. A hatályon kívül helyező ítéletre reflektáló írásának lényege abban foglalható össze, hogy ha a vádlott elég gyanús, akkor nem szükséges bűnösségét feltétlenül zárt logikai láncot alkotó érveléssel bizonyítani:

"A közvetett bizonyítékok zárt logikai láncolatának látszólag tetszetős elméletével az a fő probléma, hogy jogállami keretek között, valódi bűncselekmény bebizonyításának megkísérlésekor, különösen összetett, több szereplős, bonyolult ügyek esetén nagyon sokszor lehetetlen a zárt logikai láncolat felállítása, még gondos, szakszerű nyomozás lefolytatását követően is. A személyi bizonyítás néhány látványos kudarca, a felismertetés hibái vagy a szubjektíve igaz, de objektíve hamis tanúvallomások negatív szerepének felismerése, a krimináltechnika hihetetlen fejlődésével együtt egyébként is világszerte az objektív bizonyítékok felértékelődését hozta magával. Ezek a közvetett bizonyítékok azonban egy ügyön belül sem alkotnak feltétlenül egyetlen zárt logikai láncolatot, lehetséges, hogy egymás mellett több láncolat is kialakítható, amelyek mind ugyanazon vádlott személyére mutatnak, de nem kapcsolhatók össze, mégis valamilyen zárt rendszert alkotnak." (Egy önkényuralmi bizonyítékértékelési elmélet továbbéléséről, Magyar jog, 2015. 9.)

Az ilyen nem összefüggő érveléstől azonban hiába várnánk a Be. 7. § (4) bekezdésében megfogalmazott In dubio pro reo elvnek megfelelő bizonyosságot, melyhez nem fér ésszerű kétség.

Tisztelettel:

Radnóti László

Polt Péternek mániája a váderedményesség. Az ésszerűtlenül magas váderedményesség eléréséhez nem elegendőek a törvényes eszközök.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságához ügyemben közérdekű kérelmet nyújtottam be, mely a megalapozatlan ítéletek megsemmisítésén túl igazságszolgáltatásunk törvényességének helyreállítására irányul. A modern koncepciós perek alapjait Ibolya Tibor büntetőjogi legfőbb ügyész helyettes vetette meg a Biszku ügyben elszenvedett kudarcra reflektáló cikkében, amely a Magyar Jog 2015. évi 9. számában jelent meg. A Fővárosi Ítélőtábla büntetőjogi kollégiumát vezető Ujvári Ákos több koncepciós perben is elnökölt. A lúgos orvos és a VV Fanni ügyben minden esetre. A Teréz körúti robbantásos merénylet ügyében is vannak vitatható pontok, de ebben az ügyben nem sikerült egyértelmű eredményre jutnom pusztán az ítélet alapján. De ez is azt jelenti, hogy az ítélet nem teljesen meggyőző, azonban nem tudom tömör, meggyőző érveléssel látványosan cáfolni. Nagyon valószínű, hogy az elítélt vádlott bűnös is volt, de ésszerű kétség férhet a bűnösségéhez, még inkább  büntethetőségéhez. A SOTE Forenzikus pszichiátriai munkacsoportja együttműködve az ügyészséggel mindig a vádlónak legmegfelelőbb diagnózist állapítja meg. Engem például paranoid szkizofréniásnak diagnosztizált. Alaptalanul.

A Kúria jelenlegi elnöke alkotmánybíróként Bene Krisztián alkotmányjogi panaszának előadó alkotmánybírája volt. Ő is felelős azért, hogy az Alkotmánybíróság felülvizsgálatot rendelt el a lúgos orvos ügyben, noha az teljességgel alkalmatlan volt arra, hogy az indítványozó hatékony jogorvoslatban részesüljön általa, mivel a Be. 650. § (2) bekezdése szerint felülvizsgálati indítványban nem támadható a jogerős ügydöntő ítélet által megállapított - esetünkben megalapozatlan -  tényállás, aszerint pedig az indítványozó bűnös volt. Varga Zs. Andrásnak nem akaródzik beismerni hibáját.

A felháborító felülvizsgálatot végző öt bíró közül a főkolompos a Kúria két egymást követő elnökhelyettese volt: Kónya István és Márki Zoltán. Ők az új Be. kodifikációs eljárásában betöltött szerepük folytán abban is felelősek, hogy alaposan megnyirbálták a tisztességes bírósági eljárás és a hatékony jogorvoslat garanciáit.

Az Alkotmánybíróság létrejötte óta töretlen gyakorlata szerint nem szolgáltat igazságot a megalapozatlan ítéletek megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz indítványozójának, ha a bizonyítékértékeléstől független alaptörvény-sértés nem állapítható meg, mivel a bizonyítékértékelés vizsgálatát nem tekinti feladatának. A polgári peres ügyek vonatkozásában valóban nem feladata vizsgálni a bizonyítékértékelést, mert az nem érint alapvető jogot. A büntetőügyek vonatkozásában azonban az ártatlanság vélelme tekintetében sérti a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot, ha a vádlottat nem a törvénynek megfelelően ítélik el, speciálisan ha megsértve a Be. 7. § (4) bekezdése szerinti In dubio pro reo elvet sértve kétséget kizáróan nem bizonyított tényt - valójában nem tényt - értékeltek a terhelt terhére.

Koncepciós pernek olyan ügyet nevezek, melyben az ítéletek megalapozatlanságához vezető hibák mögött szándékosság gyanítható, mert a vádlottat valamilyen nem feltétlen politikai - bár klaszikus koncepciós perekben általában politikai - okból kívánatosnak tartott ítéletet akartak hozni. Általában ez az ügyészség igényeihez közelítő, a váderedményességnek kedvező elmarasztaló ítélet, bár akadnak koncepciósnak tekinthető enyhe és felmentő ítéletek is. A koncepciós perekben elkövetett hiba nem is igazán nevezhető hibának, hiszen tudatosan követik el ezeket a koncepciós perek sikere érdekében. 

Magam is koncepciós per áldozata vagyok. Csiha Gábor alezredes katonai ügyész, majd Gál András ügyvéd, Renner Erika jogi képviselője is megrágalmazott. Úgy tűnhet, hogy bennem is lehet hiba, ha mindenki engem rágalmaz. Meg kell vallanom, hogy nem voltam udvarias ezekkel a degenerált kontárokkal és igazságszolgáltatásunk alkalmatlan vezetőivel sem. Mert bár kényszeríteni senkit sem akartam, de nyomást akartam gyakorolni az igazságszolgáltatás törvényességének helyreállítása érdekében, mivel a jogászok makacsul leplezni akarják a koncepciós perekben elkövetett hibákat.

Csiha Gábor - akit a lúgos orvos ügyben elkövetett hibái miatt vontam felelősségre - azzal rágalmazott meg, hogy telefonbeszélgetésünk során életveszélyesen megfenyegettem. Úgy hitte, teheti, mert beszélgetésünk nem lett rögzítve. Bíróságaink őt igazolták. Fellebbeztem a Fővárosi Törvényszék megalapozatlan ítélete ellen, de megalapozott védekezésem ellenére a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen elítélt, ami ellen a fentik szerint hiába nyújtottam be alkotmányjogi panaszt, mivel az Alkotmánybíróság fütyül a jogaimra. Az Emberei Jogok Európai Bíróságához kérelmet nyújtottam be, amely valójában vádirat a Magyar Köztársaság igazságszolgáltatása ellen. A függelék a lúgos orvos, a darnózseli és a VV Fanni ügyben folytatott koncepciós pereket is leleplezi. A bicskei pedofil ügyben Kónya Endre nem segített kényszerítésben, mert a kiskorú sértett önként akart visszakerülni az intézménybe, az pedig vádjai visszavonása nélkül átmenetileg valóban nem volt lehetséges. Az igazgató persze felajánlhatta volna, hogy feladja magát és börtönbe vonul, de ezt nem akarta. A Fenyő ügyben Gyárfás Tamás ellen semmi sincs azon kívül, amit két maffiózó hordott össze a rovására. Tasnádi szavahihetőségét az is aláássa, hogy állítása szerint pénzt fogadott el Fenyő likvidálásáért, de nem hajtotta végre. Hát tisztességes maffiózó az ilyen?!

Nevezetes ügyek

Radnóti László

A média érdeklődését felkeltő ügyekben gyakran születik megalapozatlan ítélet, mivel a média előszeretettel foglalkozik olyan közfelháborodást kiváltó ügyekkel, melyekben a bizonyítás nehézségbe ütközik. A sértett és jogi képviselői is igyekeznek megszerezni a média támogatását.

A lúgos orvos ügy

A lúgos orvos ügy megismételt másodfokú eljárását követően sem részesült Bene Krisztián hatékony jogorvoslatban. A Kúria, mint harmadfokú bíróság, s a felülvizsgálat során is kiüresítve a hatékony jogorvoslathoz való jogot, puszta formalitásként kezelte a jogorvoslat kérdését. A Kúria eljárása ugyan törvényes volt, harmadfokú eljárását a Be. másodfellebbezést korlátozó 615. szakasza, míg a formális felülvizsgálatot a 650. § (2) bekezdése támasztotta alá, ami nem teszi lehetővé a felülvizsgálat során a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás támadását. A Bhar.I.690/2018/12. számú ügydöntő ítéletből és a felülvizsgálatot lezáró Bfv.X.430/2020/9. Számú végzés indokolásából kiderül, hogy a Kúria bírái a megismételt másodfokú eljárásban hozott megalapozatlan ítéletet és a benne megállapított tényállást érdemi vizsgálat nélkül megalapozottnak találták, s arra alapozták következtetéseiket: Ha a vádlott lúggal leöntötte a sértett nemi szervét, akkor ezzel súlyos testi sértést követett el. Így következtettek a Kúria bírái. Ez makulátlanul logikus, de ha megalapozatlan a másodfokú bíróság által megállapított tényállás, akkor ez a briliáns következtetés mit sem ér. Márpedig megalapozatlan.

A Fővárosi Ítélőtábla megismételt másodfokú eljárásban hozott 16.Bf.212/2017/71. számú ítélete megalapozatlan, mert a vádlott bűnössége nem bizonyított.

1. Renner Erika nem ismerte fel maszkos támadójában egykori partnerét.

   „Az elsőfokú bíróság iratszerűen rögzítette az ítélet 5. oldal harmadik bekezdésében, hogy a sértett az eljárás során egyetlen alkalommal sem tett olyan nyilatkozatot, hogy a támadójában a vádlottat egyértelműen felismerte, illetve a 9. oldal utolsó bekezdésében, hogy határozott nyilatkozatot soha nem tett a vádlottra.

   A sértett kihallgatásai alkalmával konkrétan soha nem nevezte meg a vádlottat elkövetőként.” (Bf.212/2017/71. számú ítélet 57. oldal lap alja)

   Ezt akkor sem lehet felróni az áldozatnak, ha történetesen tényleg Bene Krisztián lett volna a támadója, de más lenne a helyzet, ha felismerte volna.

2. A felismerésre bemutatás eredménye nélkülözte a bizonyítóerőt, mert a tanú a rendőrségen összetalálkozott az ügyvédje társaságában bemutatásra várakozó gyanúsítottal. A tény a másodfokú ítélet indoklásából kiderül:

   „Tóth Györgyné tanú a rendőrség aulájában is látta a terheltet. Ezzel kapcsolatban kiemelendő, hogy erről a tanú maga tett említést a felismerésre bemutatás utáni kihallgatásakor, előadta, hogy amikor megérkezett, az aulában több személy, legalább nyolcan várakoztak és közülük egy télikabátban, sálban lévő ember nagyon méregette őt, látta, hogy megismerte, hogy tudja, hogy találkozott már vele. Ekkor egymásra néztek és megismerte azt a férfit, aki a lépcsőházban mellette elhaladt. Mivel a személy felismerte a tanút és a tanú felismerte a személyt, máshonnan nem emlékezhetett rá (nyomozati iratok 903. oldal). Ezt megismételte a pótnyomozás során is (pótnyomozati iratok 87. oldal). Az elsőfokú eljárás során elmondta továbbá, hogy arra nagy hangsúlyt fektettek, hogy ne lássák egymást, véletlen volt, hogy akkor meglátták egymást (elsőfokú iratok 15. számú jegyzőkönyv 15. oldal). Ezt a hatóságoktól független, véletlen találkozást erősítette meg a megismételt másodfokú eljárásban tett nyilatkozata is, miszerint meg is lepődött, hogy miért vannak ott egyszerre, mert arról volt szó, hogy nem fogja tudni, hogy ő ki és nem találkozik vele (Fővárosi Ítélőtábla 16.Bf.212/2017/48. számú jegyzőkönyv 23. oldal).” (Bf.212/2017/71. számú ítélet 63. oldal utolsó albekezdése)

   A gyanúsított természetesen visszanézett az őt fixírozó tanúra, akinek akár a médiából is ismerős lehetett Bene Krisztián arca. A jámbor tanúval a nyomozóknak sikerült elhitetniük a véletlen találkozás verzióját, ami egyébként nem is zárható ki, a nyomozók gondatlanságára tekintettel. Azonban a felismerésre bemutatás eredményének bizonyítóereje szempontjából közömbös, hogy a találkozásra véletlenül került-e sor. Az ilyen találkozással befolyásolt felismerésre bemutatás eredménye nélkülözi a bizonyítóerőt, semmiképpen sem alkalmas annak bizonyítására, hogy a gyanúsított azonos a tanú által a bűncselekmény ideje körüli időpontban a tetthelyhez vezető lépcsőházban látott személlyel. Egy kriminalisztika jegyzet szerint:

   „A fogadás szakasza. A gyanúsítottat olyan időpontra idézzük be és olyan helyen várakoztassuk (amennyiben ez egyáltalán szükséges), hogy ne találkozhasson az ügy más szereplőivel.

   Nemcsak az a veszély áll fenn, hogy összebeszél valakivel, hanem felismerésre bemutatáskor is joggal hivatkozhat arra, hogy a tanú azért ismerte fel, mert néhány perce vagy órája találkoztak a folyosón. Előfordulhat az is, hogy egy ilyen találkozás miatt egy újabban felkutatott sértettel való szembesítés elveszíti váratlanságát stb.” (Dr. Ibolya Tibor: Kihallgatási taktika a nyomozásban 40. oldal, 2-3. szakasz, http://ibolyatibor.atw.hu/Sajat/3.pdf)

3. A vádlott bűnösségének a sértett által támadójának tulajdonított ismeretekre alapozott bizonyítása – Csiha Gábor érvelése – azért érvénytelen, mert a támadónak nem kellett rendelkeznie a neki tulajdonított ismeretekkel, és a sértettet a támadóhoz hasonló mértékben ismerő személyek három fős listája – volt férj, élettárs és Bene Krisztián – teljességének ellenőrzésére nincs mód. Márpedig Csiha Gábor a volt férj és az élettárs bűnösségének kizárásával következtetett a vádlott bűnösségére.

   „Megvizsgálva a vádlotti védekezés másik irányát, miszerint más volt az elkövető, az ítélőtábla osztotta a Kúria határozatának [75] bekezdésében foglaltakat, miszerint a bűncselekményt olyan személy követhette el, aki ismerte a sértettet és tisztában volt a sértett napi időbeosztásával, szokásaival. Ez alapján a lehetséges elkövetők száma viszonylag jól behatárolhatóvá válik.” (Bf.212/2017/71. számú ítélet 70. oldal 2. szakasz)

   A 73. oldalig tartó „bizonyítás” vége valóban a volt férj és az élettárs bűnösségének kizárásával következtet a vádlott bűnösségére:

   „Holles Gábornak (a sértett volt férjének) és Balogh Attilának (a sértett jelenlegi élettársának) az alkata, a szemszíne nem egyezik azzal, amit a sértett látott. Ezen túl megállapítható, hogy mindketten dohányoznak, ellenben a sértett a vallomásában kifejezetten arról nyilatkozott, hogy semmilyen jellegzetes szagot, illatot nem érzett. Mindkét személy kérdésre előadta, hogy egészségügyi végzettségük nincs (elsőfokú iratok 15. számú jegyzőkönyv 17. oldal, Fővárosi Ítélőtábla 16.Bf.212/2017/48. számú jegyzőkönyv 51. oldal), ezzel ellentétes tény sem merült fel az eljárás során. Arra sincs semmilyen adat, hogy e két személynek bármilyen indítéka lett volna ilyen jellegű cselekményt elkövetni. Ugyanis az eljárás adatai alapján a sértett és 16. sz. tanú a válás óta is jó kapcsolatot ápoltak (Székelyi Csilla nyomozati iratok 467. oldal, 30. sz. tanú nyomozati iratok 481. oldal, Holles Dénes nyomozati iratok 488. oldal, Monostori Katalin nyomozati iratok 495. oldal, Holles Gábor nyomozati iratok 505. oldal). Balogh Attila, a sértett jelenlegi élettársa, akkor még csak pár hónapja ismerkedett meg a sértettel, esetében sem merült fel semmi olyan körülmény, mely alapján bármilyen indítékra lehetne következtetni. A védelem által a Kúria Bhar.III.574/2017/12. levélben hivatkozottak - miszerint egy korábban becsatolt levél tartalma szerint Balogh Attila a vádbeli esetet megelőzően megbízott egy személyt, hogy a sértettnek okozzon sérülést maró szerrel, hogy így próbálja meghódítani a sértettet és a vetélytársát tönkretenni - alátámasztást nem nyertek (Kúria Bhar.III.574/2017/17. határozat feljelentés elutasításáról).

   A védelem hivatkozott továbbá arra, hogy a bűncselekmény elkövetője lehetett egy ismeretlen személy, vagy egy olyan, akivel a sértettnek konfliktusa volt (kutyasétáltatás során megismert alkalmi ismerőse, meglévő vagy éppen elhárított szexuális vagy azt nélkülöző kapcsolata). A sértett gyermekei és barátnői nem számoltak be arról, hogy tudtak ilyen személyről, a sértett sosem panaszkodott ilyen emberre nekik. Másrészt egy ismeretlen személy, még ha például ki is figyelte a sértett időbeosztását, az egyéb szokásait (pl. hevederzár használata), tulajdonságait (pl. gerincbántalom) nem tudhatta. Illetve esetében hangeltorzításra nem lett volna szükség, illetve a szakértői véleményeket figyelembe véve a két szer együttes alkalmazásával és injekció beadásával nem bajlódott volna.

   Mindezekre figyelemmel összességében megállapítható, hogy jelen ügyben nem merült fel olyan hitelt érdemlő bizonyíték, amely alkalmas lett volna arra, hogy a vád/elsőfokú ítélet verziójával szemben ésszerű kételyeket ébresszen. A vádlott bűnössége ítéleti bizonyossággal bizonyított.” (Bf.212/2017/71. számú ítélet 72-73. oldal)

   A sértett gerincbántalmáról például egyáltalán nem kellett tudnia támadójának, mert azt anélkül is láthatta, hogy a sértett fektében nem tudja letenni a lábát:

   „Renner Erika már a nyomozás során, majd az elsőfokú tárgyaláson is beszámolt arról, hogy miután az elkövető a földre fektette, a felhúzott térde alá csizmát és a kutya pórázát tette (nyomozati iratok 297., 331. és 335. oldal, elsőfokú iratok 15. számú jegyzőkönyv 7. oldal). A sértett elmondta azt is, hogy gerincbántalma miatt nem tud úgy oldalt feküdni, hogy a lába a földre ér, erről a vádlott is tudott, mert abban a kórházban kezelték, ahol dolgozott (nyomozati iratok 341. oldal).” (Bf.212/2017/71. számú ítélet 72. oldal alulról 2. szakasz)

   A felismerhetővé válást pedig minden valamelyest intelligens bűnöző kerüli, ezért a hang elváltoztatása és maszk használatában semmi különös nincs, ha a támadó életben kívánta hagyni áldozatát. A kombinált anesztézia alkalmazása szakértelemre vall. Ha a támadó esetleg nem is kívánta megcsonkítani, csupán megerőszakolni áldozatát, a midazolámos altatás akkor sem elégséges, mert a sértett erős ingerre felébredhetett volna, dulakodva, vagy segítségért kiáltva akadályozhatta volna az akciót. Bár a sértettnek ilyesmi éber állapotban se jutott eszébe. A ketamin hatása önmagában viszont nem lett volna elég tartós. Az elkövető így Bene Krisztián kollégája is lehetett.

4. A vádlott bűnösségének az alibi megdőltén alapuló „bizonyításában” a vádlotti védekezés összességére való hivatkozást ép ésszel felfogni nem lehet:

„Az elkövetési időre a vádlottnak nincs igazolt alibije. Önmagában az elkövető kilétének igazolására az alibi megdöntése - általánosságban - nyilvánvalóan nem alkalmas. Jelen ügyben azonban a vádlotti védekezés összességére figyelemmel kizárható, hogy a hamis alibi előadása ne az általa megvalósított bűncselekmény leplezését szolgálta volna.” (Bf.212/2017/71. számú ítélet 56. oldal 2. szakasz vége)

A VV Fanni ügy

A Fővárosi Törvényszéken 21.B.1261/2019, majd másodfokon a Fővárosi Ítélőtáblán 16.Bf.38/2023. ügyszámon folyt B.L. – valóságshow szereplő sértett ügyben hozott ítéletek számomra még nem hozzáférhetőek. Ám figyelemmel arra, hogy holttest teljes hiányában a sértett halála nem bizonyítható, a vádlottat emberölésben bűnösnek kimondó ítéletek nyilvánvalóan megalapozatlanok.

A darnózseli ügy

A darnózseli ügyben a Kúria is hibázott, mert a Tatabányai Törvényszék, mint elsőfokú bíróság 17.B.419/2017/39. számú megalapozott felmentő ítélete folytán lehetőség nyílt volna a Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság megalapozatlan Bf.I.38/2019/16. számú ítéletének hatályon kívül helyezésére, azonban a Kúria bíráinak figyelmét elkerülte a megalapozatlanság, a büntetést, s a bírói hibát súlyosbították a Kúria Bhar.III.1.530/2019/23. számú ügydöntő ítéletével.

A darnózseli ügyben VV Fanni ügyhöz képest annyiban szerencsésebb volt a nyomozás, hogy a Zseli réten begyűjtött maradványok alapján az áldozat halála biztonsággal megállapítható volt. E maradványok vizsgálata alapján azonban nem lehetett megállapítani az idegenkezűséget. A másodfokú bíróság ítéletében szereplő indoklás szerint azon az alapon lenne kizárható az idegenkezűség valamennyi alternatívája, hogy míg arra találtak némi bizonyítékot, hogy a sértett halálát a vádlott okozhatta, addig az idegenkezűség alternatíváira semmiféle bizonyíték sem mutat:

„Az első fokú bíróság ugyanakkor a megalapozott tényekből figyelmen kívül hagyva, hogy azok összeolvasásából mi következik, a szükséges végkövetkeztetést nem vonta le.

Ehhez külön kell vizsgálni a vádlotton kívül álló azon lehetséges okokat, amelyek összekapcsolhatóak a sértett halálával:

1. öngyilkosság

2. egészségügyi okra visszavezethető, valamely hirtelen jelentkező elváltozás

3. vádlottól független, kívülálló személy, vagy személyek szerepe, sértett elleni erőszakos cselekmény

4. valamely banális, véletlen előidézte balesetszerű ok.

I./

A felsorolt négy eshetőlegességre semmiféle bizonyíték nincs, márpedig ítélkezési tevékenység csak erre alapozható, valamennyi lehetőség elméleti alapokon nyugszik.

Az pedig nem helytálló, hogy az ügyben csupán a terhelt irányába folyt feltáró munka, az ügyiratok ezt egyértelműen cáfolják.” (Bf.I.38/2019/16. számú ítélet, anonimizált változat 15. oldal)

Ez azonban nem igazi bizonyítás. Az érvelés a védelemre hárítja a bizonyítás terhét, ahelyett, hogy az idegenkezűséget bizonyítaná, a védelemtől vár bizonyítékot az idegenkezűség valamely alternatívájára, esetleg arra, hogy más ölte meg a sértettet.

Összegzés

Bár a bírók az eljárási szabályokat többnyire gondosan betartják, és a tényállás bizonyítását illetően is erre törekednek, hangsúlyozva, hogy a bizonyításnak zárt logikai láncot kell alkotnia, s sziklaszilárdan meg is vannak győződve róla, hogy az általuk elfogadott bizonyítás megfelel ennek a követelménynek, mégis gyakran logikai hiba csúszik a bizonyításba. A zárt logikai lánc követelménye a bírók közt elterjedt hiedelemmel ellentétben nem jelenti azt, hogy ha egyetlen láncszem gyengének bizonyul, akkor az egész bizonyítás hajítófát nem ér, ez csak az irredundáns bizonyítás esetén érvényes ilyen általánosságban. Egy bizonyítás esetleg megállhat, akkor is, ha egy tanúvallomás, amely nem képezi sarkalatos részét a bizonyításnak megdől. Azonban az itt tárgyalt ügyek esetében olyan súlyos logikai hibát követett el a vádló, hogy a bizonyítások valóban menthetetlenek. A VV Fanni ügy esetében egyelőre nem tudom pontosan, miféle logikai hibát követtek el, mivel nem ismerem az ügyet, s az ítéletek még nem hozzáférhetőek, csak azt állapítottam meg kétséget kizáróan, hogy az emberölés tényállása megalapozatlan.

Az darnózseli és a lúgos orvos ügyben félrevezették a bíróságot. Minden bizonnyal a VV Fanni ügyben is. A lúgos orvos ügy pikantériája, hogy a sértett jogi képviselői arra használták a sértett szavahihetőségének általuk felépített mítoszát, hogy a sértett megalapozatlan állításait felhasználva vezessék félre az ügyészséget és a bíróságot. Azonban a félrevezetés nem mentség az ügyészségnek és a bíróságnak, mert ők is észrevehették volna a logikai hibákat.

Az igazságszolgáltatás – nem csupán hazánkban – különösen hajlamos hibázni politikailag fontos ügyekben. A felvilágosult országokban is kísért még a múlt, amikor a nők valóban súlyos hátrányt szenvedtek, s a nők elleni bűncselekmények ma is a legfelháborítóbb bűncselekmények közt vannak Ezért a nők ügye valóban rettenetesen fontos. De egy áldozat igazsága akkor sem lehet előbbre való a tisztességes eljárás követelményénél. A bíróknak néha nagyon keménynek kell lenniük az áldozattal szemben is. Ez lélektanilag is megterhelő a bírónak, ráadásul a MeToo jellegű szervezetek médiatámogatásuk révén komoly nyomást képesek gyakorolni az igazságszolgáltatásra. Gál András ügyvéd és Mérő Vera kimondottan ezzel a céllal hozták létre Nem tehetsz róla, tehetsz ellene alapítványukat, meglehet őszinte jó szándékkal. Gál András a lúgos orvos és a darnózseli ügyben a sértetti oldal jogi képviselőjeként a hatóságot félrevezetve, és média kapcsolatait latba vetve nyomást gyakorolva az igazságszolgáltatásra csikart ki megalapozatlan ítéleteket. Megértjük az ügyvédnek a nők ellen elkövetett aljas bűncselek feletti őszinte felháborodását, az igazságszolgáltatás törvényességét azonban mindenáron meg kell védeni.

Médiabíráskodás nyomására több nevezetes ügyben is megalapozatlan ítéletek születtek. Az Emberi Jogok Európai Bíróságához intézett kérelemben vádiratot fogalmaztam meg igazságzolgáltatásunkkal szemben.

Renner Erika bátran állíthatta volna, hogy lerántotta támadója maszkját és látta, hogy Bene Krisztián volt. Ez nyilván hazugság lenne, de soha se derült volna ki, ha ehhez tartja magát. Mit mondhatott volna erre Bene Krisztián? Frappáns válasz lett volna, ha felkiált, hogy hazudik, s egyben bizonyíték bűnösségére. Renner Erika azonban első kihallgatásakor nem kockáztatta meg, hogy Bene Krisztiánt megvádolja. Nyilván azért, mert nem ismerte fel. Ezek után megkésve előrukkolni a felismeréssel valóban gyanús lett volna. Jogi képviselőivel nyilván megtanácskozták, hogyan lehet megnyerni a vámon, amit vesztettek a réven.

Elkezdték sulykolni Renner Erika szavahihetőségét. Milyen ember ez, aki akkor se hazudik, amikor a lebukás legcsekélyebb kockázata nélkül tehetné? Ő a megtestesült szavahihetőség. De mire jó ez, kérem? Hát arra, hogy a hölgy zseniális következtetései alapján bizonyítható a vádlott bűnössége. Hetet havat összehordott Renner Erika, hogy mi mindent kellett tudnia róla támadójának. A kutyasétáltatás időpontját. Na azt ugyan miért? Mert a reggeli kutyasétáltatásra induló Erikát támadta meg. De ettől nem kellett tudnia a kutyasétáltatásról. A támadó odament reggel, és mázlija volt, mert Erika kijött, ami egyébként várható volt. Valamikor reggel kutya nélkül is elindult volna. Erika gerincbántalma és klausztrofóbiája a helyszínen kiderült a támadónak. A hevederzárat azért zárhatta a támadó a kezébe adott kulccsal, mert az ajtónyitáskor a hevederzár surrogását hallotta, ami eltér a közönséges zár zajától, s ezért juthatott eszébe azt zárni. A támadónak tehát az ég világon semmit sem kellett tudnia Erikáról a címén kívül. Ha ötletszerűen választotta ki áldozatát, akkor még a címet se kellett tudnia. De a cselekményből valamilyen szexuális jellegű motívumra lehet következtetni. Lehet, hogy egy nagyon rosszul kivitelezett nemi erőszak történt. És a DNS nyomok eltávolításához használt vegyszer okozhatta a sérüléseket.

De folytassuk a remekbe szabott bizonyítást! Renner Erikát csakis három személy ismerte annyira, mint támadója. Na ezt meg honnan szedték? Csakis a sértettnek lehetett erről fogalma, azonban a lista teljessége éppen ezért semmiképpen sem ellenőrizhető. Nagy kár, mert innen már szinte kikezdhetetlen a bizonyítás. Renner Erika ugyanis garantáltan megszimatolta volna volt férje vagy élettársa bagószagát, így ezek bűnössége kizárható, így a vádlott bűnösségére következtetett Csiha Gábor ügyész, akit az említett hibák nem zavarták.

A manipulált felismerésre bemutatás eredménye nélkülözi a bizonyítóerőt, mert a nyomozóknak nem sikerült elkerülniük, hogy a tanú a rendőrség aulájában találkozzon az ügyvédje társaságában bemutatásra várakozó gyanúsítottal.

A VV Fanni ügyben a holttest maradványainak hiányában az se bizonyítható, hogy Fanni halott. Lehet, hogy szexrabszolgaként sínylődik. Más lehetőségek is felmerülnek, de ennyi untig elég. Ha nem bizonyítható a halála, akkor az emberölés még kevésbé. Az inkompetens Ujvári Ákos kollégiumvezető bíró a lúgos orvos és a VV Fanni ügyben egyaránt megalapozatlan ítéletet hozott.

A darnózseli ügyben a maradványok alapján megállapítható volt, hogy a hentes felesége elhunyt, de hogy miként, az nem. Ezért lehetséges például, hogy baleset áldozata lett. A bíróság a bizonyítékok hiányára hivatkozva, valójában alaptalanul zárta ki ezt a lehetőséget.

Következtetéseim a megalapozatlan bírósági határozatok alapos tanulmányozásán alapulnak.