1. Új típusú koncepciós perek

„Ezek a közvetett bizonyítékok azonban egy ügyön belül sem alkotnak feltétlenül egyetlen zárt logikai láncolatot, lehetséges, hogy egymás mellett több láncolat is kialakítható, amelyek mind ugyanazon vádlott személyére mutatnak, de nem kapcsolhatók össze, mégis valamilyen zárt rendszert alkotnak." (Ibolya Tibor: Egy önkényuralmi bizonyítékértékelési elmélet továbbéléséről, Magyar Jog, 2015/9., 532-534. o.) – fogalmazta meg napjaink új típusú koncepciós pereinek alapötletét dr. Ibolya Tibor büntetőjogi legfőbb ügyész helyettes, annak idején fővárosi főügyész a Fővárosi Ítélőtáblának a Biszku perben hozott megalapozott hatályon kívül helyező végzésére reflektáló írásában. Koncepciós perre Biszku esetében nem azért lett volna szükség, mert olyan makulátlan személyiség volt, de elmúlt egy kis idő, megfogyatkoztak a tanúk, eltűnhettek a bizonyítékok, ha voltak is. Szörnyűséges elvtelenség lenne azt mondani, hogy általában helytelenítjük a koncepciós pereket, de példának okáért Biszku esetében ez is megengedett. Biszkura vonatkozó véleményünk azonban jottányit se változtat a koncepciós pereket elítélő álláspontunkon.

A főügyész Biszku Béla felelősségre vonása céljából kiagyalt ötlete a tisztességes bírósági eljáráshoz való alapvető jogot ásta alá. Az általa megengedni javasolt érveléseket illetően ugyanis nem mond semmit arról, hogy azok mikor tekinthetőek az In dubio pro reo elv értelmében elfogadható bizonyításnak. A (zárt logikai láncot alkotó) deduktív bizonyítás kétséget kizáró bizonyosságot akkor szolgáltat, ha a közvetlen bizonyítékértékelésből származó állítások igazak és a logikai következtetések helyesek. A dr. Ibolya Tibor által támadott deduktív következtetés ezért helyes bizonyítékértékelés esetén mindig megfelel az In dubio pro reo elvnek, míg az általa vázolt bizonyítási módszerre vonatkozó hasonló állítás megfogalmazásának lehetőségét nem körvonalazta, mivel erre nincs lehetőség. Közelebbről nem határozta meg, hogy mit ért a különálló logikai láncok által alkotott zárt rendszeren, amennyiben nem azt, hogy azok valójában egyetlen zárt logikai láncot alkossanak.

Ibolya Tibor ötlete prímán működik. Biszku Béla csak azért úszta meg, hogy Ibolya Tibor új típusú koncepciós pereinek első áldozata legyen, mert előbb meghalt. Hogy mi az újdonság Ibolya Tibor koncepciós pereiben? A tradicionális koncepciós perekben politikai koncepció alapján szemelték ki az áldozatot, kitaláltak egy – általában ugyancsak politikai – bűncselekményt, többnyire valamiféle hazaárulást, és beismerő vallomást csikartak ki. Ibolya Tibor ötletének az újdonsága az, hogy a per többé-kevésbé plauzibilis vádon alapszik – hisz az ügyészség koncepciós pereinek általában éppen az az indítéka, hogy egy bűnügyben szeretne az ügyészség eredményt elérni, melyben már van egy kellőképpen gyanús gyanúsított –, ezért nincs szükség a vádlott együttműködésére. Ha a bírók együttműködnek az ügyészséggel, akkor a vádlott teljesen erőszakmentesen elítélhető, függetlenül attól, hogy ténylegesen bűnös-e.

Ibolya Tibor nem a kisujjából szopta "zseniális" ötletét. Tremmel Flórián iskolája a büntetőjogi bizonyítás fogalmának hasonló parttalan kitágításával kísérletezik, ami sajnálatosan illeszkedik a jogtudomány pezsgő, ám a ítéleti bizonyosság szempontjából éppen ezért hanyatló nemzetközi trendjébe. Az ilyen kísérletezés szétzilálja a jogegységet az ítéleti bizonyosság tekintetében. Ezt azzal az érveléssel igyekeznek magyarázni, hogy két bíró (vagy két tanács) eltérően ítélhet. Ez természetesen igaz. Azonban a terhelt terhére értékelt tények tekintetében az In dubio pro reo elv korlátozást jelent. Ha bizonyítható egy büntetőjogi tényállás, akkor ennek a körülménynek a figyelmen kívül hagyása a bíróság részéről még csak nem is hiba, ha a vádló nem adott elő megfelelő bizonyítást. Azonban, amennyiben a terhelt terhére értékelhető tény nem bizonyítható kétséget kizáróan – speciálisan, ha a vádlott valamely vádpontban ártatlan –, a tekintetben nincs alternatív döntési lehetőség az In dubio pro reo elv értelmében. A terhelt terhére kétséget kizáróan nem bizonyított tényt értékelő bíró súlyos hibát követ el. Ítélete megalapozatlan, és a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot az ártatlanság vélelme tekintetében alaptörvény-ellenesen sértő.

2. „A gép forog, az alkotó pihen”

Ibolya Tibor ötlete a legfőbb ügyész helyettes további beavatkozása nélkül is tökéletesen működik. Ibolya Tibornak persze nincsenek skrupulusai, ha úgy ítéli, hogy bele kell avatkozni egy bírósági eljárásba, a média rendelkezésére áll, példának okáért a lúgos orvos ügyben a hatályon kívül helyező végzésen fennakadó Ibolya Tibor begyepesedett bírókat emlegetve bizonygatta, hogy a Kúria ügydöntő ítéletet is hozhatott volna. Furcsa, de Ibolya Tibornak mindebben igaza volt, és mégsem volt igaza, mert ő a vádlott elítélését várta volna a Kúriától, de a feltételei csak a felmentésnek voltak meg. A Kúria begyepesedett bírái csak formai hiányosságokat találtak a másodfokú ítéletben, de a vádlott bűnösségének érvénytelen bizonyítása a sértett által összehordott ostobaságok alapján nagyon is kedvükre való volt, és a megismételt eljárást lefolytató bíróságnak arra nézve adott útmutatást a Kúria hatályon kívül helyező végzése, hogy egyes elmulasztott bizonyítási eljárásokat pótolva, hogyan csinosítsák ki az érvénytelen bizonyítást, miszerint támadója annyi mindent tudott a sértett napi rutinjáról, körülményeiről és egészségi állapotáról, hogy ennek alapján csak három személy jöhet szóba elkövetőként, s közülük csakis Bene Krisztián lehetett az elkövető, mert a másik kettőt a sértett felismerte volna bagószagáról. Dr. Ujvári Ákos kollégiumvezető és tanácsa a megismételt másodfokú eljárásban nagyjából azt cselekedte, amit megkövetel a Kúria. A hatályon kívül helyező végzést hozó bírók taktikázása bevált. A megismételt másodfokú eljárás újabb megalapozatlan ítélete után hatályba lépett az új Be., a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény, így annak 615. szakasza kihúzta a talajt a vádlott másodfellebbezése alól, a Be. 619. § (1) bekezdése pedig a tényállás perdöntő részét támadhatatlanná nyilvánította. Így a Kúria, mint harmadfokú bíróság nem foglalkozhatott a tényállás megalapozottságának vizsgálatával, miszerint dr. Bene Krisztián a sértettet lúggal leöntve súlyos sérüléseket okozott. A Be. 650. § (2) bekezdése értelmében ez a tényállás a dr. Bene Krisztián alkotmányjogi panasza ügyében hozott AB határozat által elrendelt felülvizsgálatban sem volt támadható. A kúria öttagú tanácsa nem is foglalkozott a tényállás megalapozottságának kérdésével, csupán iratellenesen azt állította végzésében, hogy a Kúria, mint harmadfokú bíróság már elvégezte a tényállás megalapozottságának vizsgálatát. A főügyész beavatkozására látszólag semmi szükség sem volt, a bírók maguktól is mindent elrendeztek volna. Azonban mégsem volt az teljesen felesleges. Jól érzékelte Ibolya Tibor, hogy a Mérő Vera vezetésével a sértett védelmére kelt feminista tábor megnyugtató szavakat vár. Azt mégsem mondhatta, hogy ne féljenek, itt a zsebemben a bíró és az ítélete, inkább kicsit megrótta a Kúria bíráit. A megismételt másodfokú eljárásban hozott ítélet megalapozatlansága nyilvánvaló, hiszen, amit már hárman tudhattak a sértettről, azt bárki más is megtudhatta, így a vádlott bűnösségére elfogadott bizonyítás érvénytelen, ha nem is vizsgálták többé érvényessége kérdését.

Az elmebeteg dr. Gál András ügyvéd – aki médiabíráskodással csikar ki sorozatos megalapozatlan ítéleteket a társadalom mozgósítására alkalmas botrányos bűnügyekben, példának okáért a darnózseli és a lúgos orvos ügyben – a Novák Katalin köztársasági elnök lemondásához vezető botrány kapcsán adott interjúban a bicskei pedofil ügyben a gyermekotthon igazgatóját elítélő tanácsot teljesen alkalmatlannak nevezte, mert a másodrendű vádlott felfüggesztett büntetésével elégedetlen volt. Elégedetlensége talán nem alaptalan, mert a másodrendű vádlott beismerte fajtalankodását, így bűnösségéhez aligha fér kétség, ha a beismerés indokolja is a büntetés mérséklését. Azonban Gál András nem gondolt arra, hogy ha a bírók teljesen alkalmatlanok, az ítéletüket egyéb tekintetben is kétségessé teszi. De pusztán Gál András véleménye alapján nem vonnék kétségbe jogerős ítéleteket. Az alapügyben hozott ítéletek pedig nem lettek közzétéve, így azokat nem véleményezhetem. A pedofil ügyhöz kapcsolódó kényszerítési ügyben azonban nem történt kényszerítés. A kiskorú sértett azért vonta vissza vádjait, hogy a hírbe hozott intézmény a gyermekvédelmi gyám döntését felülbírálva visszafogadhassa. A Kúria a köztársasági elnök lemondásához vezető kegyelmi botrányt kirobbantó Bfv.III.1.191/2022/13. számú végzésének [3] bekezdése szerint:

„– A gyermekotthonban elhelyezett kiskorú M. K. I. sértett 2016. szeptember 22. napján gyermekvédelmi gyámja, az 1. számú tanú felé jelezte, hogy az I. r. terhelt részéről szexuális cselekmény érte. A gyermekvédelmi gyám ezt a jelzést követően haladéktalanul gondoskodott a kiskorú M. K. I. sértett azonnali kiemeléséről és másik gondozási helyre történő elszállításáról; felettesét, valamint az intézmény fenntartóját tájékoztatta minderről, továbbá a megyei rendőr-főkapitányság felé 2016. szeptember 23. napján megtette feljelentését.

– Az I. r. terheltet a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság főigazgatója – mint munkáltató – személyesen 2016. szeptember 23. napján mentesítette munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól figyelemmel a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatósághoz 2016. szeptember 23. napján hivatalos úton érkezett, gyermekvédelmi és gyámügyi „szexuális abúzus a b.-i gyermekotthonban tárgyú” bejelentéssel összefüggésben. Ennek okán az I. r. terhelt tudomással bírt arról, hogy szexuális visszaélésre utaló cselekmények miatt hatósági eljárás van vele szemben folyamatban, és annak érdekében, hogy a hatósági eljárás folyását nehezítse a gyermekotthonban elhelyezett és vele függőségi viszonyban lévő kiskorú M. V. V.-nek jelezte, hogy jó lenne, ha a kiskorú M. K. I. sértett visszatérne a gyermekotthonba.

– Erre a jelzésre a kiskorú M. V. V. másnap, vagyis 2016. szeptember 24. napján C.-re utazott, majd a kiskorú M. K. I. sértettet mintegy megszöktetve visszatért B.-re, és az esti órákban mindketten megjelentek a gyermekotthonban. M. V. V.-nek az utazásra a II. r. terhelt adott pénzt. A visszatérésükről tudomást szerzett a továbbra is a gyermekotthon területén lakó I. r. terhelt, aki a kiskorú M. K. I. sértettet és a kiskorú M. V. V.-t az irodájába hívta, és megkérdezte a kiskorú M. K. I.-től, hogy szeretne-e visszatérni a gyermekotthonba. Az igenlő választ követően az I. r. terhelt közölte a kiskorú M. K. I. sértettel, hogy ezért tennie is kell.

– Az I. r. terhelt intézményvezetőként megszerzett hatalmi pozícióját felhasználta akkor, amikor világossá tette a kiskorú M. K. I. sértett számára, hogy a gyermekotthonba csak akkor térhet vissza, megszokott környezetében csak akkor élhet tovább, illetve unokatestvérével mint egyetlen hozzá közel álló rokonával, a kiskorú M. V. V.-vel akkor tartózkodhat együtt az intézményben, ha a gyermekvédelmi gyám előtt megtett, rá nézve terhelő vallomását visszavonja.”

Az idézet utolsó szakaszában a bíróság megalapozatlanul interpretálja a tények világossá tételét hatalmi pozícióval való visszaélésként. Azt már nem tették világossá a sértett előtt, hogy az átmeneti elválást elviselheti, vagy a gyermekek kezdeményezhetik a sértett rokonának a sértettel együtt való elhelyezését másik intézményben. A sértettet mémileg félrevezették, de nem kényszerítették. A kiskorú sértettet félrevezetve befolyásolták ugyan rokonához fűződő érzelmi kötődése révén, de ez mit sem változtat azon, hogy a gyermekvédelmi gyámnak a gyermek elhelyezésére vonatkozó döntése a sértett vádjainak fenntartása esetén nem lett volna felülbírálható. Ezért a vádlottakat fel kellett volna menteni a megelőző eljárásokban. A Kúria felülvizsgálata során erre már nem volt lehetőség, mivel a Be. 650. § (2) bekezdése értelmében a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás felülvizsgálati indítványban nem támadható, amint e bekezdés a lúgos orvos ügyben folyt felülvizsgálat eredményét is meghatározta.

A darnózseli ügyben az áldozat fellelt maradványai alapján nem volt megállapítható az idegenkezűség, VV. Fanni pedig elvileg ma is életben lehet. Halálát annak alapján állapították meg a Fővárosi Ítélőtábla „bölcs” bírái, hogy feltételezett halála óta szüleivel nem tartotta a kapcsolatot, nem telefonált, és kutyáit is elhanyagolta, és – a bírók szerint – a vádlottat zavarta volna tevékenységében, ha életben van. Ezek az okoskodások semmi szín alatt nem nevezhetőek kétséget kizárónak.

A MeToo is gyakorta él a médiabíráskodás eszközével. Weinsteint csupa sok éves ügy alapján ítélték el, amelyek aligha voltak „beyond a reasonable doubt” bizonyítottak. Pistorius nyilvánvalóan megölte barátnőjét, Reva Steankempet, nem is tagadta bűnösségét, de a szándékosság bizonyítása teljesen alaptalan volt. A bíró nem akarta elhinni a vádlott hihető verzióját, miszerint azt hite, hogy a mellékhelyiségben – melynek ajtajára ijedtében lövéseket adott le – betolakodó rejtőzik. A megalapozatlan ítéletet Pistorius esetében is médiabíráskodás előzte meg.

3. Ibolya Tibor vesszőparipája

Adós maradtam egy indokolással, hogy miért „fasisztáztam le” Ibolya Tibor legfőbb ügyész helyettest. Nem bíróságként ítélkezek az hitvány ostoba ügyész felett, ezért nem célom túlzottan alapos indokolást adni, csupán azt kívánom megmutatni, hogy nem dobálódzom vaktában súlyos erkölcsi ítéletet kifejező szavakkal – ahogy némely politikusok teszik –, hanem komoly alapja van állításomnak. E célból elegendő rámutatni, hogy amellett, hogy Ibolya Tibor a bűnüldözés eredményessége érdekében bíróságaink bizonyítékértékelési joggyakorlatának igazságszolgáltatásunk jogállami törvényes jellegét súlyosan csorbító önkényes jellegű módosítását kezdeményezte, és vezető ügyészként részt vett a törvénytelen állapotok megvalósításában, bizonyos kriminalisztika-történeti írásai rasszista beállítottságáról tanúskodnak.

Ibolya Tibor vesszőparipája a rémséges dánosi rablógyilkosság. A dánosi Szarvas csárdában történt négy áldozatot követelő rablógyilkosság ügyében vándorcigányokra terelődött a gyanú, s az akkoriban még újdonságszámba menő dactyloscopiai módszerrel az egyik gyanúsított ujjlenyomata alapján sikerült bizonyítani, hogy a tetthelyen megfordult. Azonban a bűnügyben folytatott bírósági eljárásban a vádlottak bűnösségének bizonyítása hagyott némi kívánnivalót maga után. A dokumentumok elkallódása folytán a bűnügy komoly kriminalisztikatörténeti kutatásra alkalmatlan. Ibolya Tibor érdeklődése valójában nyilván az úgynevezett cigány-bűnözésre irányul. A sötét bűnügy valóban a cigány-bűnözés féligazságokból font mítoszának egyik ékköve. Ibolya Tibor még a rablógyilkosságról faragott verseket is összegyűjtötte.

Valójában sok mindent nem sikerült tisztázni a bűnügyben. Amit sikerült bizonyítani:

„Dr. Gábor Béla szakvéleménye alapján tehát kijelenthetjük, hogy:

1. a dánosi gyilkosság idején a királyi ügyészségeken már rendelkezésre állt az ujjlenyomatok gyanúsítottaktól történő levételéhez szükséges szaktudás,
2. a daktiloszkópiát nem a dánosi bűnügyben használták fel először bizonyítékként a bíróság előtt,
3. több ujjlenyomat is volt, de azok azonosításra alkalmatlanná váltak, valószínűleg a szállításkor,
4. az ominózus, azonosításra alkalmas ujjlenyomatok egy poháron voltak,
5. az ujjlenyomat nem volt véres, az a kéz természetes izzadsága, zsírossága miatt rögzült a poháron,
6. az ujjlenyomat Lakatos Balog János alias Sztojka Párnó jobb hüvelyk és mutatóujjáról származott. A dánosi bűnügyben 1908. május 29. napján életfogytiglani szabadságvesztésre ítélt Lakatos Balog János azt is tagadta a perben, hogy a helyszínen járt volna. Elítélése után, de még a „felfolyamodása” miatti cúriai döntés előtt – miután rájött, hogy rossz védekezési taktikát választott – annyit beismert, hogy valóban járt a dánosi Szarvas csárdában.”

Az Ibolya Tibor által idézett tudósítás szerint „Az ítélet indokolása kiemeli, hogy a törvényszék halálbüntetést nem alkalmazott, mert a tárgyalás folyamán felmerült adatok nem nyújthattak biztos támpontot arra nézve, hogy a vádlottak közül személyenként kinek-kinek milyen része volt a bűntények elkövetésében.”

Az esküdtek sem álltak hivatásuk magaslatán:

„A dánosi per idején még nem túl régen bevezetett esküdtbíráskodás intézménye a kor jogirodalmában rendszeres kritikák tárgya volt, a laikusok bevonása az igazságszolgáltatásba sok jogász részéről ellenérzéseket keltett. Ezek körébe illeszkedik az a cikk is, amely a dánosi ügy tárgyalását hozza fel például az esküdtbíráskodás gyengeségeinek bemutatására. KELEMEN véleménye szerint az esküdtek képtelenek felfogni azokat a kifejezetten jogi tudást igénylő kérdéseket mint pl. a tettesség-részesség, vagy a bűncselekmény stádiumainak tana, de akár csak a két-három vádlottat felsorakoztató ügyekben vajon rendelkezik-e az esküdt olyan memóriával, amely lehetővé teszi számára, hogy az egész ügyet átlássa? A cikk szerint a dánosi ügyben amely „heteken keresztül” – valójában pontosan 32 tárgyalási napon át – folyt és az esküdteknek több mint háromszáz – pontosan 334 – kérdést tettek fel, valóban ellenőrizni tudja-e az esküdt az egyes vádlottak tekintetében a vád megalapozott vagy megalapozatlan voltát? Ezt csak úgy lehet kiküszöbölni – így a szerző – ha az esküdtek a határozathozatalhoz visszavonulásuk előtt megkapnák a vádiratot vagy vádhatározatot, amely segítségül szolgálhatna nekik a feltett kérdések megválaszolásában. A javaslat már akkor is nonszensz és az esküdtek egyoldalú befolyásolására alkalmas volta nem jelenti azt, hogy egyes felvetéseinek nem volt valóságos alapja. Az esküdteknek nem egyértelműen vagy egyenesen jogszabály ellenesen feltett kérdések sok problémát okoztak a kor igazságszolgáltatásában, amelyre bizonyíték a döntvénytárak megannyi esete.

Nem volt ez alól kivétel a dánosi ügy sem, melynek másodfokú curiai ítéletéből kiderül, hogy több védő is semmisségi panasszal élt az esküdtek válaszainak valós vagy vélt ellentmondásai miatt. I. rendű Lakatos Balog János (Sztojka Párnó) vádlott védője dr. Battlay Dezső például azért élt semmisségi panasszal mert az esküdtek a kérdésekre adott válaszaikkal először megállapították a gyilkosság bűntettét, majd igennel válaszoltak a szándékos emberölésre irányuló kérdésre is, ami nyilvánvalóan jogi képtelenség volt. A Curia dr. Sebestyén Mihály által elnökölt IV. számú büntető tanácsának 7498/908. számú 1908. november 19-én kelt határozata szerint a védő semmisségi panasza alaptalan,

„mert igaz ugyan, hogy mivel az esküdtek már a gyilkosságra vonatkozó kérdésekre igenlő határozatokat hoztak s ennélfogva a szándékos emberölésre vonatkozó kérdések nem is kerültek eldöntésük alá, a részükre kiadott utasítás ellenére történt az, hogy határozatokat hoztak azokra a kérdésekre is, melyek arra vonatkoztak, hogy a dánosi esetben a vádlottak a szándékos emberölés és rablás bűntetteit egy alkalommal követték-e el, ezáltal azonban a gyilkosságra és rablásra vonatkozó külön határozataik homályosakká, vagy önmaguknak ellenmondókká nem váltak, mert azokból egészen világos, hogy vádlottakat az esküdtek a rabláson felül abban találták bűnösöknek, hogy Szarvas Istvánt, Szarvas Istvánnét, Maczejkó Szarvas Terézt és Tabányi Pált előre megfontolt szándékból ölték meg.”

A Curia már akkor is a hibák eltussolását tartotta hivatásának. Egyedül az világos, hogy az esküdtszék nem értette meg pontosan feladatát, és bármire rábólintott. A szövegből egyáltalán nem derül ki, hogy mire alapozhatták volna az előre elterveltséget a nagyon gyengén felderített ügyben. Az esküdtek nyilvánvalóan fejbólintó Jánosok voltak. A hiba, amit elkövettek olyan jellegű, mintha egyazon vagyontárgy eltulajdonításáról egyidejűleg állítanák, hogy ellopták, illetve elrabolták. Az esküdtek nyilván nem tudták megállapítani, hogy előre kitervelt volt a rablógyilkosság, csak együttműködtek a vádlóval. El kellett volna dönteniük, hogy a rablógyilkosság előre kitervelt volt-e vagy sem, s ahelyett, hogy eldöntötték volna mindkét változatra rábólintottak. De ennél súlyosabb hibát is elkövethettek, mert valójában a dánosi rablógyilkosságról semmi biztosat nem lehet kideríteni. Ezért is olyan kedves vesszőparipája a téma Ibolya Tibornak, aki jól érzi magát a zavarosban. Maga leplezi le magát, hogy teljesen dokumentálatlan üggyel foglalkozik:

„Az 1907. július 19-ről 20-ára virradó éjjel elkövetett dánospusztai négyes rablógyilkosság – melynek során az egyik 17 éves áldozatot meggyilkolása előtt meg is erőszakolták az ismeretlen tettesek – rendkívüli módon felzaklatta az ország közvéleményét. Az ügy körül hatalmas – addig nem igen látott – médiacirkusz alakult ki, az országos és helyi lapok is naponta írtak az esetről, követelve a brutális bűncselekmény elkövetőinek mielőbbi felelősségre vonását. A dánosi rablógyilkosság a mai napig a magyar történelem egyik leghíresebb gyilkossága, kutatása jogtörténeti, szociológiai, ciganisztikai szempontból is indokolt, kriminalisztikatörténeti jelentőségét sem csak az adja, hogy az első ügyek egyike volt – de nem a legelső – ahol felhasználták az ujjlenyomatot, mint bizonyítékot egy bűnügy bizonyítása során.

A dánosi bűntény kutatását rendkívül megnehezíti az a tény, hogy az ügyre vonatkozó korabeli nyomozati jelentések, ügyészségi és bírósági iratok nem állnak rendelkezésre. Sem a Pestvidéki Királyi Ügyészség 1907-1908. évi iratai, sem a Pestvidéki Királyi Törvényszék, mint esküdtbíróság 4990/B. 1908. szám alatti iratai nincsenek meg és ugyanez mondható el az ügyész és a vádlottak „felfolyamodása” miatt másodfokon eljáró Curia iratairól is, bár a Curiai döntés legalább megjelent nyomtatásban. A konkrét üggyel kapcsolatosan tehát a kutatónak jobbára be kell érnie az akkori jogszabályokkal, a rendészeti, jogi és kriminalisztikai szakirodalommal és a nyomozásról és az azt követő bírósági eljárásról bőségesen beszámoló korabeli újságcikkekkel. Az újságcikkek feldolgozása különösen az eljárás korai szakaszában, a nyomozásról szóló tudósításokban okoz nehézséget, mert rendkívül sok téves információ, találgatás és a valósággal köszönő viszonyban nem lévő riporteri „okoskodás” jelent meg az esettel kapcsolatban. A hírlapi kacsák még a nyomozást végző csendőrségnek is problémát és nehézséget okoztak és sajtónyilatkozatokban megnyilvánuló reagálásra késztette őket. Szerencsére azonban az eljárás bírósági szakaszáról tudósító újságcikkekre ez már nem jellemző, hisz itt már nem lehetett tere a találgatásoknak. Ugyanakkor a tárgyalás objektív körülményei miatt – elképesztő zsúfoltság, a részben ebből fakadó rossz akusztika, hőség a teremben stb. – a tárgyalásról szóló tudósításokban is olyan hibák, elhallások jelentek meg, amelyek rendkívül megnehezítik a kutató munkáját. Ezeket a tudósításokat azonban egymással összehasonlítva és a lapok politikai irányultságát is hozzászámítva – a kormánypárti és az ellenzéki lapok nem feltétlenül ugyanazokra a vallomásokra helyezték a hangsúlyokat – valóságtartalmuk megállapítása jóval könnyebb, így a tárgyaláson elhangzottak lényegi rekonstruálása megkísérelhető.”

Ibolya Tibor ezen írásai régebbi keletűek. Ennek ellenére is a szóhasználat is – mint például ciganisztika – a szerző rasszista beállítottságára utal. Nem tudom pontosan, mi lehetett az a "ciganisztika", de biztosan nem a romológia leánykori neve, hanem feltehetőleg valami sötét rasszista áltudomány foglalkozott a cigány-bűnözéssel.

Egy ilyen ostoba fasiszta amatőr kriminalisztika-történész a legfőbb ügyész bűnügyi helyettese. Az ügyészség egész tevékenységét Ibolya Tibor fasiszta szemlélete határozza meg. Kollégái és a bírók gyanútlanul kollaborálnak vele. De tévedés lenne Ibolya Tibor hatalmát véletlen humánpolitikai hibának tulajdonítani. A váderedményesség bűvöletében élő legfőbb ügyésznek épp ilyen emberekre van szüksége. A lúgos orvos ügyben a vádlott bűnösségének a sértett téves következtetésein alapuló érvénytelen bizonyítását előadó dr. Csiha Gábor alezredes fellebbviteli főügyészségi katonai ügyész se különb, aki megrágalmazott, amikor felelősségre vontam hibájáért. Rágalmai alapján a Fővárosi Ítélőtábla szolgalelkű ostoba bírái fél év felfüggesztett szabadságvesztésre ítéltek. A hazai jogorvoslati lehetőségeket kimerítve az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordultam kérelmemmel. Kérelmem vádirat igazságszolgáltatásunk ellen.

A MeToo és hasonszőrű mozgalmak médiabíráskodással kényszerítenek ki megalapozatlan ítéleteket, illetve teszik zsarolhatóvá a potenciális vádlottat az áldozat számára. Andrew herceg és bizonyos fokig Trump is ilyen zsarolás áldozata. Weinsteint nyilvánvalóan negalapozatlanul ítélték el. Pistorius esetében a szándékosság valójában nem bizonyított. Az ügyészek és a bírók együttműködnek a média igényeinek kielégítése érdekében. Ez a demokratikus jogállami igazságszolgáltatás betegsége.

Magyarország valamivel kevésbé jogállam, mint az Egyesült Államok, de ez nem javít a helyzeten, hanem ront, mert tökéletesebben valósul meg az ügyészség és a bíróság együttműködése.

Többek között a lúgos orvos, a darnózseli, a VV Fanni és a bicskei pedofil ügyben valósult meg ilyen együttműködés. 

Tisztelt Ügyészség!

Feljelentést teszek bűnszövetségben elkövetett sorozatos hivatali visszaélés miatt dr. Polt Péter legfőbb ügyész, büntetőjogi helyettese, dr. Ibolya Tibor, dr. Csiha Gábor Sándor alezredes fellebbviteli főügyészségi katonai ügyész, Ujvári Ákos, a Fővárosi Ítélőtábla kollégiumvezetője, Kónya István, a Kúria nyugalmazott kollégiumvezetője és társaik ellen. Nem tévedés a bűnszövetkezetre vonatkozó állítás. Igazságszolgáltatásunk szervezeteit ügyészek és bírók rendeltetésellenesen hivatali visszaélésre használják a média igazságszolgáltatási igényeinek kielégítése érdekében, az ügyészség és bíróság pedig testületileg leplezi a visszaéléseket. Ennek a leplezésnek vannak olyan önmagában is bűncselekménynek tekinthető aktusai, mint a lúgos orvos ügy felülvizsgálata vagy az én meghurcoltatásom, és tömeges kisebb jelentőségű aktusa, mint feljelentések és közérdekű bejelentések megalapozatlan elutasítása. Ez is megvizsgálható 2019 január óta az ügyészség és a bíróság szerveeihez intézett beadványaimat vizsgálva. 

Tisztelt Dr. Polt Péter Legfőbb Ügyész Úr! 

Ön egy inkompetens idióta. Nem saját jogon, de azért, mert megtűri, sőt megbecsüli inkompetens idióta munkatársait, s ismételt közérdekű bejelentésemre sem hajlandó megválni tőlük. A becstelen Dr. Csiha Gábor Sándor alezredes katonai ügyész - miután érdeme szerint felelősségre vontam, amiért félrevezette a bíróságot a lúgos orvos ügyben - megrágalmazott. 

Az  ügyészség mindenek fölé helyezi a váderedményesség szempontját. A váderedményesség növelése érdekében az ügyészség kész megtámadni az olyan tradícionális ésszerű jogállami alapelveket, mint az In dubio pro reo elv. Mivel dr. Ibolya Tibor büntetőjogi legfőbb ügyész helyettesnek jobban megfelel, ha a bírók olyan érvelést is elfogadnak a vádlott bűnössége bizonyításaként, amely nem alkot zárt logikai láncot, s így konklúziójához ésszerű kétség fér. A bírók általában "kompromisszumos" megoldást alkalmazva működnek együtt az ügyészséggel. Pusztán formálisan ragaszkodnak a zárt logikai lánc fogalmához, ami számukra nem több hangzatos szólamnál, s bármilyen kusza toldott-foldott érvelésre ráfogják, hogy zárt logikai láncot alkot. Így születnek aztán a megalapozatlan ítéletek.

De hiába a jó kis megalapozatlan ítélet, ha a jogorvoslat eredményeképp hatályon kívül helyezik vagy megváltoztatják. Ezt is megoldatták az ügyes jogászok, a büntetőeljárásban elsősorban a megállapított tényállás támadásának lehetóségét eljárásjogi szabályokkal korlátozva, illetve felülvizsgálat esetében egyenesen kizárva. A lúgos orvos ügyben az Alkotmánybíróság által elrendelt felülvizsgálat kutyakomédia volt. A megismételt másodfokú eljárásban többszörösen manipulált felismerésre bemutatás és bűnösségének a sértett ostoba következtetésein alapuló érvénytelen bizonyítása alapján elítélt dr. Bene Krisztiánnak szemernyi esélye sem volt hatékony jogorvoslatra, mert a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 650. § (2) bekezdése értelmében a megalapozatlan tényállás, miszerint Bene Krisztián lúggal leöntve a sértett nemi szervét súlyos sérüléseket okozott, nem volt támadható. Ezzel a Kúria elnökének, dr. Varga Zs. Andrásnak is tisztában kell lennie, hiszen ő volt Bene Krisztián alkotmányjogi panaszának előadó alkotmanybírája. Nembeszélve róla, hogy számtalan közérdekű bejelentésben hívtam fel rá fihyelmét, amelyeket hitvány kollégái utasítottak el. A felülvizsgálat eredményét összefoglaló végzésében a Kúria öttagú tanácsa iratellenesen állította, hogy a Kúria, mint harmadfokú bíróság elvégezte a tényállás megalapozottságának vizsgálatát. Dr. Kónya István tanácselnök vezethette félre kollégáit, akik - bármily hihetetlen - nyilván nem olvasták az eredeti jogerős ítéletet. Az ugyanis hihetetlen, hogy öt bíró ilyen tévedésbe essen, ha olvasta a jogerős ítéletet, amelyben feketén-fehéren le van írva, hogy a Kúria tanácsa vizsgálat nélkül fogadta el az eljárásjogi okból "támadhatatlan" tényállást.

A Fővárosi Ítélőtábla megismételt másodfokú eljárásában dr. Csiha Gábor Sándor alezredes katonai ügyész adta elő a Renner Erika ostobaságaira épített érvénytelen bizonyítást, miszerint csak három férfi tudott mindarról, amit a támadónak a sértettről tudnia kellett, s közülük kizárólag Bene Krisztián követhette el a bűncselekményt, mert a másik kettő bagó szaga nem kerülte volna el a sértett figyelmét. Dr. Ujvári Ákos és tanácsa mindent elhitt a vádlott elítélése érdekében. A manipulált felismerésre bemutatáson se találtak semmi kivetni valót. A Fővárosi Ítélőtábla elnöke körömszakadtáig védi a büntetőkollégium vezetőjét, Ujvári bírót.

Novák Katalin köztársasági elnököt is alaptalanul hurcolták meg a Kónya Endrének adott kegyelem miatt. A pedofil ügyhöz kötődő kényszerítési ügyben fel kellett volna menteni a vádlottakat, mert a kiskorú sértett önként vonta vissza vádjait, hogy a gyermekvédelmi gyám döntését felülbírálva visszafogadhassa a hírbe hozott intézmény. A darnózseli és a VV Fanni ügyben a holttest maradványai és a helyszíni szemle eredménye alapján nem volt megállapítható az idegenkezűség. VV Fanni esetében a halál sem. Dr. Ibolya Tibor, dr. Csiha Gábor, dr. Újvári Ákos, dr. Kónya István, dr. Varga Zs. András, dr. Ribai Csilla és társaik ostoba gazemberek. Takarodjanak! Tisztelt Polt úr, Ön is szíveskedjék takarodni! Előre is köszönöm.

Tisztelettel:

Radnóti László 

A jogászok az igazságszolgáltatást a saját játszóterüknek tekintik. A laikusnak valóban nincs beleszólása az igazságszolgáltatásba, amíg a jogászok legalább törekednek a hibák kijavítására és nagy vonalakban minden rendben van. Az igazságszolgáltatás azonban olyan játék, amelyben különösen fontos a szabályok szigorú betartása. Ez minden játékban fontos. Csak a következmények mások. Ha sakkozók nem tartják be a szabályokat, legfeljebb egy elvesztett vagy érvénytelen játszma a következmény. A jogászok ellenben emberi sorsokkal játszadoznak. Ezért nem szabad játékként tekinteni az igazságszolgáltatásra. A szabályokat persze a jogászoknak kell megszabniuk, azonban a jogtudomány ésszerű elvek alapján nagy mértékben meghatározza, miként szabályozható az igazságszolgáltatás. Azonban az ügyészség mindenek fölé helyezi a váderedményesség szempontját. A váderedményesség növelése érdekében az ügyészség kész megtámadni az olyan tradícionális ésszerű jogállami alapelveket, mint az In dubio pro reo elv. Mivel dr. Ibolya Tibor büntetőjogi legfőbb ügyész helyettesnek jobban megfelel, ha a bírók olyan érvelést is elfogadnak a vádlott bűnössége bizonyításaként, amely nem alkot zárt logikai láncot, s így konklúziójához ésszerű kétség fér. A bírók általában "kompromisszumos" megoldást alkalmazva működnek együtt az ügyészséggel. Pusztán formálisan ragaszkodnak a zárt logikai lánc fogalmához, ami számukra nem több hangzatos szólamnál, s bármilyen kusza toldott-foldott érvelésre ráfogják, hogy zárt logikai láncot alkot.

Így születnek aztán a megalapozatlan ítéletek. De hiába a jó kis megalapozatlan ítélet, ha a jogorvoslat eredményeképp hatályon kívül helyezik vagy megváltoztatják. Ezt is megoldatták az ügyes jogászok, a büntetőeljárásban elsősorban a megállapított tényállás támadásának lehetóségét eljárásjogi szabályokkal korlátozva, illetve felülvizsgálat esetében egyenesen kizárva.

A lúgos orvos ügyben az Alkotmánybíróság által elrendelt felülvizsgálat kutyakomédia volt. A megismételt másodfokú eljárásban többszörösen manipulált felismerésre bemutatás és bűnösségének a sértett ostoba következtetésein alapuló érvénytelen bizonyítása alapján elítélt dr. Bene Krisztiánnak szemernyi esélye sem volt hatékony jogorvoslatra, mert a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 650. § (2) bekezdése értelmében a megalapozatlan tényállás, miszerint Bene Krisztián lúggal leöntve a sértett nemi szervét súlyos sérüléseket okozott, nem volt támadható.

Ezzel a Kúria elnökének, dr. Varga Zs. Andrásnak is tisztában kell lennie, hiszen ő volt Bene Krisztián alkotmányjogi panaszának előadó alkotmanybírája. Nembeszélve róla, hogy számtalan közérdekű bejelentésben hívtam fel rá fihyelmét, amelyeket hitvány kollégái utasítottak el.

A felülvizsgálat eredményét összefoglaló végzésében a Kúria öttagú tanácsa iratellenesen állította, hogy a Kúria, mint harmadfokú bíróság elvégezte a tényállás megalapozottságának vizsgálatát. Dr. Kónya István tanácselnök vezethette félre kollégáit, akik - bármily hihetetlen - nyilván nem olvasták az eredeti jogerős ítéletet. Az ugyanis hihetetlen, hogy öt bíró ilyen tévedésbe essen, ha olvasta a jogerős ítéletet, amelyben feketén-fehéren le van írva, hogy a Kúria tanácsa vizsgálat nélkül fogadta el az eljárásjogi okból "támadhatatlan" tényállást.

A Fővárosi Ítélőtábla megismételt másodfokú eljárásában dr. Csiha Gábor Sándor alezredes katonai ügyész adta elő a Renner Erika ostobaságaira épített érvénytelen bizonyítást, miszerint csak három férfi tudott mindarról, amit a támadónak a sértettről tudnia kellett, s közülük kizárólag Bene Krisztián követhette el a bűncselekményt, mert a másik kettő bagó szaga nem kerülte volna el a sértett figyelmét. Dr. Ujvári Ákos és tanácsa mindent elhitt a vádlott elítélése érdekében. A manipulált felismerésre bemutatáson se találtak semmi kivetni valót. A Fővárosi Ítélőtábla elnöke körömszakadtáig védi a büntetőkollégium vezetőjét, Ujvári bírót.

Novák Katalin köztársasági elnököt is alaptalanul hurcolták meg a Kónya Endrének adott kegyelem miatt. A pedofil ügyhöz kötődő kényszerítési ügyben fel kellett volna menteni a vádlottakat, mert a kiskorú sértett önként vonta vissza vádjait, hogy a gyermekvédelmi gyám döntését felülbírálva visszafogadhassa a hírbe hozott intézmény.

A darnózseli és a VV Fanni ügyben a holttest maradványai és a helyszíni szemle eredménye alapján nem volt megállapítható az idegenkezűség. VV Fanni esetében a halál sem.

Dr. Ibolya Tibor, dr. Csiha Gábor, dr. Újvári Ákos, dr. Kónya István, dr. Varga Zs. András, dr. Ribai Csilla és társaik ostoba gazemberek. Takarodjanak! 

Talán azoknak a 18 éven felülieknek, akik az utóbbi éveket nem egy kő alatt töltötték feldereng valami a lúgos orvos ügyről. Némileg megnehezítette a vádlott bűnösségének bizonyítását, hogy Renner Erika sértett nem ismerte fel támadóját. De sebaj, felismerheti más. Tóth Györgyné tanú valóban látott a támadóhoz hasonlóan felszerelkezett férfit a lépcsőházban. Igaz, hogy a ruházatán túlmenőleg érdemleges személyleírást nem tudott adni róla, de a felismerésre bemutatáson ismételten sikeresen kiválasztotta a bemutatott négy férfi közül. A „sikeres” felismerésre bemutatás utáni kihallgatására már az is eszébe jutott a tanúnak, hogy az általa látott férfinak feledhetetlen kék szemei voltak. A 9 hónappal a bűncselekményt követően lefolytatott felismerésre bemutatást megelőzően a bűncselekményről több tudósítás látott napvilágot a gyanúsított jól felismerhető fényképével illusztrálva. A felismerő tanú figyelmét eleve felhívták a körültekintő nyomozók arra, hogy nem lenne kívánatos, ha a felismerésre bemutatás előtt a rendőrségen a gyanúsítottal véletlenül összetalálkozna. Hogy, hogy nem mégis összetalálkozott a tanú az aulában várakoztatott gyanúsítottal és ügyvédjével. De mindez nem teszi szabálytalanná a felismerésre bemutatást, igaz hogy a bizonyító erejét hátrányosan befolyásolhatja. A Fővárosi ítélőtábla tanácsát mindez különösebben nem izgatta. A bíróság mindennek ellenére elfogadta a felismerésre bemutatás eredményét annak bizonyítékául, hogy a vádlott a bűncselekmény idején a tetthelyhez vezető lépcsőházban megfordult.

Ha valakinek ennyi bizonyíték mégis kevés lenne, a vádló másként is bizonyította a vádlott bűnösségét. Renner Erika azt állította, hogy támadójának tudnia kellett a kutyasétáltatás időpontjáról, mert akkor támadta meg, amikor kutyuskájával éppen sétálni indult. A kutya ismerte a támadót, mert nem ugatott. Szerinte támadója azt is tudta, hogy csak a hevederzár zárható, mert a kezébe nyomott kulccsal kísérletezés nélkül azt zárta. Hite szerint gerincbetegségéről és klausztrofóbiájáról is tudnia kellett a támadónak, mert lábai alá csizmát tett, mivel fektében nem tudta a padlón kinyújtani lábait, és kérésére a kabátkát is levette arcról, amivel betakarta. A lakásban kiválóan kiigazodott a támadó, megtalálta a kutyatápot és Erika táskáját is a konyhában. Nem igényel magyarázatot, bárki könnyen beláthatja, hogy mindez mekkora ostobaság. De Renner Erika nem hazudott, csak következtetett. Ő így gondolja. Azt is gondolta – Miért ne gondolná? –, hogy ennyi mindent csak három férfi tudhat róla. Innen már könnyű dolga volt az ügyésznek, a sértett ugyanis volt férjét vagy élettársát felismerte volna bagó szagáról, csak a szagtalan Bene Krisztián nem ismerhető fel, tehát ő volt a támadó. Dr. Csiha Gábor Sándor alezredes fellebbviteli főügyészségi katonai ügyésznek valójában semmi dolga nem akadt, csak erősen kellett hinnie Renner Erika következtetéseinek megalapozottságában.

Láttuk, hogy Renner Erika egyáltalán nem hazudott. Sőt, azok a jogászok se hazudnak, akik azt állítják, hogy a lúgos orvos ügy jogerős ítélettel lezárt ügy. De ez a jogerős ítélet megalapozatlan. Felülvizsgálata eredményéről meghozott végzésében a Kúria öttagú tanácsa iratellenesen állította, hogy a Kúria, mint harmadfokú bíróság elvégezte a tényállás megalapozottságának vizsgálatát, hiszen a megalapozatlan tényállás, miszerint dr Bene Krisztián a sértettet lúggal leöntve súlyos sérüléseket okozott eljárásjogi okból már akkor is támadhatatlanná vált a jogorvoslatot alaptörvény-ellenesen korlátozó büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 619. § (1) bekezdése értelmében. Felfoghatatlan, hogy dr. Kónya István tanácselnök hogyan vehette rá kollégáit erre a hazugságra.

A büntetőjogászoknak nem felel meg a rendes deduktív bizonyítás, mert nem minden jelentős ügyben sikerül ilyet összehozni. Ibolya Tibor büntetőjogi legfőbb ügyész helyettes kitalálta, hogy el lehet ítélni a vádlottat akkor is, ha bűnösségét nem tudják zárt logikai láncot alkotó érveléssel bizonyítani. Persze az Ibolya Tibor elképzelése szerinti fércműveket a hatékony jogorvoslat gyorsan felfejtené. De ne aggódjunk, nem kell tartani hatékony jogorvoslattól. A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) alaptörvény-ellenesen ugyan, de annál hatékonyabban korlátozza a jogorvoslatot, kivált ami a másodfellebbezést és a felülvizsgálatot illeti. Perújítással sok mindent meg lehetne oldani, ha teljesíthetőek lennének a jogalkotó elvárásai a perújítási indítvánnyal szemben. A jogorvoslat általában azon fut zátonyra, hogy a megalapozatlan tényállás eljárásjogi okból nem támadható.

A lúgos orvos ügyben a Fővárosi Ítélőtábla megismételt másodfokú eljárásban hozott megalapozatlan ítélete után többé nem volt lehetőség hatékony jogorvoslatra, mert a megalapozatlan tényállás - miszerint Bene Krisztián a sértettet lúggal leöntve súlyos sérüléseket okozott - már nem volt támadható. Ezért az Alkotmánybíróság részéről kegyetlen tréfa volt a céltalan felülvizsgálat elrendelése. Meglehet, nem  minden alkotmánybíró látott át a szitán. Ahhoz a büntetőeljárásról szóló törvény ismerete lett volna szükséges, s a törvény épp akkoriban változott. 

Renner Erika nem csupán sérelme megtorlásában volt érdekelt a lúgos orvos ügyben, de kártérítéshez is szeretett volna jutni. Világos, hogy ha a kórházigazgató nem is gazdag ember, azért szegénynek se mondható, ha sikerül elítélését elérni, vele szemben bizonyos kárigény érvényesíthető.

A legendás szavahihetőségű Renner Erika a lúgos orvos ügyben félrevezette a hatóságokat. Renner Erika jogi képviselői - Regász Mária és Gál András - előnyt kovácsoltak abból, hogy Renner Erika nem ismerte fel maszkos támadóját. Bár a sajtóból úgy tűnik, hogy halvány kísérleteket tett arra, hogy mégis úgy állítsa be, mintha támadójában felismerte volna Bene Krisztiánt, de mivel első kihallgatásakor még nem jutott ez eszébe, kétségbe vonható lett volna a felismerés, ezért célravezetőbbnek találták, hogy beismerésére - miszerint nem ismerte fel támadóját - legendás szavahihetőségének mítoszát alapozzák.

Most tehát elvárták, hogy a hatóságok mindent higgyenek el Erikának, s éltek is a bizalommal. Erika mindenféle megalapozatlan következtetést adott elő arra nézve, hogy mi mindent kellett tudnia a támadónak róla. Volt amire a támadó rájöhetett a helyszínen, volt amiről egyáltalán nem kellett tudnia, s bizonyos információkat megtudhatott harmadik személytől.Erika ráadásul azt is elhitette, hogy a támadónak tulajdonított ismeretekkel csak három férfi rendelkezett, akik közül csakis Bene Krisztián követhette el a bűncselekményt. Még ha igaz is, hogy csak három férfi volt a szóban forgó ismeretek birtokában, hogy is lehetne bizonyítani ilyesmit?

De sebaj, sikeres volt a felismerésre bemutatás. S mit keresett Bene Krisztián a tetthelyhez vezető lépcsőházban a bűncselekmény reggelén, ha állítása szerint intézménybejárást végzett? Csakhogy itt is van néhány bökkenő. A felismerő tanú nem tudott érdemleges személyleírást adni az általa látott férfiról. Így nem csoda, hogy a nyomozóknak eleinte eszükbe se jutott felismerésre bemutatást lefolytatni. Mire hónapok múltán sor került a felismerésre bemutatásra, egy csomó tudósítás jelent meg a bűncselekményről a gyanúsított fényképével illusztrálva. A fényképek nyilván a sértettől származtak, de talán nem látta át, hogy a felismerésre bemutatást befolyásolja ezzel. A tanú azt állította, hogy nem látta a gyanúsított fényképét. Nem is kérdéses azonban, mit ér egy ilyen állítás. hiszem, ha akarom, Ujvári bíró hinni akart. Hinni akarta azt is, amikor a tanú azt állította, hogy véletlen volt a bemutatásra várakozó gyanúsítottal történt találkozása, és már akkor felismerte, noha a tanú erről a találkozásról csak a "sikeres" felismerésre bemutatást követő kihallgatása során tett említést. Ujvári bírónál szkeptikusabbak számára azonban az ilyen felismerésre bemutatás bizonyítóerejéhez kétség fér. Renner Erika azt is kijárta, hogy jó magaviselete miatt se helyezzék szabadlábra Bene Krisztiánt, pedig törvény szerint el se ítélhették volna. Rehabilitációja azonban elkerülhetetlen, akkor is, ha némelyeknek ez kissé kínos lesz. Sajnálom, hogy Erikának is. Ő semmit sem értett, csak azt látta, hogy mindenki az ő igazának drukkol.

A darnózseli ügy lényegesen egyszerűbb volt. Dióhéjban az volt a probléma, hogy a maradványok alapján nem volt megállapítható az idegenkezűség. Ezt észrevételezve a körmönfont érvelések kritikáját, amelyek alapján a Győri Ítélőtábla és a Kúria megalapozatlanul mégis elítélte a vádlottat mellőzhetjük is. Mellékesen jegyzem meg, hogy a VV Fanni ügyben holttest maradványa nélkül állapította meg a bíróság az emberölés tényállását. Nagy ritkán ez sem lehetetlen, de ez nem az az eset volt. A sértett testéről a vádlott kezei között videó felvétel állt rendelkezésre ugyan, de arról nem lehetett hitelt érdemlően megállapítani, hogy a sértett élő-e vagy halott.

A bicskei pedofil ügy, ha fejtörést nem is, de több éves vívódást okozott nekem. Különösen azért volt nehéz állást foglalnom, mert nem tudok hozzájutni a pedofil ügy ítéleteihez, nem kerültek be a Bírósági Határozatok Gyűjteményébe, ahol más ügyek ítéleteit megtaláltam. Ez is gyanús, de az ítélet ismerete hiányában mégis bátorságos állást foglalni. Az jelentette a döntő lökést, amikor a kegyelmi botrány nyomán Kónya Endre igazgatóhelyettes a pedofil ügyhöz kapcsolódó kényszerítési ügyének ítéleteire magam is rábukkantam, s kiderült, hogy a kiskorú sértettet nem kellett kényszeríteni, azért vonta vissza vádjait, hogy a gyermekvédelmi gyám döntését felülbírálva visszafogadhassák az intézménybe. A gyermekek védelmét mindenek felett fontosnak tartom, nem kevésbé az intézményekben élő gyermekek védelmét. A lényeg itt annyi, hogy az ügy nyomozhatatlanná vált, mert a sértettek visszavonták, majd évek múltán megismételték vádjukat, Pop Mert Julián nagyot szervezett. Moskovics Judit révén a média is alaposan besegített. Lehet, hogy a gyerekek tényleg azért vonták vissza vallomásukat, mert az igazgatóhelyettes elkísérte őket. Az, hogy az igazgatóhelyettes volt a gyámjuk és e minőségében kísérte őket egyébként nem életszerűtlen. Ha a vallomásukat befolyásolhatta, az a nyomozók hibája. Meg kellett volna köszönniük, hogy elhozta a gyerekeket, megígérni, hogy visszaviszik őket az intézménybe, figyelmeztetni a gyerekek előtt a pedagógust, hogy a vallomásuk tartalmát ne firtassák, és isten hírével el kellett volna küldeniük. Nyilván nem így jártak el a nyomozók. Később állítólag a tévések fuvarozták a sértetteket, de az már késő volt, megdőlt a szavahihetőségük, s a bűnügy is nyomozhatatlanná vált. Gál András egy interjúban teljesen alkalmatlannak nevezte a bicskei gyermekotthon igazgatóját elítélő bírókat.

Amikor először akasztottam bajszot Gál Andrással, még nem tudtam, hogy ekkora csődtömeg, csak a lúgos orvos ügyben elért kétes győzelmét kritizáltam, megkockáztatva, hogy degenerált kontár. Félmillió sérelmi díjat követelt. Talán én is ügyetlen voltam, talán nem, végül jogerős bírósági meghagyás miatt a végrehajtónak fizettem. Gál Andrástól azonnal kártérítést követeltem, de nem akart fizetni. Meg kell hagyni nem voltam egy matyó hímzés, mert kellemetlenül érintett a 800.000 forint, amibe végül Gál András jogtalan követelése került nekem. Erre ő megrágalmazott, és ráadásul hárommillió sérelmi díjat követel. Itt tartunk.

Nem is magyar specialitás, a világon mindenütt az az elvtelenség az igazságszolgáltatás szilárd talpköve, hogy amit egyszer jól elszúrtak, azt lehetőleg nem javítják ki, hiszen az kész botrány lenne. Ez könnyen belátható, mivel néha mégsem sikerül elkerülni a hiba kijavítását. Ilyenkor annál nagyobb a botrány, mennél makacsabban akarták elkerülni. A Dreyfus ügy mindmáig emlékezetes.

A MeToo, a rámanős  

Renner Erika félrevezette a hatóságokat. Bene Krisztiánt a Renner Erika és jogi képviselői által kiagyalt érvelés alapján ítélték el, miszerint csak hárman tudták mindazt Erikáról, amit támadója, s közülük csakis Bene követhette el a bűncselekményt. Renner Erikának azt is sikerült kijárnia Tuzson Bence igazságügy miniszternél, hogy ne eresszék ki Bene Krisztiánt. Mikor szabadul? Mert teljesen ártatlan lehet.

Médiabíráskodás nyomására több nevezetes ügyben is megalapozatlan ítéletek születtek. Az Emberi Jogok Európai Bíróságához intézett kérelemben vádiratot fogalmaztam meg igazságzolgáltatásunkkal szemben.

Renner Erika bátran állíthatta volna, hogy lerántotta támadója maszkját és látta, hogy Bene Krisztián volt. Ez nyilván hazugság lenne, de soha se derült volna ki, ha ehhez tartja magát. Mit mondhatott volna erre Bene Krisztián? Frappáns válasz lett volna, ha felkiált, hogy hazudik, s egyben bizonyíték bűnösségére. Renner Erika azonban első kihallgatásakor nem kockáztatta meg, hogy Bene Krisztiánt megvádolja. Nyilván azért, mert nem ismerte fel. Ezek után megkésve előrukkolni a felismeréssel valóban gyanús lett volna. Jogi képviselőivel nyilván megtanácskozták, hogyan lehet megnyerni a vámon, amit vesztettek a réven.

Elkezdték sulykolni Renner Erika szavahihetőségét. Milyen ember ez, aki akkor se hazudik, amikor a lebukás legcsekélyebb kockázata nélkül tehetné? Ő a megtestesült szavahihetőség. De mire jó ez, kérem? Hát arra, hogy a hölgy zseniális következtetései alapján bizonyítható a vádlott bűnössége. Hetet havat összehordott Renner Erika, hogy mi mindent kellett tudnia róla támadójának. A kutyasétáltatás időpontját. Na azt ugyan miért? Mert a reggeli kutyasétáltatásra induló Erikát támadta meg. De ettől nem kellett tudnia a kutyasétáltatásról. A támadó odament reggel, és mázlija volt, mert Erika kijött, ami egyébként várható volt. Valamikor reggel kutya nélkül is elindult volna. Erika gerincbántalma és klausztrofóbiája a helyszínen kiderült a támadónak. A hevederzárat azért zárhatta a támadó a kezébe adott kulccsal, mert az ajtónyitáskor a hevederzár surrogását hallotta, ami eltér a közönséges zár zajától, s ezért juthatott eszébe azt zárni. A támadónak tehát az ég világon semmit sem kellett tudnia Erikáról a címén kívül. Ha ötletszerűen választotta ki áldozatát, akkor még a címet se kellett tudnia. De a cselekményből valamilyen szexuális jellegű motívumra lehet következtetni. Lehet, hogy egy nagyon rosszul kivitelezett nemi erőszak történt. És a DNS nyomok eltávolításához használt vegyszer okozhatta a sérüléseket.

De folytassuk a remekbe szabott bizonyítást! Renner Erikát csakis három személy ismerte annyira, mint támadója. Na ezt meg honnan szedték? Csakis a sértettnek lehetett erről fogalma, azonban a lista teljessége éppen ezért semmiképpen sem ellenőrizhető. Nagy kár, mert innen már szinte kikezdhetetlen a bizonyítás. Renner Erika ugyanis garantáltan megszimatolta volna volt férje vagy élettársa bagószagát, így ezek bűnössége kizárható, így a vádlott bűnösségére következtetett Csiha Gábor ügyész, akit az említett hibák nem zavarták.

A manipulált felismerésre bemutatás eredménye nélkülözi a bizonyítóerőt, mert a nyomozóknak nem sikerült elkerülniük, hogy a tanú a rendőrség aulájában találkozzon az ügyvédje társaságában bemutatásra várakozó gyanúsítottal.

A VV Fanni ügyben a holttest maradványainak hiányában az se bizonyítható, hogy Fanni halott. Lehet, hogy szexrabszolgaként sínylődik. Más lehetőségek is felmerülnek, de ennyi untig elég. Ha nem bizonyítható a halála, akkor az emberölés még kevésbé. Az inkompetens Ujvári Ákos kollégiumvezető bíró a lúgos orvos és a VV Fanni ügyben egyaránt megalapozatlan ítéletet hozott.

A darnózseli ügyben a maradványok alapján megállapítható volt, hogy a hentes felesége elhunyt, de hogy miként, az nem. Ezért lehetséges például, hogy baleset áldozata lett. A bíróság a bizonyítékok hiányára hivatkozva, valójában alaptalanul zárta ki ezt a lehetőséget.

Következtetéseim a megalapozatlan bírósági határozatok alapos tanulmányozásán alapulnak.

Tisztelt Elnök Asszony / Úr!

Az ügyészség által Ibolya Tibor ötlete alapján folytatott koncepciós perek története 2015-ig nyúlik vissza, amikor Ibolya Tibor a Fővárosi Ítélőtáblának a Biszku ügyben hozott hatályon kívül helyező határozatára reflektáló írásában felvetette „zseniális” ötletét, miszerint a terhelt elítélése érdekében a terhére értékelt tényeket nem kell feltétlen zárt logikai láncot alkotó érveléssel bizonyítani. A koncepciós per elnevezés, ahogy használom talán kissé furcsa, de indokolt. Az általam koncepciósnak minősített ügyek legtöbbje nem politikai per. A koncepció általában az, hogy el kell ítélni a vádlottat, mert valamiért jelentős az ügy. Legtöbbször a média nyomása, médiabíráskodás miatt, a Biszku ügy az ügyészség politikai szívügye volt, a VV Fanni ügyet talán azért erőltették, mert olyan nyilvánvalónak látszott, épp csak a holttest hiányzott, engem pedig Csiha Gábor alezredes katonai ügyész sértett kedvéért kellett elítélni, s kritikámra is ezúton kívántak csattanós választ adni a jogászok. Ibolya Tibor így vázolta elképzelését:

"A közvetett bizonyítékok zárt logikai láncolatának látszólag tetszetős elméletével az a fő probléma, hogy jogállami keretek között, valódi bűncselekmény bebizonyításának megkísérlésekor, különösen összetett, több szereplős, bonyolult ügyek esetén nagyon sokszor lehetetlen a zárt logikai láncolat felállítása, még gondos, szakszerű nyomozás lefolytatását követően is. A személyi bizonyítás néhány látványos kudarca, a felismertetés hibái vagy a szubjektíve igaz, de objektíve hamis tanúvallomások negatív szerepének felismerése, a krimináltechnika hihetetlen fejlődésével együtt egyébként is világszerte az objektív bizonyítékok felértékelődését hozta magával. Ezek a közvetett bizonyítékok azonban egy ügyön belül sem alkotnak feltétlenül egyetlen zárt logikai láncolatot, lehetséges, hogy egymás mellett több láncolat is kialakítható, amelyek mind ugyanazon vádlott személyére mutatnak, de nem kapcsolhatók össze, mégis valamilyen zárt rendszert alkotnak." (Egy önkényuralmi bizonyítékértékelési elmélet továbbéléséről, Magyar jog, 2015. 9.)

Az ilyen nem összefüggő érveléstől azonban hiába várnánk a büntetőeljárásról szóló 2017. évi Be. 7. § (4) bekezdésében megfogalmazott In dubio pro reo elvnek megfelelő bizonyosságot, melyhez nem fér ésszerű kétség. Ibolya Tibor ötletének köszönhetően számos jelentős ügyben hoztak megalapozatlan ítéletet.

Jogorvoslati rendszerünk pedig fabatkát nem ér. A Be. ugyanis alaptörvény-ellenesen korlátozza a jogorvoslatot. A 615. § a másodfellebbezés lehetőségét kizárólag a másodfokú bíróság ellentétes döntésével szemben teszi lehetővé, a 619. § (1) bekezdés értelmében az tényállás ellentétes döntéssel nem érintett része nem támadható a másodfellebbezés elbírálása során, felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás egyáltalán nem támadható a 650. § (2) bekezdés értelmében, pedig az alaptörvény XXVIII. cikkének (7) bekezdése teljes általánosságban biztosítaná a jogorvoslatot, annak, akinek jogát vagy jogos érdekét bírósági eljárásban megsértették. Az Alkotmánybíróság sem védelmezi a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot az alaptörvény-ellenesen megalapozatlan ítélettel szemben, mert az alkotmánybírók nem hajlandóak a bizonyítékértékelésre vonatkozó alkotmányjogi érvelést mérlegelni, azt állítva, hogy a bizonyítékértékelés a rendes bíróságok kizárólagos hatásköre. ez nem igaz. Az Alkotmánybíróságnak is joga van bizonyítékértékelést végezni az alaptörvény-ellenesen megalapozatlan ítélet megsemmisítése érdekében. A büntetőeljárásban az ártatlanság vélelme, ami a tisztességes bírósági eljáráshoz való joghoz tartozik garantálja, hogy senki sem tekinthető bűnösnek, amíg törvény szerint el nem ítélték, speciálisan az In dubio pro reo elvbe ütközik, ha kétséget kizáróan nem bizonyított tényt értékelt a bíróság a terhelt terhére. A lúgos orvos ügy igazságszolgáltatásunk állatorvosi lova, melyben valamennyi említett probléma előfordult.

Tisztelettel:

Radnóti László